Meg kell védenünk a sajtót a törvényhozás beavatkozási kísérleteitől – George Chiriţă a Mandinernek

George Chiriţă román újságíró, a televíziós és rádiós sajtó politikai érdekképviseletét ellátó Román Audiovizuális Kommunikációs Szövetség elnöke.

Romániában képviseli a tévés és rádiós újságírók érdekeit. Milyen módon segítik az Önéhez hasonló szervezetek egy tisztességesebb sajtókörnyezet kialakítását?

Igen, a sajtó támogatásán dolgozom – leginkább a televízióén és rádióén, de rendszeresen írok publicisztikákat nyomtatott sajtóba is, egy időben napi kolumnám is volt. Több ponton is szerepem volt a romániai audiovizuális sajtótörvény megalkotásában, eközül egy külön is a szövetség és a saját fénypontom is volt: mi ültettük át először Európában 2008-ban az audiovizuális médiáról szóló direktívát, melyet az Európai Bizottság is a legjobb megoldásként ismert el.

ők ugyanis néha szeretnék a maguk képére formálni a sajtót, ami nem mindig a legjobb megoldás. Másrészről, mint tudja, az Európai Parlamentben most is folyik egy törvényjavaslat vitája, a sajtószabadsági törvényé. A szabályozás kodifikációja kapcsán továbbra is vannak problémák, mint arra a Kereskedelmi Televíziók Európai Szövetsége (ACT) nemrég felhívta a figyelmet.

Mi olyan különleges a román audiovizuális sajtótörvényben, hogy az kiérdemelte az Európai Bizottság elismerését?

Nemrég például volt egy kísérlet az audiovizuális sajtóról szóló direktíva félreértelmezésére, amely ugye tartalmaz a közszolgálati média jobb láthatóságára vonatkozó passzust. A román törvényhozók ezt úgy értették, hogy a televíziónak kötelező jelleggel elsőbbséget kellene biztosítania a hatósági bejelentéseknek. Ez a direktíva totális félreértése volt. Azt javasoltuk a parlamentnek, hogy vegye ezt ki a törvényjavaslatból, és ki is vették. Ez sok problémát előzött meg a számunkra tévében, rádióban, összességében a sajtóban. Sokat tettünk emellett azért is, hogy új reklámozási módszerek kerüljenek be a törvénybe. Vagy például ha a műsorsugárzásról beszélünk: a must-carry elv (azaz: a helyi tévéadók kötelező belefoglalása a tévéelőfizetésekbe) Európa számos országában és az Egyesült Államokban is érvényben van. De a román szabályozásban egészen addig nem volt benne, amíg mi be nem avatkoztunk és fel nem vetettük, most pedig 18 éve működik.

Jelentős tapasztalattal rendelkezik a területen – hogyan írná le a román sajtóviszonyokat? Jelentkezik benne a politikai befolyás? Milyen a politikai újságírás minősége, úgy az audiovizuális, mint az írott médiára tekintettel? 

Azt biztonsággal mondhatom, hogy a főbb tévéadók komoly vállalatok, amelyek tisztelik a munkájukat, és a legmagasabb minőségi színvonalon gyártanak műsorokat. Ha jó színvonalon dolgozol, igazodnod kell ahhoz, amit a közönséged elvár, hiszen – részben reklám formájában – anyagilag is ez éri meg neked. Ez egy nagyon pozitív mechanizmus, ami működik is Romániában. Vannak viszont más, kisebb méretben dolgozó cégek is. Ők a bevételek tekintetében néha más finanszírozási forrásokra is támaszkodnak, amik nem feltétlenül a legjobbak. Náluk lehet a szabályoktól való eltérést tapasztalni. Én is írtam egy szabályzatot, a Román Műsorsugárzók Deontológiai Kódját, amikor a szabályozó hatóság kötelezővé tette a rádió- és tévécsatornák számára, hogy valamiféle szabályzatot fogadjanak el - és az enyémet fogadták el. Én ezt persze úgy fogalmaztam meg, hogy az Európában és az Egyesült Államokban már hatályban lévő szabályzatok elveit és információit vettem át. Ez önmagában jelentős mérföldkő a román műsorsugárzók tevékenységében. Vannak viszont olyan folyamatok is, amelyeken volna mit javítani –

Ez a probléma az új médiaformátumok kialakulásához kötődik, melyek a közösségi média nyomására jönnek létre – ott ugyanis bárki kamera elé léphet, és elmondhatja a véleményét. Ez természetesen a szólásszabadság alapvető elve alá tartozik, de ha az ember valamit közölni akar a közvéleménnyel, értékes tartalommal kell rendelkeznie.

Vannak olyan problémák most a sajtóban, amelyekkel kapcsolatban vitájuk van a román kormánnyal?

A kormány részéről megértést tapasztaltunk a koronavírus-járvány indulásakor kialakult súlyos helyzet során. Ez minden műsorsugárzó számára jelentős fenyegetést jelentett, hiszen a társadalmi és gazdasági mozgások hiánya ellehtetlenítette a működésüket: számos cég fel akarta bontani a reklámszerződéseit, mert borúsan látta a jövőt. Akkoriban javasoltunk egy programot, amelyet a kormány támogatott és finanszírozott és a média fenntartása érdekében, ideértve a nyomtatott és internetes médiát is, hogy azok a coviddal szembeni védekezéssel kapcsolatos nyilatkozatokat terjesszenek. Ez egy 40 millió eurós, hatékony program volt. Persze sokan értették félre úgy,

Ez nem így volt. Ez egy fizetett szolgáltatás volt, szigorúan a közönségmérésre alapozva, a reklámalapú finanszírozáshoz hasonlóan. De vannak olyan pillanatok is, amikor a parlament vagy a kormány az audiovizuális sajtóra vonatkozó törvények kodifikációja közben hibázik. Mi azért vagyunk itt, hogy helyes megoldásokat javasoljunk nekik, és a legtöbb esetben meg is tudjuk győzni őket.

Hogy látja, a románhoz (vagy a magyarhoz) hasonló kisebb médiapiacokon milyen szerepet kell betöltenie az államnak a médiafinanszírozásban?

A kormányzati támogatás csak akkor indokolt, ha vészhelyzetekben a média a legfőbb csatorna, amelyeken keresztül a közérdekű bejelentésekkel elérhető és informálható a közvélemény. Ezekben az időszakokban fizetni kell a csatornáknak, és ilyenre van is példa Romániában – a koronavírus-járvány kommunikációs programja csak egy példa. De ez az egyetlen olyan helyzet, amikor a kormányzati támogatás hasznos a sajtónak. Minden más esetben felmerül a politikai befolyásgyakorlás kockázata, amitől a sajtót védeni kell. A törvényhozásnak viszont olyan feltételeket kell törvénybe foglalniuk, melyek lehetővé teszik a sajtó fenntartói számára, hogy kellő finanszírozást találhassanak, ezáltal jó minőségű tartalmat kínáljanak a közvéleménynek.

Fotó: Mátrai Dávid