Szóval az idézet: „Arra szeretném rávenni a Demokratikus Koalíciót, hogy rá kell mutatni azokra az emberekre személy szerint, akik a rendszernek építő gazdái. Mert nem lehet elbújni a felelősség alól! Ki kell mondani a nevüket: ti csináljátok ezt! Ki kell mondani, hogy szégyent hoztok a hazára, és ölitek, áruljátok ezt a hazát! (…) Nekünk azt kell mondani, hogy ezt a rendszert szolgálni, a Fideszt aktívan támogatni, az több mint bűn, az szégyen. És szégyelljétek magatokat!”
Odáig értem, hogy szégyellnie kellene magát a konzervatív nagypapának, aki sok-sok óra könyvtárazás és önálló kutatás árán írta szakdolgozatát, ahelyett, hogy a korabeli rendszer hű szolgálójaként kibújt volna e fáradalmak alól; továbbá a Fidesz-szavazó nőnek, aki sok-sok éven át összekuporgatott vagyonkájából, piaci áron jutott ingatlanhoz, ahelyett, hogy 23 éves hajadonként családi kapcsolatainak köszönhetően úgymond szociális alapon szert tett volna egy kétes eredetű, 159 négyzetméteres budai lakásra (rögtön meg is toldva azt egy pazar wellnessrészleggel), szóval hogy
nekik például erősen szégyellniük kellene magukat,
amennyiben az Európai Unió Alapjogi Chartájának 10. cikke szerinti gondolatszabadságukkal élve másként látják a világot, mint Apró Antal unokája. Tiszta sor.
Nem világos viszont a dékásoktól elvárt „rámutatás” módja és maga a cél. Vajon elég az, ha a családi ebédnél, a munkahelyi közösségben vagy a lakógyűlésen megvetőleg ássák az árkot és szítják a viszályt, ahogy európai demokratához illik? Vagy egyfajta nyilvános listát képzeljünk el, ahová szorgos besúgók feljegyzik, ha valaki bizonyíthatóan kormánypárti? Mindenesetre annak igen csekély hozzáadott értéke lenne,
ha előállna Kálmán Olga, és politikai teljesítményként szúrós tekintettel rámutatna Bayer Zsoltra –
feltételezhetjük tehát, hogy elsősorban az anonimabb Fidesz-támogatók leleplezése a kívánatos, valamiféle XXI. századi önbíráskodás keretében. Csakhogy mifelénk, Európában a személyes adatok védelme az alapvető jogok és szabadságok egyike, az általános adatvédelmi rendelet 9. cikke pedig azt is rögzíti, hogy a mások politikai véleményére utaló adatoknak nemhogy a világgá kürtölése, de még a kezelése is tilos (hacsak az érintett kifejezetten rá nem bólintott, márpedig esetünkben ez meglehetősen kizárt).