Az anglikán egyházban a gendersemleges liturgikus nyelvezet létrehozását tervezik. Isten nemiségére az „Atya" és egyéb megnevezésekből következtetnek, noha valójában Isten esetében ez fel sem merül.
Barta Tamás írása
A közelmúltban felmerült az igény az anglikán egyházban egy „befogadóbb”, gendersemleges liturgikus nyelvezet létrehozására; az ötletet Ilminster és Whitelackington plébánosa, Joanna Stobart tiszteletes vetette fel egy nemrégiben lebonyolított zsinati gyűlésen Michael Ipgrave püspök előtt. Az egyház, Stobart kérésére válaszként, tavasszal bizottságot állít fel, ahol körül kívánják járni azt a kérdést, hogy
A program részletei egyelőre nem tisztázottak.
Az angol államegyház szóvivője szerint semmi újdonság nincs e kérdések feltérképezésében, hiszen már az ókeresztény idők óta világos, hogy Isten se nem férfi, se nem nő.
„A keresztények ősidők óta elismerik, hogy Isten nem férfi és nem nő, de megszólításának és leírásának a Szentírásban található sokféle módja nem mindig tükröződött az istentiszteleteinkben”
– nyilatkozta a szóvivő a Sky Newsnak. Magyarázatként szolgáljon, hogy ha Isten természetét a teológia irányából közelítik, a mindenható inkább tekinthető nemileg meghatározhatatlan, transzcendens-szellemi „lénynek", mintsem férfinak, nőnek vagy bármely, „gender-tanulmányok" kereteibe illeszthető nemnek.
Az Isten nemisége körüli kérdések ennek ellenére egyre több reflektorfényt kapnak, hiszen
Ezen vonások kifejezése jellemzően az Ószövetségben lelhető fel, Izajás próféta könyve például gyakran használ kifejezetten nőiességre, anyaságra vonatkozó képeket, metaforákat. Iz 49, 14-15 például a következőképpen szól;
„Így panaszkodott Sion: „Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!” De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad.”
Hasonlóképp, Mózes Második Törvénykönyve egy védelmező anya-sashoz hasonlítja Istent (MTörv 32,11):
„Mint a sas, amelyik a fészkét védi, ott lebeg a fiókája fölött, kiterjeszti szárnyát, felkapja, tulajdon szárnyán hordozza.”
A Szentírás egészét tekintve ugyanakkor jelentős túlsúlyban vannak az Istent férfiszerepben feltüntető képek. Jézus Krisztus szinte kizárólag férfias attribútumokkal hivatkozik, míg az Atyára is a legtöbb helyen az eredeti szövegek is hímnemű személyes névmásokat, előtagokat használnak.
Érdekes példa, hogy az Ószövetség első szavaiban („B'reshit bara Elohim(…)” – „kezdetben teremtette Isten(…)”) szereplő „bara” szócska „főszabály szerint" hímnemű alanyi előtagnak feleltethető meg. Ami azonban talán még lényegesebb, hogy a héberben a hímnem helyettesíti a semleges nemet, így
Vélhetően a Teremtés Könyvének bevezetése is ezt hivatott kifejezni, hiszen ahogy a Katolikus Egyház Katekizmusának 239. pontja állítja:
„(…) Isten fölötte áll az emberi nemek közötti különbségnek. Ő nem férfi, nem is nő; Ő Isten.”
Az anglikán klérus szerint ezt a kettősséget, a Teremtő nemisége körüli meddő vitákat is feloldhatná a liturgia nyelvezetének megújítása, hangsúlyozhatná azt, hogy az Ő természete nem értelmezhető az emberi nemiség fogalmaival.
Azonban az Isten „gender-semlegességét" igazoló teológiai-exegétikai érvek ellenére is óhatatlanul felmerül a kérdés; miért baj az, ha a liturgiában a kétezer éves keresztény hagyományt követve következetesen és kizárólag Atyaként, (az angolszász nyelvcsaládban) hímnemű névmásokkal hivatkozunk Istenre?
Helen King professzor, a Zsinat „genderért és szexualitásért felelős csoportjának” elnökhelyettese a TVP Worldnek elmondta, mindamellett, hogy a Teremtő az emberi nemek fölött áll, előfordulhat, hogy egyesekben, traumatikus családi hátterük miatt, rossz érzéseket kelt, negatív képeket idéz fel az „Atya” megnevezés.
A kezdeményezés kritikusai szerint a liturgia nyelvezetének megváltoztatása túlzottan radikális lépés lenne, az Anglikán Egyház saját doktrínáinak mondana ellent. Ian Paul szerint az „Atya” nem helyettesíthető azzal, hogy „Anya” vagy „Szülő” anélkül, hogy a megszólítás torzuljon, értelmét veszítse.
”„Az apák és anyák különböző módokon viszonyulnak gyermekeikhez, szerepeik nem felcserélhetők”
– hangsúlyozta a tiszteletes a Telegraphnak.
Az anglikán egyház szóvivői több lapnak is leszögezték: bár vizsgálni fogják a kérdéskört, jelenleg semmilyen konkrét terv nincs a liturgiák jelenlegi nyelvezetének megszüntetésére vagy azok tartós felülvizsgálatára irányulóan, s mindez nem is lehetséges széleskörű (egyházi) jogalkotás nélkül.
A szerző az Aurum Alapítvány ösztöndíjasa
Nyitókép: Pascal Deloche / Godong / Leemage via AFP
Lannertnek és a balos szociológusoknak választaniuk kell: vagy pluralizmus és szabadság van az oktatásban, vagy egyenlőség. A kettő egymással ellentétes. Szilvay Gergely írása.
Giorgia Meloni kormánya szerint a lépés a szülői jogokat erősíti.
A keresztény alapokra, patriotizmusra épülő, a nemzeti szuverenitást tiszteletben tartó Európa feléledése lesz számunkra az a „niceai zsinat”, ami értelmet ad az eddigi küzdelemnek.
Szerinte paradicsomnövényből is „előállítható” szívhang, amiről „valójában szó sincsen, mivel a néhány hetes sejtcsomónak olyanja nincs”.
Erdő Péter a jövőbeli terveiről is nyilatkozott.
Hogyan lesz valaki a húszas évekbeli fajvédőből embermentő? Milyen érvei voltak a katolikusoknak a gyűlölet ellen? Veszprémy László Bernát írása.
Az Európai Unió Migrációs és Menekültügyi paktuma hazánknak is komoly feladatokat ad, az új rendszer ráadásul jóval költségesebb lehet az eddiginél.
Annyit súgunk, hogy az ügyvédei szerint a művelet jogszerű önvédelmi intézkedésnek minősült, és semmilyen összefüggésben nem állt a később kihirdetni kívánt hadiállapottal.
