„Remegett alattunk az ágy” – szíriai magyar asszony lapunknak a földrengésről

Nesze sánta, itt egy púp – szól a régi, de kegyetlen vicc csattanója. Valahogy így járt a 2011. óta kisebb-nagyobb intenzitással dúló háború áldozata, Szíria a február elejei földrengésekkel.

A szíriai gyökereinek köszönhetően kiterjedt kinti kapcsolatrendszerrel bíró Kassab Adonis már korábban elmondta lapunknak, a földrengés duplán sújtotta Szíriát, ahová a külföldi mentőcsapatok sem nagyon juthatnak el a nyugati szankciók miatt.

Most Kecskés Julianna, a túlnyomórészt keresztény lakossággal bíró Maharda városában élő magyar asszony mesélte el, milyen volt az aleppói centrumtól 150 kilométerre átélni a földrengést úgy, hogy egy közeli településen már dőltek a házak.

„A földrengést mi is éreztük, mozgott az ágy alattunk, a fal is, a lámpák, és közben ijesztő hangot lehetett hallani a föld alól. Ez nem az első földrengés, amit itt átéltem, de ez volt a legerősebb. Az egyik lányom és fia is kimenekültek a harmadik emeleti lakásukból hajnalban, és este visszajöttek hozzánk aludni” – sorolta a történteket.

Emlékezetes: a szíriai földrengés a törökhöz hasonlóan emberéletben és anyagiakban is óriási károkat okozott. Az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalának (OCHA) adatai alapján már 4000-nél is több halottról és csaknem kétszer ennyi sérültről lehet tudni az ország északnyugati részében, ahová továbbra is nehéz eljutnia a segítségnek: az Egyesült Államok csak csütörtökön oldotta fel a segélyszállítmányok esetében az Aszad-adminisztrációval szemben bevezetett szankciókat.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy

sok utórengés követte a február 6-ai, 7,8-as magnitúdójú földrengést. „Sok utórengés volt egész héten, amit a felettünk lakó lakásban a tízéves unokám is észlelt” – számolt be róla az asszony, hozzátéve: „itt nálunk nem az első földrengés volt és szerencsére itt nem is lettek nagy károk. Egy-két házban lettek repedések, potyogott le vakolat. De nagyon sajnáljuk a városok lakóit, ahol összedőltek a házak. Musyaf településen, ami tőlünk úgy 30 kilométerre van, kb. 400 lakás megrongálódott és a lakóknak ki kellett költözniük”.

Ahogy Törökországban, úgy Szíriában is komoly kívánnivalót hagyott maga után az épületek elmaradt földrengésbiztonsági felkészítése. Kecskés Julianna úgy értesült, „állítólag már az építési vállalkozókat megfogták – de az már nem segít a halottaknak”.

Mindenesetre az ország földrengéstől kevésbé sújtott területeinek lakói spontán igyekeznek segíteni a bajbajutottakon. „Innen a mi községünkből is küldtek segítséget Latakiába, Ildíbbe és Aleppóba, takarókat, élelmiszert és pénzt is. Sőt az egyik vejem, akinek emelődarus autója van, felajánlotta, hogy megy segíteni, csak valaki szerezzen neki gázolajat hozzá, de végül nem kapott.”

Pedig az ország azon részén sem könnyű az élet, ahol legalább a viszonylagos rendet fenntartó kormányzat az úr. „Nálunk az állandó áramszünet miatt nehéz;

– tette hozzá az asszony, kiemelve a gazdasági problémákat: „a nagy baj, hogy eddig is szörnyű volt az infláció és az embereknek nincs mivel fűteni, soknak nincs mit enni. Nem tudnak segíteni, nincsenek hozzá tartalékaik, akik itt élnek, azoknak biztosan nincs.”

Paradox helyzet, de akik szerinte segíteni tudnak, azok például a Nigériában dolgozó szíriaiak, akik valutához jutnak. „A korábban mérnökként dolgozó férjem nyugdíja tíz éve 600 dollárt (mintegy 220 ezer forintot) ért, most alig húsz dollárt (7-8 ezer forintot). Az árak még mindig emelkednek!”

Az időjárás sem a túlélők barátja; emlékezetes, Törökországban is az extrém hideg rontotta a romok alatt rekedtek vagy fedél nélkül maradt, kimentésre váró emberek túlélési esélyeit. „A bajt tetézi, hogy hideg van, pedig itt a februárra ez nem jellemző. A közeli hegyekben hó is esett a múlt héten, ami napokig megmaradt” – sorolta.

Nyitókép: MTI/AP/Depo Photos