„Róluk megfeledkezett a világ” – ilyen az élet a földrengés utáni Szíriában

Az embargókat tartalmazó, 2019-ben bevezetett nyugati szankciós csomag még a háborúnál is jobban hazavágta a szíriai gazdaságot, és ez most még durvábban érvényesül a földrengés utáni mentéseknél – mondta lapunknak Kassab Adonis, a Közel-Keleti Keresztények Közössége hazánkban élő, de szíriai gyökerekkel is bíró tagja. Szerinte a szankciók ugyanis nemcsak egyes pénzemberek vagyonát vagy a katonai célú fejlesztéseket érintették, ellenkezőleg: mint mondj,a gyógyszer-alapanyagoktól ugyanúgy megfosztották a szíriai ipart, mint az energetikai beruházásokhoz szükséges eszközöktől. „Egy ismerősöm gyógyszergyárban kutató, és mondja, hogy második vagy harmadik éve olyan alapvető anyagok hiányoznak, amik az egyszerűbb, mondjuk aszpirin-szintű gyógyszerek előállításához kellenek. Másod- meg harmadkézből kell sokkal drágábban megvenniük ezeket, hogy egyáltalán dolgozhassanak” – példálózik. A szankciók miatt számos, nekünk hétköznapi dolog is leállt – február 15-től például azért nem lehet majd útlevélhez jutni Szíriában, mert a szükséges speciális papírhoz sem tudnak hozzájutni.

„Ez pedig most, a katasztrófa idején duplán üt a szíriai népen” – mondja Kassab Adonis, aki úgy véli, drámai a helyzet: a WHO szerint milliónyian éheznek, és míg az egészségügyi ellátás eddig sem volt túl izmos, most nagyon nagy a baj: nincs gyógyszer, nincs ellátás, de meleg ruha és áramszolgáltatás sincs, „ez még egy utolsó csapás volt az idén a népnek, főleg azokon a területeken, ahol elszenvedték”; hideg van, tél van, se villany, se fűtés.

Ráadásul mint Kassab Adonis rámutat, „a civil szervezetek, az egyházi szervezetek Európából jönnének ide, de a szankciók miatt nem tehetik.

Éppen ezért,

Ami még komoly gond, hogy a civil szervezetek se nagyon jutnak be Szíriába. „A szíriai Vörös Félhold néhány napja közleményben kérte a szankciók feloldását, hogy a külföldi mentőcsapatok bejöhessenek, nemrég a keresztény egyházi vezetők, a szír ortodox egyház, a szír katolikus egyház, a görögkatolikus egyház és a görög ortodox egyház kérte az EU-t és az Egyesült Államokat, hiszen minden nap, minden óra számít ilyenkor”.

Persze vannak kivételek, Irán vagy éppen Oroszország, de nyugatiak közül is akad, aki jelen tud lenni; e kevés kivétel között ott van a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amely mobil mentőpontokat is felállított – ez csak azért lehetséges Kassab Adonis szerint, mert annak vezetője, Solymár Dániel kapott egy tartózkodási engedélyt Szíriában, és ők így közvetlenül tudnak dolgozni, „de ez tényleg kivétel, és nem szabály”. A szír férfi megemlítette, hogy a pénzmozgás Szíriába külföldről tiltott, ő hiába akarna támogatni egy damaszkuszi családot, nem utalhat közvetlenül, és csomagot sem küldhet, az sem jutna el a címzetthez.

A Máltaiak egyébként Latakiában után Aleppóban is tábort ütöttek, a mentésben segédkeznek, és karitatív szerepet is ellátnak – de az biztos, hogy ennél többre lenne szükség.

bár a mértékét nehéz megmondani, mert „eleve az infrastruktúra romokban van, tehát a földrengés előtt is romokban volt, ráadásul az iszlamista lázadók kezén lévő területeken élők áldozatairól semmit sem tudunk” – de sejteni lehet, hogy akár százezer ember otthona rongálódhatott meg, a sérültek száma tízezer, a halottaké mintegy 3500 lehet. „Vagyis az ország méreteihez mérten hasonló a pusztítás, mint Törökországban – de róluk megfeledkezett a világ”.

Nyitókép: Hiroto Sekiguchi / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun via AFP