Ami még komoly gond, hogy a civil szervezetek se nagyon jutnak be Szíriába. „A szíriai Vörös Félhold néhány napja közleményben kérte a szankciók feloldását, hogy a külföldi mentőcsapatok bejöhessenek, nemrég a keresztény egyházi vezetők, a szír ortodox egyház, a szír katolikus egyház, a görögkatolikus egyház és a görög ortodox egyház kérte az EU-t és az Egyesült Államokat, hiszen minden nap, minden óra számít ilyenkor”.
Persze vannak kivételek, Irán vagy éppen Oroszország, de nyugatiak közül is akad, aki jelen tud lenni; e kevés kivétel között ott van a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amely mobil mentőpontokat is felállított – ez csak azért lehetséges Kassab Adonis szerint, mert annak vezetője, Solymár Dániel kapott egy tartózkodási engedélyt Szíriában, és ők így közvetlenül tudnak dolgozni, „de ez tényleg kivétel, és nem szabály”. A szír férfi megemlítette, hogy a pénzmozgás Szíriába külföldről tiltott, ő hiába akarna támogatni egy damaszkuszi családot, nem utalhat közvetlenül, és csomagot sem küldhet, az sem jutna el a címzetthez.
A Máltaiak egyébként Latakiában után Aleppóban is tábort ütöttek, a mentésben segédkeznek, és karitatív szerepet is ellátnak – de az biztos, hogy ennél többre lenne szükség.
A károk tetemesek. Úgy emberéletben, mint anyagilag,
bár a mértékét nehéz megmondani, mert „eleve az infrastruktúra romokban van, tehát a földrengés előtt is romokban volt, ráadásul az iszlamista lázadók kezén lévő területeken élők áldozatairól semmit sem tudunk” – de sejteni lehet, hogy akár százezer ember otthona rongálódhatott meg, a sérültek száma tízezer, a halottaké mintegy 3500 lehet. „Vagyis az ország méreteihez mérten hasonló a pusztítás, mint Törökországban – de róluk megfeledkezett a világ”.