A prolik királya? Egy korszak legtipikusabb figurája? Tévésorozat készült életéből, százezrével vették lemezeit, máig imádják és gyűlölik, de megkerülni vagy elfelejteni nem tudják. Huszonkét éve hunyt el – de mi a Jimmy-jelenség titka? A generációs alapélmény? A retrófaktor? Szakértő és az internet népe segítségével utánajártunk.
„A tanulsággal van tele az egész világháló / Attól, hogy jó hangod van, még nem vagy golyóálló” – a kedvesnek nehezen nevezhető versike közvetlenül a kilencvenes évek egyik legsikeresebb énekesének öngyilkossága után született, valószínűleg egy BME-s levelezőlistáról indult meg útjára.
Az 1958-as születésű, „királynak” is becézett Zámbó „Jimmy” Imre, különleges énekhangjával már a Magyar Rádió gyermekkórusában is kitűnt. Bárzenészként Budapesten, majd zenészként az Egyesült Államokban ívelt felfelé karrierje, amelynek csúcsa vitathatatlanul hazatérése utánra, a kilencvenes évekre tehető.
Életében 12 lemeze jelent meg, számos díjat elnyert, nagyviláginak vélt életmódja és stílusa azóta is sokak számára referenciapont. Közben úgy tűnt, biztos lábbal egyensúlyoz a félvilág és az elit között, személyi menedzsere Schmuck Andor volt, a rengeteg botrány mellett, ami a nevéhez fűződött több alkalommal jótékonykodott is. 2001. január 2-ai, tragikus halálának körülményei ismertek:
majd hogy megnyugtassa feleségét, hogy már nincs golyó a fegyverben, a fejéhez tartotta és meghúzta a ravaszt.
A kórházban halt bele sérüléseibe, temetésére tízezrek mentek el.
Örökségéért ádáz marakodás kezdődött a kiadók között. Volt is tétje a dolognak, hiszen életművéről a második bőrt ezután húzták le: posztumusz ugyancsak 12 lemezét jelentették meg 2001 és 2010 között. Több családtagja akkor és azóta is sűrűn szerepel a bulvárlapok címlapjain, a kultusz épült tovább, minden évben elcseppentettek valami addig titokban tartott információt a halott „királyról”, egyszóval
Mostanság úgy tűnik, egyfajta harmadvirágzásnak lehetünk szemtanúi: az RTL+ sorozatot készített A Király címmel Zámbó életéről, ami sokakat szegezett képernyő elé. Olyanokat is, akik bevallottan nem voltak igazán a zenész rajongói (közben ismét címlapokat ért a család tiltakozása). De hogyan lehetséges ez?
Zámbó a sikerei csúcsán, '98-ban a BS-ben
A rajongókutatás és a sztárkutatás irányából is meg lehet közelíteni a kérdést – mondja lapunknak Glózer Rita, a Pécsi Tudományegyetem docense. Mint fogalmaz, a Jimmy életéről szóló sorozat sem előzmények nélküli: gondoljunk csak a Freddie Mercuryről forgatott filmre – a Bohém rapszódiára –, de idén került mozikba az Elvis életéről készült film is.
„Ezt a rajongói habitust fűti és aknázza ki a médiaipar,
és ennek van egy trendje mostanában, a kultikus zenészek életének feldolgozásával”,
ugyanakkor a közönség oldaláról is megvan az érdeklődés. Ami részben a fogyasztás tényében, részben egy aktívan kialakított viszonyulásban nyilvánul meg. Szerinte a „generációs élmény” fogalma nem feltétlenül állja meg a helyét a szó klasszikus értelmében, ugyanis a Jimmyhez való befogadói viszonyulás erősen fragmentált jellegű. A Stuart Hall-féle kritikai kultúrakutatás eredményeire utalva a docens megjegyzi: mivel az elkerülése szinte lehetetlen volt, mindenki kialakított valamiféle viszonyulást Jimmyhez; „voltak őszinte rajongók, voltak fanyalgók és voltak alkudozók is, akik úgy voltak vele, hogy tudnak a különféle viselt dolgairól, de azért egy-egy számát szeretik” – sorolja.
Vagyis, tehetjük hozzá, Zámbó Jimmy kicsit a korai valóságshow-khoz hasonló módon került a figyelem középpontjába, noha abban viszonylag erős a konszenzus, hogy nem említhető egy lapon Freddie Mercuryvel vagy Elvisszel.
Zámbó Jimmy csepeli sírja (fotó: Wikipedia)
Glózer úgy látja, a giccsbe hajló szöveg- és dallamvilág ellenére ugyanakkor Jimmyt nem lehet a futottak-még-kategóriába sorolni, és éppen azért válhatott kultusz tárgyává, mert egyébként volt egy különleges hangja, s ő maga is karakteres volt.
„Nem volt teljes mértékben gagyi, értéktelen produktum”.
Emellett, teszi hozzá, az életvitele, a félvilági kapcsolatrendszere, a botrányai alkalmassá tették arra, hogy a bulvárlapok címlapjainak állandó celeb-vendége legyen, „miközben a dalainak ez a melodramatikus hangvétele lehetővé tette, hogy széles tömegek rajongjanak érte” – fogalmaz a kutató, aki szerint éppen ez a sokféleség tette lehetővé, hogy a „kicsit rosszfiú, de tehetséges és helyén van a szíve”-imázsra ráépülhessen a Jimmy-kultusz.
Jó kérdés, kiket ültethet képernyő elé az új tévés sorozat. Glózer szerint korántsem csak azokat, akik annak idején maguk is Jimmy-rajongók voltak. „A kortárs médiakultúrának van hajlama az iróniára. Pár éve megjelentek ezek az idősödő egykori sztárok a fesztiválokon, ilyen volt Uhrin Benedek vagy éppen Korda György” – példálózik – akiket nem a zenéjük, hanem a retro-faktoruk miatt hallgattak szívesen a fiatalok. „Az új keletű Jimmy-rajongásban is van ebből. Azért működik, mert a fiatalok egy iróniával fordulnak ezekhez a jelenségekhez: egyszerre élvezik és nevetnek fajta.”
A kortárs remixkultúra, az internetes paródiákból kinövő ironikus viszonyulás ez. „Rajongunk is érte, sztárrá is emeljük, de benne van egy kis kinevetés is ebben a viszonyban”. Egymásra tolódnak a generációk, így a kulturális trendek is, ennek lehet eredménye, hogy mivel gyerekként hallottuk az akkori felnőttek által – komolyan – rajongott sztárokat, ezzel gyerekkorunk részeiként kezeljük őket, így értelemszerűen nehéz komolyan venni a tevékenységüket. Ami megmarad, mutat rá a docens, az a nosztalgikus retró.
Mégis, tartalomgyártói szempontból az ilyesmi főnyeremény, hiszen egyszerre ülteti képernyő elé azokat, akik tényleg szerették Jimmyt, valamint az imént taglalt „rajongókat”.
A felvetések igazolására egy '90-es évek tematikájú Facebook-csoportban is feltettük a kérdést:
A válaszokat (volt vagy negyven) elég egyértelműen két részre lehetett osztani: az egyik csoport nem vitatta el Jimmy különleges hangját, illetve, hogy „tudott énekelni”, de a személyisége és életmódja taszító jellegét hangsúlyozta; a másik csoport nem volt ilyen kegyes az énekhangot illetően sem; emellett voltak, akik elsősorban a rajongókat kritizálták.
„Ha egy énekhez értő embert megkérdeztek, van a tényleges éneklés, illetve a fejhangon visítozás. Innentől rátok bízom” – írta egyikük.
„Tehetséges volt, és képes volt felépíteni egy olyan életművet, amit pl. te nem. 20 évvel a halála után is működik... Nem voltam sosem rajongója, zenészként elismerem a teljesítményét, ennyi.” – írta társával vitába szállva egy másik hozzászóló.
Más így vélekedett: „sose szerettem, de azt el kell ismerni, hogy saját jogán lett király. Jó pár éven keresztül semmilyen rádió, tévé nem játszotta a zenéit.”
Ami a közönségét illeti, így vélekedtek:
„Nekem az a para, hogy az idősebb szomszédaim teljességgel istenítik.”
„Inkább a haverok anyukái hallgatták, középkorú elvált nők.”
„Tv2 Dáridóban sokszor fellépett. Olyankor fujjogtam, nagymamám pedig csitított, mert szerinte szép hangja volt Jimmynek.”
„A prolik királya volt.”
„Egy Dáridón láttam élőben. Lenyomott 2 dalt és az előadók közül egyedül elé járultak óriási virágcsokrokkal 50-es nők. Ő meg fogadta mosolyogva a maga negédes stílusában. Vidéken történt.”
Életviteléről, életmódjáról:
„Maga volt a megtestesült magyar '90-es évek: Csepel, mulatós(szerű), alkohol, pisztoly, kakas a szomszédban, fehér merci, pecsétgyűrű, komplexusok.”
„Szaladt a szekér, de vele a ló is, és végül nem tudta megállítani a szakadék előtt...”
Volt, aki a párkapcsolati erőszakot legitimáló „Egy jó asszony mindent megbocsát”-tal hozakodott elő.
Többen felemlegették azt az ismert esetet, amikor Jimmy úgy felháborodott Gálvölgyi János paródiáján, hogy fegyverrel rontott be az RTL-székházba azzal, hogy agyonlövi a humoristát.
„Több korabeli forrás is említi azt a hitetetlenül agresszív proli prosztó viselkedést, amit abban a pillanatban felvett amikor nem vette egy kamera se” – írta másvalaki.
De olyan is volt, aki a korra jellemző módon meglátta ebben az üzleti lehetőséget:
„Amikor meghalt akkor indult csak igazán a CD másolgatás. Mindenki »Jimmy összes«-t kért. Esetleg pár Enya albumot. Elég jó pénzt kerestünk”.
S ha már kortárs remixkultúra, mi sem lenne méltóbb lezárása ennek a cikknek, mint egy büntető zenés mashup Jimmy fent említett számával és a Nirvana Smells Like Teen Spirit című klasszikusával: jelen pillanatban 715 ezer megtekintésnél tart.
S önnek mi jut eszébe a Zámbó Jimmy-jelenségről? Írja meg kommentben!
A nyitóképen: Zámbó Jimmy. Fotó: MTI/Földi Imre
A házelnök szerint a parlamentben megszűntek az érdemi viták: azonnali kérdések órája helyett azonnali sértések órája lett. Ukrajna pedig akár unión kívül, akár belül lesz, vazallus állammá válik. Kövér Lászlóval Szalai Zoltán beszélgetett.
Köszönjük olvasóink bizalmát!
Tekintsék meg elemzésünket a Mandiner YouTube-csatornáján!
Mező Gábor kutató ugyanakkor rámutatott, hogy a Juhász Előd által elmondottak, és egy nyilvános ügynöklistát közlő oldalon olvasható információk nem teljesen fedik egymást.
Kollár Kinga a brüsszeli források visszatartása kapcsán örömködött Brüsszelben. Nem meglepő módon a Fővárosi Közgyűlésen is nagy vihart kavartak a tiszás képviselő mondatai. Erről és Magyar Péter bennfentes kereskedelmi botrányáról kérdeztük a tiszásokat.
A tiltás vonatkozik a palesztin zászlókra is.
Miközben az európai politikusok Zelenszkijhez járnak fehér port háborús levegőt szippantgatni, addig a nagyfiúk egészen más játékot játszanak.
A kormánypártok kommunikációs igazgatója szerint a volt vezérkari főnök nem tudna mit mondani annak kapcsán, hogy miért nem a magyar álláspontot képviselte a NATO ülésein.
