…szóval ott tartottunk legutóbb, hogy Metál Zoltán, az Országos Taxis Szövetség tarifaemelést pedzegetett, amit részben az üzemanyagárakkal indokolt.

Akkor kiszámoltuk: önmagában az, hogy a hatósági áras benzintől (a lakosság többi részéhez hasonlóan) elestek a taxisok, mindössze mintegy 20 forintnyi tarifaemelést indokolna, a másik indoként hozott magas inflációt pedig maguk a taxisok is fűtötték a legutóbbi tarifaemelésükkel.

Ugyanakkor szöget ütött a fejünkbe, hogy vajon mennyire számít drágának a magyar fővárosban a taxi a szomszédainkhoz képest. 

Így a Numbeo nevű árösszehasonlító oldalt hívtuk segítségül, hogy megnézzük, mennyit kóstál egy ugyanakkora út Budapesten, Bécsben, Pozsonyban, Kijevben, Bukarestben, Belgrádban, Zágrábban és Ljubjanában. Sokféle módszerrel lehetne összehasonlítani a tarifákat, de nézzük meg először, hogy számszerűen hogyan alakulnak ezek. 

Taxizás: népszokás vagy luxus?

Egy körülbelül 3 kilométeres út a Főtaxi kalkulátora szerint (a budai Szent Angéla Gimnáziumtól a Szent János Kórházig normál, déli hétköznapi forgalomban) 2300-2700 forintot kóstál.

Nominálisan a 2500 forintos magyar tarifa a felsőközép-kategóriában, egészen konkrétan euróhasználó szomszédaink dobogóján helyezkedik el, a ljubjanai (2080) és a pozsonyi (2870) árak között, messze lemaradva az aranyérmes bécsitől (3700).

Ennél érdekesebb azonban, hogy mennyire viseli meg az ember pénztárcáját egy-egy ilyen út; ehhez az egyes országok nettó átlagfizetéseit hívtuk segítségével, és nemes egyszerűséggel elosztottuk vele a Numbeo számait.

A nettó átlagkereset Magyarországon legutóbb mindenestül havi 347 ezer forint volt,

Mennyi az annyi?

S ha a többi ország átlagfizetéseit hasonlítjuk egy-egy taxiút árához, már jóval kellemetlenebb képet kapunk, mint a puszta áraknál.

• Bécsben 9,25 euró (kb. 3700 forint) egy 3 kilométeres út, míg az átlagjövedelem 2600 euró körül mozog, itt 281 ilyen utat engedhetne meg magának havonta egy átlagbécsi a fizetéséből;
• Pozsonyban 7 eurót (2870 forintot) fizetnénk ugyanezért 1291 eurós átlagjövedelem mellett, ami 184 útra lenne elég;
• Kijev speciális eset, hiszen sokszor a szimpla közszolgáltatások sem mindig működnek, de ha tudnánk taxit fogni, akkor az 79 hrivnyánkba (850 forintunkba) kerülne, míg az átlagfizetés 14 577 hrivnya, vagyis 185 útra futná az ukrán fővárosban;  
• Bukarestben 10,9 lejbe (880 forintba) kerülne a történet, ami a 4000 lejes fővárosi átlagbér mellett 366 (!) útra lenne elegendő; 
• Zágrábban ugyanez 31,5 kunát (1730) kóstál(t január 1-ig, amikor is bevezették az eurót) a 7576 kunás átlagjövedelem mellett 240 útra elegendő;
• a belgrádi 460 dináros (1640 forintos) taxiút a 75 000 dináros átlagjövedelemmel számolva 163 utat tesz lehetővé;
• végül Ljubjanában 5,08 euró (2030) forint egy út az 1295 eurós fizetésekhez mérten, ami 254 útra elég taxival.

A felhasznált adatok alapján tehát kijelenthetjük, hogy

A legszembeszökőbb, hogy ez igaz a jóval szegényebb Szerbiára és a jóval gazdagabb Ausztriára is, vagyis a budapesti taxizás objektíve drága és kész; Bukarestben csaknem háromszor, Bécsben kétszer annyit taxizhatunk a helyi átlagbérből.

Nagyon fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a hatósági ár, mint olyan, a legtöbb szomszédunknál nem létezik. Az árat rendszerint a szolgáltató szabja meg, amelyikhez a taxisofőr csapódik (ennek is sokféle fajtája van az egyszerűbb alkalmazotti jogviszonytól a teljes franchise-együttműködésekig); ezek az árak a találomra kiválasztott ljubjanai mezőnyben például nagyságrendekkel nem térnek el egymástól.

Emellett a legtöbb helyen a taxisokkal szemben támasztott követelmények is jóval lazábbnak tűnnek például a járművek állapotát illetőleg, mint Budapesten: aki ült már belgrádi vagy bukaresti taxiban, tudja, miről van szó. 

Vagyis ha eggyel jóhiszeműbben fogalmazunk,

Nyitókép illusztráció. Forrás: Pixabay