Mire menne Ukrajna a nyugati vadászgépekkel?

Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész

Nagyon rövid idővel a nyugati harckocsik szállításáról szóló döntések bejelentése után az ukrán vezetés előállt azzal az ötletével, hogy most már F-16-os repülőgépeket is szeretne.

De korai lenne még végleges következtetésekre jutni az esetlegesen szigonyos felségjellel ellátott Fighting Falconokkal kapcsolatban. Nem volt olyan régen, hogy a modern páncélosok szállítását is az utolsó leheletéig tagadta mind a német, mind az amerikai vezetés, ezért nem meglepő, hogy erre a kérésre is azonnal nemet mondott Scholz és Biden is egyaránt. Persze abban, hogy 8-10 hónap múlva vasárnapi apukaként rábólintanak erre a kérésre is, nos, a fentiek fényében abban sem érdemes kételkedni. Legfeljebb azt érdemes megkérdezni a kényszersorozások fényében, hogyan fog állni a háború addigra.

Mindettől függetlenül

mint az eddig megígért és/vagy leszállított fegyverek.

Kezdjük például az árával! Az F-16-os darabja változattól függően 13 és 80 millió dollárt kóstál, üzemeltetési költsége, repült óránként 7 000 dollár (2,5 millió Ft) és 2  000 dollár (8,6 millió forint) közé esik. Előbbiek fényében látható, hogy a modern haderőnemek közül egyértelműen a légierő a legdrágább. Érdemes végignézni a Seregszemle sorozatban írtakat a légierők szempontjából. Csak azoknak a hadseregeknek van erős légi erejük, ahol általában a hadseregre is áldoznak, mert brutálisan drága. Egy alap, '80-as években épült, kissé modernizált F-16A-t már másfél harckocsi áráért lehet kapni, míg a legmodernebb F-16V Viper Block 70-72-esek darabára a náluk egy teljes generációval modernebb F-35-ösökével vethető össze.

Persze még soha egyetlen üzletnél nem derültek ki a pontos árak, mert a csomag részét mindig is képezte a fegyverzet és a kiképzés is, ezért jelentős eltérések lehetnek közöttük, feladattól függően.

Erre egy kilencvenes években épült F-16D is képes lehet AIM-120 AMRAAM rakétáival. Légi támogatás a szárazföldi csapatoknak? Ahhoz akár egy nyolcvanas évek elején gyártott, eddig a sivatagban lekonzerválva álldogáló F-16A is elég lehet. Vagy annak tesztelése, meddig mehet el az ukrán vezetés? Nos, ennek a történetnek a slusszpoénja a cikk végén van.

Kezdjük is a felmerült kérdésekkel! Elsőként az üzemeltetés, amely nemcsak drága, hanem eszközigényes is. Egy modern, a hangsebességnél kétszer gyorsabban repülő, azaz 2 Mach sebességű vadászgéphez ugyanis elengedhetetlen egy 1,5-2 kilométer hosszú kifutópálya. Ami az orosz utánpótlást biztosító hidakhoz hasonlóan nagy és mozdíthatatlan célpont. Az amúgy is nehézségekkel küszködő ukrán légvédelemnek egy (több) újabb célpontot kellene védelmeznie. Ráadásul jelentős és jól kiképzett földi kiszolgáló személyzet is szükséges a sugárhajtóműves vadászgépekhez, mert mint minden nyugati technika, az F-16-os is jelentős karbantartási igénnyel bír. Itt merül fel a kérdés: ha mindenképpen modern vadászgépeket szeretnének, akkor miért nem Gripeneket kértek, azok ugyanis működnek szükségrepülőterekről, szemben az F-16-osokkal. Vagy éppen F-35-ösöket, azoknak van helyből felszálló változata is. Ha már álmodunk, álmodjunk nagyot!

Másik fontos szempont, amit már sokszor, sok helyen elmondtam, hogy

Ráadásul egy sugárhajtóműves repülőgép nem egy olyan jármű, amit bárki el tud vezetni. Jogosítványa sok embernek van, és a harckocsival kiképzés közben maximum nekimegy egy fának vagy egy falnak. Legrosszabb esetben beleragad a sárba. Repülővel viszont csak lezuhanni lehet, ha elront valamit az ember.

Az ukrán légierő bár még létezik, de nagyon súlyos veszteségeket szenvedett eszközben és emberben. Már a nyáron is nagyon fiatal pilótákat mutattak harci bevetések közben. Egy pilótát pedig az alapoktól kiképezni úgy, hogy ne zuhanjon le vagy éppen ne lőjék le első harci bevetése közben, az minimum félév, de inkább jócskán több.

Azután ott van a darabszám kérdése. Ahogy a jelen sorok írásáig visszaigazolt nagyjából 90 darab (és ki tudja, mikor leszállított) nyugati harckocsi sem nagyon fog döntő hatást gyakorolni az oldalanként ezer vagy még több páncélost felsorakoztató seregek működésére, úgy felmerül a kérdés, mégis mennyi F-16-osban reménykedik az ukrán vezetés?

A Business Insider egy decemberi cikke szerint Oroszország 770 feletti modern, 4. generációs vagy modernebb vadászbombázót vetett eddig be Ukrajnában a rendelkezésre álló közel 1200-ból. Keleti szomszédunknak ahhoz, hogy ezzel a jelentős létszámmal szemben sikert tudjon elérni, a harckocsikhoz hasonlóan több százra lenne szüksége. Ennek azért, lássuk be, rendkívül kicsi az esélye.

Fentieket figyelembe véve felmerül az a kérdés, amire nincs jó és/vagy morálisan elfogadható válaszunk.

Egész pontosan a jelenlegi amerikai vezetésnek, mert Európa nem számít, katonailag is jelentéktelen.

Olcsón megúszni Ukrajna védelmét? Nem túlságosan provokálni az oroszokat? Ha ennyire fontos Ukrajna győzelme, és egyesek Dániához hasonlóan már a saját védelmi képességeik kárára cselekszenek, miért nem adták át az Ukrajna védelméhez szükséges, és általuk folyamatosan kért eszközöket korábban, mondjuk a konfliktus elején? Emlékeztetőül: a dánok az összes, mind a 19 francia CAESAR önjáró lövegüket térítés nélkül Ukrajnának adományozták. Most, a napokban.

És a végére az ígért csattanó. Az ukrán vezetés Type 212-es, modern német tengeralattjárókat is kért. Egy picit hagyjuk „lesüllyedni” az információt. Az egy dolog, hogy egy ilyen eszköz ára félmilliárd euró körül van, az EU úgyis kérdés nélkül kifizeti. Azonban, a többi kitűnően harcoló haderőnemmel szemben az ukrán haditengerészet meg sem kísérelte az ellenállást. Ha az orosz zászlóshajó, a Moszkva cirkáló elsüllyedése tragikomikus volt, akkor az ukrán flotta zászlóshajójáé egyenesen komikus. Ugyanis a konfliktus első napjaiban a kikötőjében maguk az ukránok süllyesztették el. Az meg már tényleg mellékes, hogy a február óta a hadihajók előtt zárva tartott Boszporuszon át nem tudom, hogyan akarnák a Fekete-tengerre bejuttatni 1500 tonnás tengeralattjárókat. Ez már nem az első világháború, amikor a megvásárolt és részekre szerelt német naszádokat a Monarchia hadiflottája vasúton Pólába szállíttatta és ott összeszerelte.

Persze az akarat minden akadályt legyőz, és a minden áron segíteni akarókból sem nálunk, sem Európában nincs hiány. Csak az a probléma, hogy a biztos távolságból, igazán segíteni szándékozó külső támogatók akarata a katonai törvényszerűségeket és a logisztikát nem nagyon szokta befolyásolni.

Nyitókép: HARALD TITTEL / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP