„Sunyi, alattomos módszer” vagy régóta szükséges reform? – így áll az egészségügy átalakítása

Hosszú évek óta felhalmozott adósságot igyekszik törleszteni a Belügyminisztériumhoz tartozó, egészségügyért felelős államtitkárság azzal, hogy nekifeszült a változásért kiáltó egészségügyi rendszer átalakításának. A megújítás szándékát minden szereplő, szakértő üdvözölte, ám annak módjával kevéssé értenek egyet a témával foglalkozók. Ennek kapcsán Takács Péter a Mandinernek adott karácsony előtti interjúban azt mondta, hogy ez nem újdonság, hiszen

Mégsem kényszerítik az állami ellátásba a magánorvosokat?

Az elmúlt napok talán legfontosabb fejleménye, hogy a kormány kivette az úgynevezett magánorvos-passzust az egészségügyi tervek közül, pontosabban az erről szóló döntés nem jelent meg a Magyar Közlönyben az egészségügy átalakítására vonatkozó rendeletek között. Mint ismert, az állami ellátásban tapasztalható orvoshiány miatt a kormány arra kötelezte volna a magánellátásban dolgozó orvosokat, hogy havi húsz órát (vagy tízet ügyeletben) dolgozzanak az állami ellátásban is, az említettek csak így tarthatták volna meg működési engedélyüket.

Az ötletet számos támadás követte, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) részéről például – anélkül, hogy megfogalmazták volna, pontosan mi a gondjuk a tíz-, illetve húszórás elgondolással – hivatalos közösségi oldalán rögzítették, hogy „az az attitűd és az az orvosokról alkotott kép, amit a törvény és rendeletei kirajzolnak, nem marad válasz és az orvostársadalom erejét megmutató reakció nélkül”. Hozzátették azt is, a MOK elnöksége „szakértők bevonásával és valamennyi területi szervezet véleményét kérve dolgozik a szakmailag megalapozott, a tagság érdekeit képviselő véleményezésen”.

Mint írták, „feladatunk elmagyarázni a társadalomnak, hogy ezek a jogszabályok milyen kiterjedten rombolják Magyarország egészségügyét”, és azt is a közvélemény tudomására hozták, hogy február 4-én a rendkívüli országos küldöttközgyűlésen döntenek az orvostársadalom közös fellépésének formájáról.

„Nem ördögtől való”

Még keményebben fogalmazott a terv kapcsán Szijjártó László, MOK győri elnöke, aki azt nyilatkozta, hogy a terv „sunyi, alattomos módszerrel erőszakosan próbálja a kollégákat az állami ellátásba behozni”. Hozzátette, „itt most havi 20 óráról van szó, amiért nem járna fizetés sem, legalábbis a tervezetben erről nem esik szó”. Szerinte szükségállapot van az egészségügyben, valamint nyílt párbeszédre volna szükség, arra, hogy „nyíltan kimondják, itt nagyon nagy baj van”, és azt is, hogy

Máshogy látja a kérdést Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke és a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója. Az InfoRádió Aréna című műsorában azt mondta, nem tartja „ördögtől valónak”, hogy az orvosok ötévenkénti akkreditációhosszabbítását az állami ellátásban való részvételhez kötnék. Úgy véli, ez a megoldás kevés orvost érint, mert a magánellátásban dolgozók többsége két lábon áll. Kiemelte továbbá, hogy nem egyedülálló ez a szabályozás, Svájcban is van ilyen, Angliában pedig még keményebbek a követelmények.

Az ügy kapcsán megszólalt Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter is. Az ATV-nek adott interjújában azt mondta, hogy „a rendelet társadalmi egyeztetése során számtalan jogos kritika és kétség merült fel a magánegészségügyi ellátásban dolgozó orvosok kötelező állami szerepvállalásával kapcsolatosan. Ezért a kormány ennek az elhagyásáról döntött azzal, hogy

Ápolók béremelése: azonnali beavatkozás szükséges

A másik megkerülhetetlen kérdés az egészségügy átalakítása kapcsán az ápolói bérek emelése. Ennek kapcsán Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára tett fontos bejelentést, miszerint a kormány két lépcsőben – első ütemben 2023. július 1-jével, második ütemben 2024. március 1-jével – fogja végrehajtani az emelést. 

Az első körös szakdolgozói béremeléséhez 41,5 milliárd forintot, az egészségügyben dolgozók béremeléséhez pedig 8,4 milliárd forintot, azaz összesen közel 50 milliárd forintot biztosít a kormány az Egészségbiztosítási Alapon keresztül. Az ápolói béremelés eredményeként a kormány tervei szerint 2024. március 1-jére az egészségügyi szakdolgozók átlagos alapbérének el kell érnie az orvosi átlag alapbér 37 százalékát. Ez az arány így megegyezne az európai átlagos orvosi és ápolói bérek egymáshoz viszonyított arányával.

A bejelentés nem maradt visszhang nélkül, Soós Adrianna a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke a Népszavának többek között azt kifogásolta, hogy a bérrendezés első lépcsője a várt januári helyett júliusra tolódik. Mint fogalmazott:

Azt is észrevételezte, hogy „miközben az első félévben 20 százalékos infláció várható, a kormányhatározatban közölt szakdolgozói béremelés éves szinten mindössze 10-12 százalékos béremelést jelent” (…) „az orvosok januári tíz százaléka azt jelenti, hogy nekik 150-200 ezer forinttal nő a jövedelmük, a szakdolgozóknak pedig nem, hogy nem nő, hanem csökken a reálbérük”. Szerinte a rendelet egyetlen pozitívuma, hogy a műszaki területen dolgozók is kaptak váratlanul mintegy 8 milliárd forintot béremelésre.

Megszólalt Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke is, aki arra figyelmeztetett, hogy a januári emelés elmaradása nehéz helyzetbe hozza tagjaikat. A MESZK közleményben rögzítette: „Elfogadhatatlan a szakdolgozók számára, hogy nem valósul meg a várt béremelés 2023. januártól. Méltatlan, hogy ennek következtében az orvosi-szakdolgozói bérarány 21 százalékra csökken. Mindezek újabb bérfeszültséget generálnak, tovább rontják az egészségügyben tapasztalható belső elégedetlenséget és a szakdolgozók megélhetési helyzetét.”

Azzal egyébként, hogy a szakdolgozók bérének azonnali emelésére van szükség, többek között Velkey György is egyetért. Rétvári bejelentését megelőzően a kórházszövetség elnöke arról nyilatkozott, hogy

és hogy méltatlan az ő béremelésükről való vita. Szerinte a jelenleginél sokkal jobban meg kellene becsülni és fizetni őket. Úgy látja, az ápolók „roppant elkeseredettek, lassan erodálódnak az ápolói teamek, és ez már látszik sok helyen az ellátás leállásában”.

Az egészségügy átalakításáról a Mandiner is készített interjút Takács Péter egészségügyi államtitkárral még karácsony előtt. Ennek fontosabb megállapításai a következők:

Volt-e egyeztetés a szakmával?

• „Erős lenne azt állítani, hogy nem volt” – mondta az államtitkár a Magyar Orvosi Kamara azon állítására, miszerint nem hallgatták meg őket, és javaslataikat nem építették be a törvénybe. Mint Takács fogalmazott: „Egész nyáron tartottuk a kapcsolatot a MOK vezetőjével, én is és belügyminiszter úr is. Részt vettem kamarai kongresszuson, kétszer voltam elnökségi ülésen is”.
• „Még a törvény benyújtás előtt, jóval a társadalmi egyeztetést megelőzően végigbeszéltük a kamara elnökével a jogszabályjavaslat mind a kilenc pontját.”
• „Nem érzem úgy, hogy ebbe az iszapbirkózásba bele kellene menni.”

Átvezényelhetők-e az orvosok?

• „Vezénylésre az eddigi jogszabályok is lehetőséget adtak, de visszaélésre soha nem került sor”.
• „A maximum másfélórás távolságra vezényelhetőség egyfajta biztosíték a dolgozók számára, ha úgy tetszik, egy szűkítő elem, törvényi garancia arra, hogy ennél messzebb még véletlenül sem küldhetik őket.”

Államosítanák a szakrendelőket?

• „A szakrendelők egy része nem éppen optimálisan használja föl az egyébként nagyon drága erőforrásokat.”

Sokak szerint elfogadhatatlan a teljesítménybér

• „Van egy törpe kisebbség, akik, hogy is mondjam, newtonista módon állnak a dolgokhoz: vagyis az energiaminimum elvére törekszenek. Ők jellemzően azokból a szakmákból kerülnek ki, ahol régebben a paraszolvencia nagyon erős jövedelemszerzési lehetőség volt”.
• „Ismerünk olyan műtétes kollégát, aki a korábbi teljesítményének az egyötödét sem tudja felmutatni.”
• „Meglátásom szerint negatív fényt vet az egész orvostársadalomra, ha az orvosi kamara azokat védi, akik kihúzzák magukat a munka alól, szemben a tisztességes, jól dolgozó kollégákkal.”

Amit a betegek leginkább a bőrükön fognak érezni: az ügyeleti rendszer átszervezése

• „Nincs értelme éjszakai ügyeletre kényszeríteni a háziorvosokat.”
• „A betegoldalról nézve elmondható, hogy nőni fog a betegbiztonság és az ellátáshoz való hozzáférés esélye is”.
• „Megerősítjük a mentőszolgálatot diszpécserekkel, sofőrökkel és az este tíztől reggel nyolcig tartó időszakra orvosokkal.”

Ágyak kerülnek át az egészségügyi szakellátásból a szociális ellátórendszerbe

• „A szociális ellátórendszer nem az ágyat veszi át, hanem az ágyat a rajta fekvő beteggel együtt”

Összességében tehát elmondható, hogy az egészségügyi rendszer átalakítása kapcsán kemény fába vágta a fejszét a kormány, de az is, hogy nem tehetett mást. Alighanem messze van még az átszervezés vége, de legalább valami elkezdődött, az egyeztetések folyamatosak, s történtek is konkrét lépések!

Nyitókép: MTI / Balogh Zoltán