Minden huszadik nyugdíjas nem hogy az ünnepi idillből nem részesül, de még csak nem is beszél senkivel karácsony idején. Ám a magány nem csak őket sújtja. Hogyan segítsünk magunkon és másokon?
Fényárban úszó karácsonyfa alatt ölelkező család, közösen készített bejgli és halászlé illata – sajnos nem mindenkinek erről szól az ünnep. Sokan vannak közöttünk olyanok, akik hideg magányban kényszerülnek eltölteni az év leginkább az együttlétről szóló ünnepét. Különösen – de nem kizárólag – az időseket sújtja ez a probléma; magyarországi adataink nincsenek, de például az Egyesült Királyságban készült felmérések szerint körülbelül minden huszadik nyugdíjas nem hogy az ünnepi idillből nem részesül, de még csak nem is beszél senkivel karácsony idején, miközben a pandémia amúgy is alaposan megtépázta emberi kapcsolatainkat – és messzire vezetne, ha azt is idevennénk, hogy az idei karácsonyt nem csak a magány, de a rosszul kifűtött lakások hidege még zordabbá teszi az egyedül élők számára, miközben mindez éles kontrasztban áll a tévében vagy a sokak által a közösségi médiában kifelé mutatott valósággal.
Arról nem is beszélve, hogy nem csak akkor érezhetjük végtelenül egyedül magunkat, ha senki nincs körülöttünk, hanem akkor is, ha meghatározó kapcsolatainkban nincs valódi mélység vagy nem érezzük magunkat igazán szeretve – ez a társas magány. Aki élt már át hasonlót, tudja, hogy ez a legkínzóbb.
„Merjünk nyíltan beszélni barátainknak, családtagjainknak arról, hogy egyedül érezzük magunkat”
– tanácsolja Szmolka Orsolya pszichológus. Egyrészt ilyenkor kapcsolódhatunk hozzájuk – könnyen lehet ugyanis, hogy ők is hasonlóan éreznek – vagy ajánlhatnak programot, esetleg olyat, ahová akár közösen is elmehetünk velük. Ha beszélünk a magányunkról a hozzánk közel állóknak, nagyobb eséllyel jutunk eszünkbe szenteste, és talán tudnak ránk szánni egy negyedórás telefonbeszélgetésnyi időt. „A magányos emberek nagyon sokszor esnek abba a csapdába, hogy tettrekészség helyett magukat sajnálják: »senki nem vágyik már a társaságomra«, és hasonló negatív gondolatok spirálja kínozza őket. Így aztán nagyon könnyű belekeveredni egy ördögi körbe” – mutat rá.
Önsajnálat helyett a magukat egyedül érzőknek a pszichológus azt tanácsolja, csatlakozzanak például egy jótékonysági szervezethez önkéntesnek.
„A másokon való segítés visszahozhatja azt az érzést, hogy »értékes tagja« vagyok a társadalomnak”
– hangsúlyozza Szmolka Orsolya. Másrészt a segítő szervezethez csatlakozás során megtapasztalhatjuk, együtt vagyok másokkal és közös célért dolgozunk. Nem beszélve arról, hogy segítés közben megtapasztalhatjuk, bármilyen vacakul is érezzük magunkat, vannak, akik még nálunk is sokkal kegyetlenebb helyzetben vannak.
Ne legyünk restek magányosan sem díszíteni, égősort beszerezni, egy-egy mécsest gyújtani. Ezek mind felmelegítik az emberi lelket. Menjünk el akár egyedül programokra, rengeteg lehetőség van az adventi vásártól az egyház szervezte programokon keresztül a kulturális eseményekig. Ha esetleg anyagilag megtehetjük, mozduljunk ki egyedül is, egy wellnesshétvége, egy infraszaunás-gyógyfürdős délután vagy akár csak egy kirándulás is sokat tölthet rajtunk.
Ha nem mi magunk, hanem a környezetünkben valaki más küzd a magánnyal, akkor igyekezzünk – mint Szmolka Orsolya fogalmaz – cselesen megközelíteni, ne hangsúlyozzuk, hogy látod, jó barátod vagyok, érted teszem, hogy elmegyek veled például a karácsonyi vásárba. Hívjuk át magányos barátunkat úgy, hogy, hogy ne tehernek, hanem segítségnek érezze a részvételét. Például: „egyedül sajnos nem tudom megsütni az aprósütit, segítenél?”, vagy,
„te olyan profi vagy karácsonyfa befaragásában, átjössz?”.
Így garantáltan hasznosnak fogja érezni magát. Az advent és a karácsony időszakában figyeljünk oda különösen azokra, akiknek szükségük lehet ránk.
Tévhit: karácsonykor vetnek véget a legtöbben önkezükkel az életüknek
A közkeletű hiedelem szerint a legtöbb öngyilkosság karácsonykor történik a világon. Logikusnak tűnik, hiszen ez az ünnep, amikor a családunk körében ünneplünk, ám sajnos ez az egyedül élőknek nem adatik meg, így ilyenkor különösen kilátástalannak érezhetik életüket. Ráadásul ilyenkor látjuk a napot a legkevesebbszer az évben, aminek pedig a szerotonin-szintünk látja a kárát: hajlamosak vagyunk mélabúra, rosszabb esetben a depresszív hangulat is kopogtathat az ajtónkon. A magányos embereket sújtó karácsony körüli öngyilkossági hullám mítoszát a több országból származó adatok alapján készült kutatások megcáfolták: nemhogy növekszik azoknak a száma, akik önkezükkel vetnek véget az életüknek, hanem még csökken is. Sőt karácsony másnapján jelentősen meg is csappan a mutató, ilyenkor
az Egyesült Államokban.
Ez a tendencia idehaza is megfigyelhető: az öngyilkosságok száma június-júliusban a legmagasabb, és december-január hónapokban a legalacsonyabb – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 1970-2010 közötti adataiból. Ez a jelenség egyébként mindkét nemnél azonosan jelentkezik, a női öngyilkosok jóval alacsonyabb száma miatt, az emelkedés görbéje a nyári hónapokban elsimultabb. Az irodalomban helyenként jelzett őszi emelkedés a nőknél Magyarországon nem volt észlelhető. A szakértők szerint semmi meglepő nincs ezen, hiszen karácsony környékén jellemzően több embernek van szociális kapcsolata, ami az öngyilkosság elleni védőfaktor. Ebben az időszakban egyébként a pszichiátriai kórházi felvételek is csökkennek.
Vagyis látható: a társas kapcsolatok, amelyek ilyenkor kiemelt szerephez jutnak, sok olyan embert is visszatartanak a legrosszabb megoldástól, akik egyébként hajlamosak lennének rá. Vagyis, ha egy lépéssel továbbmegyünk, és nem csak karácsonykor figyelünk egy kicsit jobban oda embertársainkra, azzal nem csak az ünnep gyorsan kilobbanó fényét osztjuk meg másokkal, de akár életet is menthetünk.
Nyitókép: illusztráció/Shutterstock
„A magyar választóknak fel kell ismerniük, hogy ez a gyűlölet nem a megoldás, hanem maga a katasztrófa” – hangsúlyozta összeállításában a Transzparens Újságírásért Alapítvány.
Zürichi kerekasztal-beszélgetés az európai demokráciáról, értelmes politikai vitákról és persze Magyarországról.
Karácsony Gergely támogatja a Tisza Párt adópolitikáját, azt azonban nem tudja ő sem, hogy mit titkol Tarr Zoltán, pedig rendszeresen egyeztetnek.
Lebukott a Tisza Párt. Kiderült, hogy hazudnak. A Tisza-adó botrány lehet a végzetük? Exkluzív interjú Deutsch Tamással Strasbourgból.
„A kezelés nulladik lépése az egymás irányába tanúsított értő figyelem, amely tiszteletteljes és empatikus!” – hívta fel a társadalom figyelmét Hal Melinda.
Levette a kezét a Mandinerről Mérő Vera, hiszen nem is hallott róla, hogy kollégánkat taszigálta Magyar Péter embere.
Utahban még ma is létezik a kivégzés ezen formája.
Szívfacsaró gondolatok.
