Jóreménység-sziget: új film született a szeretetről, az apa-fia kapcsolatról, az elengedésről, a kitartásról. A történetet ráadásul természetfilmbe ágyazta az egyszemélyes stáb, Ljasuk Dimitry.
Minden a koronavírus-járvány elején kezdődött. Az ukrán édesapától és magyar édesanyától származó természetfilmes, Ljasuk Dimitry a biztonság kedvéért az idős nagymamáját falura vitte Budapestről. Ott fogalmazódott meg benne, hogy vissza sem megy, hanem önkéntes száműzetésbe vonul.
A nagy kedvencéhez, a Tisza-tóhoz ment, ahol egy apró szigeten egy kezdetleges kunyhóba költözött. Hónapokon át élt ott nomád körülmények között. És ez még a valóság.
A film ötlete az elvonulás alatt fogalmazódott meg benne.
Ljasuk Dimitry édesapja ugyanis már nem él. Pedig ő volt az, aki megmutatta neki a Tisza-tavat, ő volt az, aki miatt beleszeretett a természetbe.
„Ötéves koromtól jártuk a Tisza-tavat apámmal. Kézen fogott engem és megismertette, megszerettette velem a természetet. Ezek a gyerekkori emlékek vezetnek engem a kamerával. A filmjeim az emberi érzelmekről szólnak, amelyekhez egy csodás díszletet ad a természet” – fogalmazott korábban Ljasuk Dimitry.
Az apa és fia kapcsolatáról szóló filmhez a Tisza-tó adta a díszletet – az a Tisza-tó, amely a film alkotója szerint gyógyító erővel bír. Az elvonulás alatt, a sokszor fájdalmas magányban volt ideje rendezni a gondolatait.
A valóságban és a filmszalagon is.
Ljasuk filmjei már több díjat is nyertek korábban. Kevés pénzből készíti őket, most is ő volt a rendező, a forgatókönyvíró, az operatőr és a vágó is. Ehhez amúgy is ragaszkodott.
A Tisza-tó a mindene, folyamatosan inspirálja, tanítja, bölcsebbé teszi. Ő pedig a filmjeivel próbálja felhívni a figyelmet a különleges tó fontosságára. „Sokfelé éltem, s mindig kerestem a gyökereimet, hogy ki vagyok én valójában. A Tisza-tóban találtam meg, ez az én igazi otthonom” – mondja Dimitry.
A Tisza-tó Tutajosa reméli, a Jóreménység-sziget sokak számára fontos útravalót ad majd. A különleges, csodás képi világgal készült alkotás immár a mozikban is látható.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
A Pán – A belső sziget című film egy sajátos eszközökkel filmre vitt, fájóan aktuális látomás. Győrffy Ákos filmajánlója.
Valóra válhat a magyar focista álma.
Az 1979-es iráni forradalom óta szigorú szabályok vonatkoznak a nők fellépésére, és a hidzsáb viselése kötelező a nyilvános helyeken.
