Jóreménység-sziget: új film született a szeretetről, az apa-fia kapcsolatról, az elengedésről, a kitartásról. A történetet ráadásul természetfilmbe ágyazta az egyszemélyes stáb, Ljasuk Dimitry.
Minden a koronavírus-járvány elején kezdődött. Az ukrán édesapától és magyar édesanyától származó természetfilmes, Ljasuk Dimitry a biztonság kedvéért az idős nagymamáját falura vitte Budapestről. Ott fogalmazódott meg benne, hogy vissza sem megy, hanem önkéntes száműzetésbe vonul.
A nagy kedvencéhez, a Tisza-tóhoz ment, ahol egy apró szigeten egy kezdetleges kunyhóba költözött. Hónapokon át élt ott nomád körülmények között. És ez még a valóság.
A film ötlete az elvonulás alatt fogalmazódott meg benne.
Ljasuk Dimitry édesapja ugyanis már nem él. Pedig ő volt az, aki megmutatta neki a Tisza-tavat, ő volt az, aki miatt beleszeretett a természetbe.
„Ötéves koromtól jártuk a Tisza-tavat apámmal. Kézen fogott engem és megismertette, megszerettette velem a természetet. Ezek a gyerekkori emlékek vezetnek engem a kamerával. A filmjeim az emberi érzelmekről szólnak, amelyekhez egy csodás díszletet ad a természet” – fogalmazott korábban Ljasuk Dimitry.
Az apa és fia kapcsolatáról szóló filmhez a Tisza-tó adta a díszletet – az a Tisza-tó, amely a film alkotója szerint gyógyító erővel bír. Az elvonulás alatt, a sokszor fájdalmas magányban volt ideje rendezni a gondolatait.
A valóságban és a filmszalagon is.
Ljasuk filmjei már több díjat is nyertek korábban. Kevés pénzből készíti őket, most is ő volt a rendező, a forgatókönyvíró, az operatőr és a vágó is. Ehhez amúgy is ragaszkodott.
A Tisza-tó a mindene, folyamatosan inspirálja, tanítja, bölcsebbé teszi. Ő pedig a filmjeivel próbálja felhívni a figyelmet a különleges tó fontosságára. „Sokfelé éltem, s mindig kerestem a gyökereimet, hogy ki vagyok én valójában. A Tisza-tóban találtam meg, ez az én igazi otthonom” – mondja Dimitry.
A Tisza-tó Tutajosa reméli, a Jóreménység-sziget sokak számára fontos útravalót ad majd. A különleges, csodás képi világgal készült alkotás immár a mozikban is látható.
A ma kezdődő 21. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválnak magyar szempontból is erős a felhozatala. Itt debütál Nemes Jeles László és Deák Kristóf új mozija, és egész estés portréfilm rajzolja fel Bölöni László és Dargay Attila életét.
Vérgőzös akcióvígjáték a család, a feleség, a gyerekek és persze a nagypapa fontosságáról. Senki 2. – kritika.
Pedig az a remény költözött a szívekbe, hogy egy ilyen összetartó, egyet akaró közösség tartósan, társadalmi méretekben is megteremthető.
Kényes témát csomagolt nevetős-megható road movie-ba első játékfilmjében a francia Enya Baroux. A Jó utat, Marie inkább a családi összetartozás fontosságáról, mintsem arról beszél, van-e joga az embernek megmondani, mikor óhajtja befejezni a földi pályafutását.
A Többesélyes szerelem lehetett volna egy izgalmas, a jelen társadalmára reflektáló, okos film – sőt, az Előző életek után pontosan ezt vártuk. Ehelyett egy kliséhalmazt kapunk. Igaz, beszélgetésindítóként még így is működik.
Egy, a helyszínen talált írás szerint gázlopásban érintett bűnszövetkezetek csaptak össze.
Míg a hazug törődik a valósággal azért, hogy eltagadhassa azt, a „bullshitter” számára teljesen közömbös, az ő egyetlen célja a hatás – írta éleslátó esszéjében Harry G. Frankfurt közel negyven évvel ezelőtt.
Ha adakozunk egy kórháznak, az nem az egészségügy összeomlásának a jele. Sőt, a leggazdagabb országokban a legnagyobb a jótékonykodási kedv. Az adomány a bőség jele, nem a hiányé. Magyarországon pedig a milliárdos fejlesztések mellé érkezik szívből jövő segítség. Sebestyén Géza írása.
