Közben a megugró infláció folyamatos aggodalmat okoz az Európai Központi Banknak, kamatemelésekre kényszerítve azt, miközben, ha túl sokáig tart ez a helyzet, az eurozóna gyengébb tagjait, például Olaszországot is destabilizálhatja. A háború a lap szerint rámutatott az európai modell sebezhetőségére is, hiszen túl sok, főleg német vállalat támaszkodott orosz energiahordozókra, mások pedig a kínai piacra alapoztak, most mindkét féllel rossz a kapcsolat.
Erre Amerika rátett egy lapáttal saját tőkevonzó gazdaságpolitikájával, ami az Economist szerint a kínai iparpolitikára hasonlít - ebben a térben a szabálykövető Európa baleknek tűnik, jegyzik meg.
S megjelentek az európai befektetők, például a svéd Northvolt, a spanyol Iberdrola, vagy a német BASF. „a drága energia és az amerikai támogatások támogatása a tömeges ipartalanítás veszélyének teszi ki Európát”. A befektetők elvesztése elszegényíti Európát, amely a covid-járvány előtti GDP-je tekintetében minden más blokkhoz képest alulteljesít, a 100 legértékesebb világvállalatból alig 14 európai – mutatnak rá.
A The Economist megjegyzi, az európai politikusok az amerikaiakat ostorozzák a tőkeelszívás miatt, az Egyesült Államok eközben Ukrajnát segíti, az uniós NATO-tagoknál pedig a GDP 2 százalékának megfelelő hozzájárulásért üti az asztalt, mert Kínával akar szembefordulni.
Ez a helyzet idővel szakadáshoz vezethet – fejtegeti a szerző.