Vlagyimir Putyin energiafegyvere számszerűen több életet követelt, mint a tüzérsége és rakétái – írja a The Economist.
Semmi okunk az optimizmusra a tekintélyes gazdasági lap elemzése alapján. „Az európaiak egyszerre csodálják az egységet, amit a kontinens Ukrajna támogatásában mutat, és verik félre a vészharangot”, mivel brutális gazdasági prés alá kerül az európai gazdaság, ami próbára teszi majd az ellenállóképességét a The Economist szerint.
Mint írják, nő a félelem, hogy a globális energiarendszer átalakulása, az amerikai gazdasági populizmus és geopolitikai repedések aláássák Európa versenyképességét, ami a transzatlanti kapcsolatokra is kihat.
Az energiaárak lejjebb mentek ugyan a nyár óta, és a gáztározók az enyhe időjárásnak köszönhetően csaknem tele vannak, de az energiakrízis továbbra is veszélyt jelent: a gáz ára hatszorosa a hosszútávú átlagnak, az oroszok pedig november 22-én az utolsó működő gázvezeték elzárásával fenyegetőztek, miközben a rakétatámadások sok helyen áramkimaradáshoz vezettek Ukrajnában. S Európa gáztározóit jövőre is fel kell tölteni, jegyzik meg, amikor esetleg már semmilyen orosz gáz nem érkezik.
Az Economist kiemeli: az orosz energiafegyver tényleg halálos: minden 10 százalék energiaár-növekedés 6 ezrelékkel növeli a halottak számát, az energiaválság pedig Európa-szerte 100 ezer idős ember halálát okozták a kontinensen.
Vagyis Putyin energiafegyverének „több halottja van, mint a tüzérségének, rakétáinak és drónjainak”.
Közben a megugró infláció folyamatos aggodalmat okoz az Európai Központi Banknak, kamatemelésekre kényszerítve azt, miközben, ha túl sokáig tart ez a helyzet, az eurozóna gyengébb tagjait, például Olaszországot is destabilizálhatja. A háború a lap szerint rámutatott az európai modell sebezhetőségére is, hiszen túl sok, főleg német vállalat támaszkodott orosz energiahordozókra, mások pedig a kínai piacra alapoztak, most mindkét féllel rossz a kapcsolat.
Erre Amerika rátett egy lapáttal saját tőkevonzó gazdaságpolitikájával, ami az Economist szerint a kínai iparpolitikára hasonlít - ebben a térben a szabálykövető Európa baleknek tűnik, jegyzik meg.
S megjelentek az európai befektetők, például a svéd Northvolt, a spanyol Iberdrola, vagy a német BASF. „a drága energia és az amerikai támogatások támogatása a tömeges ipartalanítás veszélyének teszi ki Európát”. A befektetők elvesztése elszegényíti Európát, amely a covid-járvány előtti GDP-je tekintetében minden más blokkhoz képest alulteljesít, a 100 legértékesebb világvállalatból alig 14 európai – mutatnak rá.
A The Economist megjegyzi, az európai politikusok az amerikaiakat ostorozzák a tőkeelszívás miatt, az Egyesült Államok eközben Ukrajnát segíti, az uniós NATO-tagoknál pedig a GDP 2 százalékának megfelelő hozzájárulásért üti az asztalt, mert Kínával akar szembefordulni.
Ami pedig frusztrációt eredményez a transzatlanti kapcsolatokban: „Amerikát irritálja Európa gazdasági zűrzavara és a védekezés kudarca; Európát felháborítja Amerika gazdasági populizmusa. De ahogy Európát nem szabad megosztani a háborúval, úgy létfontosságú, hogy a történelem legerősebb demokratikus szövetsége alkalmazkodjon – és kitartson”.
A francia elnök szerint „Irán számos katonai képességét megsemmisítették” az amerikaiak és az izraeliek, de a dúsított urán kérdése továbbra is megoldatlan.
Az ukrán társadalomban egyre erősebb az igény az elit megújulására.
Washington jelentős katonai átrendeződést készít elő a kontinensen.
A fogyasztók terheinek mérséklése érdekében az előző kormány március 9-én védett üzemanyagárakat vezetett be, így a lakosság a benzin literjét 595 forintért, a dízel literjét pedig 615 forintért tankolhatja.
Indonéziában, a Fülöp-szigeteken és Üzbegisztánban járt Frank-Walter Steinmeier német államfő, ahol szakképzett munkaerőt keresett hazája számára.
Egy elemző szerint Varsó ugyanarra az útra lépett, amelyen korábban Párizs, Berlin és London is végighaladt.
A társházigazda a második meccsét is megnyerte a világbajnokságon.
A helyszínre nagy erőkkel vonultak ki a rendőrök, a tűzoltók és a mentők is.
