Olvasóink közül is sokan tudják talán Cseh Tamásról, hogy az indiánvilág megszállottja volt, és ifjú korában sok nyáron át táborozott társaival a Bakonyban. Ilyenkor valósággal átlényegültek, átvették az indián kultúra szellemi és fizikai elemeit, és elmerültek egy közös mesevilágban.
Hasonló élmény vár Papp Román cserkészeire a szerző első regényében, akik egy bakonyi vezetőképző tábor keretében utaznak vissza az időben, és élik át az egyiptomi fogságból kiszabaduló zsidó törzsek kalandos sorsát. Zsilett, Liza, Eszter, Sanyi és társaik egy térben, időben és érzelmekben gazdagon hullámzó utazás részeseivé válnak. A regény az ószövetségi kerettörténeten keresztül egyszerre eleveníti meg a kivonulás fiktív elemekkel kibővített időszakát, illetve egy csapat fiatal közösséggé kovácsolódását.
A viharlámpa fénye egyszerre kalandregény és felnövéstörténet, hiszen a vezetőképző táborban zajló, kiszámíthatatlan események végig fenntartják az olvasói figyelmet, ugyanakkor az első komoly szerelemnek és igaz barátságok megszületésének is szemtanúi lehetünk. Az elsősorban dinamikus, rövid párbeszédekből építkező szöveg könnyeddé teszi a befogadást, így jó szívvel ajánlható a felső tagozatos korosztálynak is.
A regény erénye még, hogy a laikusokat is észrevétlenül bevezeti a cserkészet színes, élménygazdag világába. Úgy ismerteti a zászlószertartások, a tábori rutin vagy az erdei építmények rejtelmeit, a cserkészet szimbólumrendszerét, hogy a kívülálló is ott érzi magát a Bakony közepén, zöld nyakkendővel a nyakában. Papp Román maga is cserkészvezető, így a tájak, a sátrazás, a vándortáborozás, egyáltalán a cserkészromantika érzékletes megrajzolása mind autentikus, valós élményekből táplálkozik.
Végül fontos megjegyezni, hogy Papp Román könyve nem csupán szórakoztató olvasmány, hanem az örök emberi értékekről, a felnőtté válás kihívásairól is tanít, így bárki lelkes olvasójává válhat.