A magyarbarátsággal korábban sem vádolható Zerkalo Nyegyeli című portál terjedelmes cikkben kritizálta Magyarországot és a magyar kormányt.
A cikk leginkább afféle bűnlajstromként szolgál, elsősorban a korábbi ukrán és nyugati kritikákat ismétli.
A szerző tehát felrója, hogy:
- Orbán Viktor és Szijjártó Péter az Oroszország elleni szankciókkal kapcsolatos aggodalma
nem más, mint a magyar vezetés nyíltan oroszbarát gesztusainak folytatása
- A magyar kormányfő volt az egyetlen európai országvezető, aki az invázió után Moszkvába látogatott Gorbacsov temetésére
- Csak Szijjártó tartja a kapcsolatot az EU-tagállamok közül orosz kollégájával, Szergej Lavrovval,
- Ráadásul részt vett az „Orosz energiahét” című konferencián, ahol elmondta, Magyarország álláspontját „nemzeti érdekek határozzák meg”, továbbá
- Magyarország sokáig szembeszegült az oroszellenes olajembargóval, és halogatta a döntéshozatalt.
„Az, hogy gazdaságilag is lehet háborúzni, nem új gondolat: Athén Krisztus előtt 432-ben vetette ki az eddig ismert első kereskedelmi embargót Spárta szövetségesére, és már az sem bizonyult hatásosnak. A jól ismert eredmény a véres peloponnészoszi háború kitörése lett.
A szerző szerint Magyarország egy
- még tekintélyelvű belpolitikai hajlamokkal is rendelkező,
- oroszbarát
- trójai faló az EU-n belül.
Végül a Zerkalo Nyegyeli újságírója felteszi a kérdést, hogy
miért is nem zárják ki Magyarországot az EU-ból?
majd meg is válaszolja azt: mert nem lehet, még akkor sem, ha az ország megsérti az Uniós tagság azon fő kritériumait, amelyek alapján új tagokat vesznek fel (arról, hogy ezek a kritériumok a felvétel óta változtak, nem esik szó – a szerk.).
A cikk ettől kezdve valamelyest kevesebb jelzőt vonultat fel, és sorolja az uniós döntéshozatali mechanizmusok nehézségeit; majd annak latolgatása következik, vajon az állítólagos oroszbarátság elég lesz-e ahhoz, hogy a lengyeleket is a magyarok ellen fordítsa, és megnyerje őket a Magyarország elleni közös uniós fellépéshez, ugyanakkor a szerző megjegyzi, könnyebb lenne az uniós döntéshozatal, ha nem kellene hozzá konszenzus. Végül némiképp csalódottan megjegyzi,
„Naivitás azt remélni, hogy az EU nyomására Magyarország valódi reformokat hajt végre, amelyek lerombolják a rendszert.
De Orbánnak valószínűleg kompromisszumokat és jogszabályi változtatásokat kell kötnie”.
Ugyanakkor azt elismeri, hogy az olajembargó kapcsán elsősorban Görögország, Ciprus és Málta tiltakozott, valamint, hogy
„A gyakorlat azt mutatja, hogy a jövőbeni európai szankciócsomagokról szóló vitákban nem csak (és talán nem is annyira) magyar oldalról kell felkészülni a problémákra”.