Így azonosították Szent László királyunkat a koponyaereklye alapján – genetikus a Mandinernek

Nyitókép: Szent László hermája, a magyarság egyik legfontosabb történelmi ereklyéje (részlet)

Az elmúlt hónapok egyik tudományos szenzációja, hogy archeogenetikai vizsgálatokkal igazolták a Szent László-koponya ereklyéjének eredetiségét a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának és a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszékének kutatói. Eredményeiket a Journal of Genetics and Genomics című nemzetközi szakfolyóiratban közölték. A fejleményekről ezúttal Varga Gergely Istvánnal, a publikáció első szerzőjével, az MKI Archeogenetikai Kutatóközpontjának tudományos munkatársával beszélgettünk.

***

A nagy hír, hogy az önök kutatása bebizonyította: a győri Szent László herma, vagyis fej-ereklyetartó tényleg a lovagkirály koponyájának egy részét tartalmazza. Miért éppen most jutottunk el idáig, és miért tarthatjuk mérföldkőnek a sikeres kutatást?

Szent László ereklyéit, illetve a sírban lévő csontjait is többször kellett menekíteni az évszázadok alatt, de pontosan lehetett követni, hogy mikor, mi történt a koponyaereklyével és hova került, így soha nem volt kétséges az ereklye történeti hitelessége. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a

és megerősítik az ereklye eredetiségét.

Már 2011-ben elkezdődött egy nagyszabású Szent László-herma és koponyaereklye kutatás Dr. Kristóf Lilla Alida és Dr. Lukácsi Zoltán, a Győri Hittudományi Főiskola akkori rektora szervezésével, ami több tudományterület összefogasával valósult meg sikeresen. A fő célkitűzés arcrekonstrukciók elkészítése volt különböző technikákkal, de más természettudományos és műszaki vizsgálatokra, köztük genetikai vizsgálatra is sor került. Akkor az MTA Régészeti Intézet archeogenetikusai által végzett genetikai elemzések nem hoztak értékelhető eredményt.

2021-ben többszöri halasztás után Kristóf Lilla Alida ismét engedélyt kapott, most már excellenciás és főtisztelendő Dr. Veres András győri megyéspüspök úrtól, hogy újabb vizsgálatok készülhessenek mind a hermáról, mind a koponyáról. Ekkor keresett meg minket, hátha mi sikeresen végre tudjuk hajtani a genetikai vizsgálatot.

A többi pedig „már történelem”.

Így van, erőfeszítéseinket siker koronázta. Szent László genomadatai ráadásul megerősítették a III. Béla maradványainak genetikai vizsgálata során kapott eredményeket és segítettek tisztázni az eddig megtalált Árpád-házi maradványok genealógiai rendjét és személyazonosságát. Ráadásul, ami a későbbi ereklyevizsgálatok szempontjából nagyon fontos erénye volt a vizsgálatunknak, hogy roncsolásmentes eljárással, a foggyökérből vontuk ki a DNS-t, ennek köszönhetően

így az ereklye nem csorbult.

A koponyaereklye fogai. Ezek egyikéből nyerték ki Szent László DNS-ét. A roncsolásmentes eljárásnak köszönhetően a fogat vissza tudták illeszteni az állkapocsba, így az ereklye nem csorbult.

Milyen következtetéseket vonhatunk le az eredmény tükrében az Árpád-házzal és a jövendő kutatásokkal kapcsolatban?

Az eredményeinkből levonható következtetések segítenek megoldani néhány történészeti és régészeti kérdést. Egyrészt most már végleg pontot tehetünk annak a vitának a végére, hogy a Mátyás-templomban III. Béla királyként őrzött maradvány valóban III. Béláé, vagy inkább Könyves Kálmán csontváza?

A genomanalíziseink során használt rokonságifok becslő módszerrel egyértelműen kimutattuk, hogy a kérdéses egyén ötödfokú rokona Szent Lászlónak, ami pontosan megfelel III. Béla genealógiai helyzetének, ellentétben Kálmán királlyal, aki a lovagkirály unokaöccse, azaz másodfokú rokona volt.

A rokonsági elemzéseink révén egy

A korábbi genetikai vizsgálatok során kiderült, hogy a Mátyás-templomban egy másik Árpád-sarj földi maradványát is őrzik, amelyet szintén a székesfehérvári bazilika területén tártak fel. Azonban az akkori vizsgálatok elvégzésekor még nem állt rendelkezésre olyan módszer, amellyel megállapíthatták volna az illető személyazonosságát. A mi adatainkból és a történeti forrásokból az a következtetés vonható le, hogy a csontváz nagy valószínűséggel András magyar királyi herceg, II. András fia lehet.

Egyéb, a személyazonosításokon túli megfigyelések is születtek?

Természetesen igen. Például a genomelemzéseink során kiderült, hogy Szent László DNS-e nagy mértékben (kb. 15%-ban) tartalmaz olyan komponenseket, melyeket egy korábbi tanulmányunkban a honfoglaló magyarok genomjában azonosítottunk. Vagyis ez az eredmény azt mutatja, hogy az Árpád-ház nem egy idegen hatalmak által a honfoglaló magyarok nyakára ültetett, azoktól idegen uralkodóház volt, hanem

A dinasztikus házasságok során ez a honfoglaló genetikai örökség folyamatosan hígult, és a későbbi családtagokban, III. Bélában és a feltételezett András hercegben már gyakorlatilag kimutathatatlan mértékűre csökkent.

Ami a jövő kutatásait illeti, most már három biztos, validált genomunk van az Árpád-házi uralkodók maradványainak azonosításához: ezek Szent László, III. Béla és Antiochiai Anna szekvenciái. Így már csak idő kérdése, hogy a székesfehérvári királyi bazilika területén feltárt csontvázak közül azonosítsuk első királyi házunk további tagjait, rokonsági viszonyaik alapján pedig megállapítsuk pontos személyazonosságukat.

Napokkal a nagy felfedezés után a Szegedi Tudományegyetem közleményében azt írta: „Sikerült bizonyítani, hogy a székesfehérvári osszáriumban (csonttárban) Árpád-házi királyok földi maradványai találhatók”. Ez miben jelent újdonságot az eddigiekhez képest?

A szakemberek és a műkedvelők között is voltak kételkedők, akik nem bíztak abban, hogy azonosíthatjuk uralkodóink maradványait. A leggyakoribb érv az volt, hogy a királyi sírokat minden bizonnyal az elsők között fosztották ki a török időkben, és a csontok az ereklyekereskedők kezére kerültek, így annak az esélye, hogy vannak még királyi maradványok a bazilika területén feltárt csontvázak között, közel zéró.

Ehhez képest III. Béla és felesége mellett egy további Árpád-házi személy maradványait már azonosítottuk a Mátyás-templomi csontanyagban, melyet szintén Székesfehérváron tártak fel, ő a már említett András herceg. Az osszáriumban pedig eddig az uralkodóház további két tagjának maradványait azonosítottuk. Ám sajnos,

Azt viszont mindenképpen leszögezhetjük, hogy nem hiába vágtunk bele ebbe a hatalmas munkába.

Szent László hermája

Csontpor mintavétele a vizsgálandó koponya sziklacsontjából. Jó minőségű DNS kinyeréséhez a hallójárat mögötti tömör csontból 150-200 mg csontport használnak fel.

Elismerik a Magyarságkutató Intézet alapkutatásainak meghatározó eredményeit a komolyan vehető szakemberek?

Nem gondolom, hogy ne lenne komolyan vehető szakember, aki vitatkozik az eredményeinkkel vagy az interpretációinkkal. De ez nem baj, sőt! A kutatás legfontosabb része az eredmények megvitatása, nézőpontok ütköztetése, csakis ez által kerülhetünk közelebb az igazsághoz.

Melyek lehetnek a királyaink azonosításáért folytatott izgalmas „nyomozás” újabb fejezetei?

Ami a következő lépéseket illeti: a történeti maradványok genetikai személyazonosításához szükség van az illető egyén nem túl távoli rokonának DNS szekvenciájára. Az Árpád-házi uralkodókhoz a kulcsot III. Béla Y kromoszóma szekvenciája jelenti, mely a korábbi genetikai vizsgálatoknak köszönhetően már rendelkezésünkre állt. A genealógiai elemzésekhez és a személyazonosításhoz pedig a további két királyi személy, Szent László és Antiochiai Anna királyné genomja nagyban hozzájárul, hiszen ezek a vizsgálatok annál pontosabbak, minél több biztos pontot ismerünk a családfán.

Tehát minél több Árpád-házi genomunk lesz, annál biztosabban tudunk további maradványokat azonosítani. Ezért is várjuk már nagyon az ELKH BTK Archeogenomikai Intézet eredményeit is a Tihanyi apátság maradványaival kapcsolatban, hiszen onnan akár további két egyén,

És az Árpád-házon túl?

A vegyesházi királyok maradványait is hasonló algoritmus szerint azonosíthatjuk, vagyis az ő közeli rokonaik genomszekvenciáira is szükségünk lesz. Tehát külföldön kell feltárásokat végeznünk és mintát vennünk az adott rokon maradványaiból. Ennek szellemében tavaly év elején kutatóink a horvátországi Lepoglava pálos rendi kolostorában mintát vettek Corvin János és Kristóf, Mátyás király fia és unokája csontvázaiból.

Az ő genetikai vizsgálatuk lezárult, a tudományos közlemény közlés alatt áll. A Corvinok Y kromoszóma- és genomszekvenciája alapján

melyek reményeink szerint szintén az osszáriumi leletanyag részét képezik. A többi vegyesházi királyunk rokonainak mintázása pedig szervezés alatt áll. Így reményeik szerint az elkövetkező néhány évben még több királyunk és királyi családtagok maradványait tudjuk majd azonosítani.

Egy koponya a székesfehérvári leletek közül

Varga Gergely István