Nem látom. Nem véletlen, hogy a második levelem végén külön is jeleztem, hogy hacsak valami nagy változás, vagy csoda történik, akkor egyhamar nem fogok rá reflektálni egyik írásomban sem. Még egyszer, utoljára biztosítottam arról, hogy nem a gyűlölet, hanem a szeretet motivál, amikor kritikát fogalmazok meg az állításaival szemben, s jeleztem azt is, hogy ha egyszer egy vasárnap eljönne hozzánk az istentiszteletre, akkor örömmel és szeretettel fogom fogadni, és hellyel fogom kínálni – épp úgy, ahogy egy meleggel is ugyanezt tenném. Elvégre, Isten mindenkit vár magához, ezért a templomunk ajtaja is nyitva áll mindenki számára, aki Isten üzenetére kíváncsi. De ezen kívül másnak már nem látom értelmét. Méghozzá azért, mert az írásaimra válaszképp úgyis csak gyalázkodást, személyeskedést, vádaskodást és demagógiát kapok Perintfalvitól. Érveket, s érdemi, tiszteletteljes vitát viszont nem. Én viszont pont ez utóbbi kettőre vagyok vevő – még akár olyan emberekkel is, akikkel tényleg semmiben sem értek egyet. Úgyhogy, mondhatjuk, az üzengetés már véget is ért!
Úgy látszik, legújabban a magzati élet védelmének jelentőségében sem értenek egyet. Megdöbben, amikor azt látja, hogy magukat keresztényként meghatározó emberek támogatják az abortuszpárti erők küzdelmeit?
Megdöbbenek, mégpedig a legteljesebb mértékben. Sőt, fel sem tudom fogni azt, hogy valaki, aki magát kereszténynek nevezi, hogy tud elfogadni egy olyan borzalmas intézményt, mint az abortusz. A „választáspárti” álkeresztények morálisan ugyanolyan mélyre süllyedtek, mint azok a németországi egyházi személyek és egyháztagok, akik kiszolgálták a Harmadik Birodalom idejében Hitlert, s akik ennek fényében a zsidók tömeges meggyilkolását szó nélkül tűrték, vagy épp harsányan helyeselték és elősegítették.
A kereszténység alapvetően életpárti.
Nem lehet más, hiszen vallja, hogy Isten teremtette az embert, Ő adja az életet és az Hozzá is tér vissza. Isten tehát minden élet forrása és tulajdonosa: egyedül Neki van joga afölött rendelkezni, ha pedig ember kioltja egy másik ember életét, az gyilkosság, ami a legsúlyosabb bűnök egyike. A Szentírást olvasva egyértelműen kiderül, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik. Ez egyébként nem csak egyházi tanítás, de tudományos tény is: mindenféle más határ, amit meghúznak az abortuszpártiak, mint az „élet kezdetét”, valójában önkényesen meghúzott valami, aminek semmilyen objektív tudományos alapja nincs. A magzat nem csak egy sejtcsomó, hanem egy értékes, egyedi és megismételhetetlen emberi élet. Keresztyénként pedig kötelességünk ezt az ártatlan életet védelmezni.