Ifj. Prózsa István református lelkész nyílt levélben válaszolt Perintfalvi Rita „teológus” szokásosan támadó, erős kifejezéseket használó posztjára, amit a – szóhasználata szerint – „vallási fundamentalistáknak” címzett a Pride idején.
A lelkész azt írja, hogy Perintfalvi Rita a Pride alkalmából kiadott egy írást, ahol arról ír, hogy „a »vallási fundamentalisták« (értsd: minden olyan hívő keresztény, aki a Szentíráshoz ragaszkodik ahelyett, hogy feladná a hitét és Istenét a progresszív korszellemért cserébe) folyton arról beszélnek, hogy Isten utálja a melegeket, holott ez az indulat csak az ő szívükben van.”
Hozzátette: mint olyan, akit Perintfalvi korábban már szintén ebbe a csoportba sorolt, épp ezért megszólítva érzi magát, s egy rövid bevezető után nyílt levélben is szól közvetlenül hozzá – mintegy válaszképp. Hangsúlyozta: „Mindenek előtt azonban szükséges leszögeznem, hogy
Perintfalvi Rita hazudik. Nem kicsit, nagyon. Mert nem, egy hívő keresztény sem beszél arról, hogy »Isten utálja a melegeket«.
Az meg pláne nem igaz, hogy »folyton erről beszélünk«. Senki, aki megtért, hívő, Bibliához, hitvallásaihoz ragaszkodó keresztény, nem mond ilyet. Még csak nem is gondol ilyet. Sőt, elítél minden ilyen jellegű, ítélkező és gyűlölködő gondolatot.”
S hogy ezzel szemben mi a valóság? – teszi fel Prózsa a költői kérdést. Így válaszol: „Az, hogy bizony, azt hirdetjük, hogy Isten szeret minden embert. Legyen az férfi vagy nő, legyen a bőre bármilyen színű, legyen öreg, vagy fiatal – és igen, Isten szereti a melegeket is. Azonban az Isten nem csupán Szeretet, de Ő maga a Szentség és a Jóság is. A Szent pedig nem fér meg a tisztátalannal. A Jó nem fér meg a gonosszal. Épp ezért, Perintfalvival ellentétben mi az Ige alapján továbbmegyünk, s Krisztussal együtt hirdetjük minden ember felé: ÚJONNAN KELL SZÜLETNETEK! (János 3,7b)”
Mert igen, az Úr az Ő Igéjén keresztül szól arról, hogy létezik bűn, írja a lelkész. Hangsúlyozza: „S arról is beszél nem egy helyen, hogy az Ő szemében a homoszexualitás is bűn, mivel megszentségteleníti azt a szakrális kapcsolatot, melyet a házasság jelent, mint Krisztus és az Egyház szeretetkapcsolatának a földi leképződése. De arról is beszél, hogy van bűnbocsánat. Van kegyelem. S amikor valaki megbánja a bűnét, átadja az életét a Krisztusnak, akkor Ő hű és igaz, s megbocsátja a bűnbánó minden bűnét, s szabaddá teszi őt azoktól.”