Szergej Nariskin már februárban Oroszországhoz csatolta volna a Donbaszt, ez azonban csak most következhet. Az ukrajnai népszavazások káros precedenst teremthetnek világszerte.
Pénteken, szeptember 23-án megkezdődtek a beígért népszavazások Ukrajna négy oblasztyában, a herszoni, zaporizzsjai, donecki és luhanszki területeken. A népszavazás tétje az Oroszországhoz való csatlakozás, az eredmény pedig a napokban várható.
Az utóbbi kettő, egymással szomszédos terület vitatott körülmények között már függetlenedett Ukrajnától, Donyecki és Luhanszki Népköztársaság néven. A két népköztársaságot az orosz-ukrán háború előestéjén Moszkva hivatalosan is elismerte, ami a háborús narratívaépítés szempontjából jelentős fejleménynek tekinthető.
„A [különleges katonai] művelet kezdetétől fogva azt mondtuk, hogy az érintett régióknak kellene dönteniük a sorsukról. A mostani helyzet pedig megerősíti, hogy [ezek a népek] saját sorsuk kovácsai” – kommentálta a népszavazásról szóló híreket Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a Reutersnek.
„Az »álnépszavazások« semmin sem változtatnak” – Ezt már Dmitro Kuleba külügyminiszter fűzte hozzá ukrán részről a Twitteren.
A Euronews tudósítása szerint, habár az íveket még nyomtatják, a népszavazás eredménye tulajdonképpen már most megjósolható. Jogi szempontból azért fontos momentum, mert
Azt követően pedig, hogy a négy megye Oroszország államterületének részévé válik, az orosz katonai doktrína értelmében ezeket már akár atomfegyverekkel is megvédheti.
Az ENSZ főtitkára, António Guterres elfogadhatatlannak tartja az orosz nukleáris fenyegetőzést, egyszersmind rögzítette, hogy az ukrán területek annektálása összeférhetetlen a nemzetközi joggal és az ENSZ alapokmányával.
Ukrajna megtámadása előtt közvetlenül összeült a nemzetbiztonsági tanács, amelyet követően Vlagyimir Putyin orosz elnök hivatalosan bejelentette, hogy Oroszország hivatalosan is elismeri a Donyecki- és Luhanszki Népköztársaságot.
Ennek az ülésnek az alkalmával zajlott le a következő párbeszéd az orosz elnök és Szergej Nariskin, az orosz külföldi hírszerzés vezetője között:
– Nariskin: „Nyikolaj Platonovics (Patrusev) javaslatával javaslatával adhatnánk a – hogy is mondjam – nyugati partnereinknek egy utolsó esélyt. Választás elé állítva őket a legrövidebb időn belül és kényszeríteni Kijevet, hogy a békét és a minszki egyezmények betartását válassza. A legrosszabb esetben döntést kell hoznunk arról, amit ma megvitatunk.”
– Putyin: „Mit jelent az, hogy »a legrosszabb esetben«? Azt javasolja, hogy kezdjünk tárgyalásokat?”
– Nariskin: „Nem, én, őőő…”
– Putyin: „Vagy elismerni a szuverenitásukat? (…) Beszéljen, beszéljen, beszéljen – érthetően.”
– Nariskin: „Én…támogatni fogom a javaslatot, hogy elismerjük a…”
– Putyin: „»Támogatni fogom«, vagy »támogatom«? Beszéljen világosan, Szergej!”
– Nariskin: „Támogatom a javaslatot arról, hogy a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság belépjen az Orosz Föderációba.”
– Putyin: „Nem arról beszélünk. Nem azt vitatjuk meg. Arról beszélünk, hogy elismerjük-e a függetlenségüket, vagy sem.”
– Nariskin: „Igen. Támogatom a javaslatot, hogy elismerjük a függetlenségüket.”
– Putyin: „Helyes. Kérem, foglaljon helyet most. Köszönöm.”
2014-ig a Krím-félsziget is ukrán fennhatóság alatt állt. Az év elején azonban
Oroszország a vonatkozó ukrán jogszabályokat be nem tartva módot talált arra, hogy az Ukrajnában egyébként széles körű önkormányzati jogokkal rendelkező régió polgárai a függetlenségről 2014 márciusában népszavazást tartsanak.
A népszavazáson ekkor két alternatíva szerepelt: egyik az Oroszországhoz való csatlakozás, a másik pedig az Ukrajnán belüli de facto állami státusz elnyerése. A vitatott érvényességű népszavazás eredményeképpen a Krím-félsziget lakossága az Oroszországhoz való csatlakozás mellett döntött. Először kikiáltotta függetlenségét, majd kérte felvételét az Orosz Föderációba.
Utóbbi ugyanezen a napon elismerte a Krím függetlenségét és felvette az Orosz Föderáció tagköztársaságai közé. Azóta a régió orosz fennhatóság alatt áll.
A kialakult helyzet kapcsán annak idején az ENSZ Biztonsági Tanácsa is összeült, az orosz vétó miatt azonban végleges döntés erről nem születhetett.
Kép: Ukrajna kapcsán ülésezik az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2014. március 15-én. EMMANUEL DUNAND / AFP
Az ENSZ közgyűlése 100 igen, 11 nem, 58 tartózkodó szavazat mellett érvénytelennek nyilvánította a Krím függetlenségéről szóló népszavazást és az annak kapcsán felmerült fejleményeket.
Adalék ehhez, hogy a minap Recep Tayyip Erdoğan török elnök New Yorkba utazott, hogy részt vegyen az ENSZ Közgyűlésén. Az elnököt hivatalos útján arról kérdezték, hogy le kellene-e mondania Ukrajnának az eddig elfoglalt területekről. Az államfő a kérdésre határozott nemmel felelt, hangsúlyozva, hogy az elfoglalt területek visszaadása nagyon fontos. Amikor a sajtó munkatársai a Krím-félszigetről kérdezték, Erdoğan úgy felelt, hogy 2014 óta kéri Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy adja vissza a Krím-félszigetet jogos urainak.
Az államelismerés és annak jelentősége
Az államelismerés lényege, hogy egy állam egy másik államot a továbbiakban vele egyenrangú szuverén államnak tekint. A nemzetközi jog szerint azonban az államelismerés pusztán kiegészítése az állammá válás folyamatának – vagyis nem előfeltétele annak. Az ukrajnai történések, és azok nyugati fogadtatása mégis azt jelzi a világ felé, hogy az államelismerést nem lehet pusztán egy formai, a tényeket utólagosan igazoló aktusnak tekinteni.
Megjegyzendő, hogy a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság 2014-ben szintén kikiáltotta függetlenségét. Ezt követően a két régió létrehozott egy a nemzetközi közösség által el nem ismert konföderációt az „Új-Oroszországi Népköztársaságok Szövetségét”.
A krími, donyecki, luhanszki fejlemények, továbbá a most megkezdett népszavazási procedúra az említett további két oblasztyban mindenkit a népek önrendelkezési jogára emlékeztet, amit a nemzetközi jog is elismer.
A népek önrendelkezési joga a 20. század eleje szerepel a politikai és nemzetközi jogi szóhasználatban. Összességében egy közösségnek önálló, független állam megalapításához való jogát jelenti.
Jóllehet ez a jog messzemenően tiszteletben tartandó, a gyakorlat azt mutatja, hogy mégsem parttalan – az államok nemzetközi rendszerének stabilitásához fűződő érdekek jelentik a korlátot.
Az említett ukrajnai eseményeket a nemzetközi közösség vonakodik elismerni, ugyanakkor
Az önrendelkezésre való hivatkozás – különös tekintettel a háborús végkimenetelre – ilyen módon veszélyes precedenst teremthet, egyszersmind kihívást intézhet a nemzetközi stabilitással szemben.
Kép: Andrey Gorshkov / SPUTNIK / AFP