A szeptember közepén az EUobserveren megjelent publicisztikájában éles kritikát fogalmazott meg a brüsszeli bürokrácia működésével kapcsolatban Emily O’Reilly európai ombudsman. Az ő testületének feladata, hogy kivizsgálja az uniós intézmények és szervek működése során felmerülő hivatali visszásságok kapcsán beérkezett panaszokat.
Véleménycikkében O’Reilly arra figyelmeztet, hogy az elmúlt évtizedek gyakorlata mind tagállami, mind pedig uniós szinten odavezetett, hogy
a kisebb-nagyobb etikátlan vagy szakszerűtlen döntéshozatali mechanizmusok ma már jelentős társadalmi és pénzügyi költséggel járnak.
A szakember szerint problémát okoz, hogy a kisebb mértékű jogállamisági problémák bizonyos tagállamok vonatkozásában kivizsgálatlanul maradnak, mindeközben a személyi összeférhetetlenségi aggályok az uniós intézményekben továbbra is fennállnak.
Problémás továbbá, hogy a brüsszeli bürokrácia és a gazdasági szektor közötti „forgóajtók” – vagyis ugyanazon személyek munkahelyváltásai és így a lobbiérdekek beszivárgásai –a két szektor között továbbra is működnek, illetve hogy közérdeklődésre számot tartó ügyek titokban maradnak.
A személyi összeférhetetlenségek kapcsán O’Reilly rögzíti, hogy egyfelől megfelelően kidolgozottak azok a szabályok, amelyek az uniós tisztségviselőknek a privát szektorba való átvándorlását szabályozzák. E karrierívek utólagos monitorozása azonban már csorbát szenved, nem lehet ugyanis tudni, hogy mi következik a munkahelyváltást követően. Problémás e körben az ombudsman szerint az is, hogy
az esetleges jogsértések jogkövetkezményei nem állnak arányban a társadalmi elvárásokkal sem.
Ennek kapcsán O’Reilly arra figyelmeztet, hogyha a forgóajtó-effektus továbbra is valós probléma marad, s arra az uniós bürokrácia nem szentel különösebb figyelmet, a jelenség továbbra is velünk marad.
„E tekintetben, ahogy telnek-múlnak az évek, Brüsszel egyre inkább Washington D.C.-re hasonlít. Gyakorta előfordul, hogy a jogszabályok a hosszútávú közérdekkel ellentétesen érvényesülnek, amelynek az lesz az eredménye, amit a jelenlegi klíma- és energetikai válság kapcsán tapasztalunk” – írja O’Reilly.
Az ezek, s az ezekhez hasonló, évtizedes távlatokban jelenlévő problémák miatt O’Reilly szerint az EU ma ott tart, hogy „egyre több folt esik azon a demokratikus és intézményi posztón, amelynek eredeti célja, hogy óvjon, védelmezzen bennünket”.