Először is hadd szögezzem le, hogy miről nem fogok írni. A kommentháborúk vihariból úgy tűnhet a tájékozatlan szemnek, mintha a vita az „abortusztilalomról” folyna – pedig az abortusz Magyarországon ugyanúgy törvényes maradt, gyakorlatilag bármilyen indokkal. A klasszikus „abortuszvitával” ezért most nem foglalkozom itt, legfeljebb érintőleg.
Sokan felvetették, hogy a rendelet valójában egy „gumicsont”, egy elterelés, ami elfordítja a nézők figyelmét a lassan kibontakozó energiaválságról. Emellett komoly érvek szólnak, de itt, most csak a rendelet tartalmi részét vizsgáljuk, ami legalább ugyanennyire fontos.
Szögezzük le azt is, hogy miként érdemes erről a témáról beszélni: én azt gondolom, csak rengeteg megértéssel, empátiával; és kíméletlen őszinteséggel. Kötelesek vagyunk meghallgatni és megérteni a másik érveit, de mellette nem hallgathatjuk el a sajátjainkat.
Ahogy azt sem tehetjük meg, hogy bárki elől elrejtjük az igazságot.
Az igazság pedig az, hogy a terhességben két érintett fél van, akinek a sorsát ez mélyen meghatározza: az anya (pontosabban a szülők) és a gyermek. Egyik ember életére sem ránthatjuk meg a vállunkat. Ahogy mi, konzervatívok gyakran elfelejtjük meghallani a szülő nehézségeit, úgy a túloldalon gyakran elfelejtik, hogy a magzatban egy emberi élet iránt viselnek felelősséget. (Igen, a magzatnak saját, az anyától különálló génállománya, jellemzői vannak, és külön életet kapott. Sőt egy bizonyos ponton túl – mint megtudhatjuk – a szívhang is az ő sajátja.)
Felelős döntés
Úgy gondolom, hogy az életfunkciók bemutatása ezt segíthet tudatosítani. Kétségtelen, hogy a művi abortusznak számos indoka lehet: ennek kis részét (közel 3%-át) teszik ki a szexuális bűncselekmények vagy az élet és testi épség veszélyeztetettsége, a legtöbb esetben pedig a nők súlyos válsághelyzetre hivatkozva kérik a terhesség megszakítását. Bár a végső döntés előtt a nőnek kötelező tanácsadáson részt vennie, a családvédelmi szolgálat semmilyen módon nem ellenőrzi az indokot – vagyis
nem tudhatjuk, hogy melyik döntés mögött áll valódi anyagi vagy lelki válság, és milyen arányban vannak az ún. „kényelmi” abortuszok.
” abortuszok.Azonban az összes indoknál két dolog ugyanaz: a magzat meghal, és a döntést a nő hozza meg. A kérdés tehát az: a döntést hozó vajon tisztában van-e a tette következményével? Itt nem azt értem, hogy tényszerűen tájékoztatták-e. Azt értem, hogy
valóban tudja-e, érti-e, hogy a benne lévő életet az ő kérésére ki fogják oltani.