Nyitóképen: Tajpej látképe (Shutterstock)

A tajvani fejlemények kapcsán Buzna Viktorral beszéltünk, aki Tajvan második legnagyobb városában, Kaohsziungban tanul éppen doktori ösztöndíjjal.

A Budapest méretű város lényegében a dzsungelbe épült, tengerparti hegyvidékre, és jelenleg az egész szigethez hasonlóan el van zárva a külvilágtól olyan értelemben, hogy egyrészt rendkívül megdrágult az utazás, másrészt igen macerás is a covid-szabályok miatt, amelyek nagyon kicsit lazultak csak Tajvanon, így negatív tesztekkel is egyhetes, fokozatosan enyhülő karantén vár az ideérkezőkre.

A városban Buzna szerint nem okozott különösebb fennakadást Pelosi érkezése és az erre adott kínai fenyegetések sora: amit látni vagy tapasztalni lehetett, az teljesen beleillett a másfél-egy éve folyó folyamatos feszültségkeltésbe.

A „legmagasabb készültségi fok”, ami most érvényben van, amiből annyi ismert, hogy a légierő – a Tajvan büszkeségét jelentő nagyszámú F16-os vadászgépflotta egy része – folyamatosan járőrözik, ha kínaiak berepülnek az úgynevezett „tajvani azonosítási zónába” (mivel nem elismert, önálló ország, így elméletileg légtere sincs), de ez megint csak része volt a korábbi mindennapoknak – mondja a doktorandusz, aki egyébként biztonságpolitikai területen folytatja tanulmányait Kaohsziungban.

Hozzáteszi, nyilván van földi-légi megfigyelés, meg a tengereket is figyelik –

de mindennek az utcákon nem nagyon van nyoma.

Pelosi érkezése előtt néhány nappal tervezett polgári védelmi riasztás volt csak, amikor légvédelmi szirénák harsantak fel a városban, és mindenkinek haza kellett mennie fél órára, erről előzetes értesítést is kapott mindenki a mobiljára. Informátorunk kedd hajnalban az egyetemi sportpályára ment futni, ott látott csak egy nagyobb csoport katonát, akik harcias hangulatban edzettek, noha ilyenkor csak idősebbek látogatják a pályát, ennél több szokatlan jelre nem figyelt fel, illetve a katonai kikötőben látott némi hadihajó-mozgást.

Fatalista készülés az összecsapásra

„De itt Tajvanon alapvetően a biztonsági helyzete miatt eleve militánsabb az egész sziget, nem szokatlan, hogy vadászgépek vagy hordozógépek elhúznak az ember feje fölött, vagy katonai terepjárók egyenruhásokkal” – fogalmaz. „Ez hozzátartozik a hétköznapokhoz,

A hétköznapi emberek körében, Buzna úgy látja, nem élvez olyan magas prioritást maga a Pelosi-vizit, mint a sajtóban vagy akár az egyetemen, így volt ez az áprilisra tervezett látogatásnál is, vagy egy hete, amikor a The Financial Times megírta a várható vizit tényét, Kína pedig azonnal agresszívan reagált, ez is elsődlegesen a sajtó, semmint az átlagember napirendjét határozta meg.

„A tajvani barátaimon azt látom, van bennük egy ilyen fatalista belenyugvás, közömbösség, hiszen amióta a Kuomintang partra szállt a szigeten, téma, hogy

– mutat rá a doktorandusz. Eleinte úgy volt, hogy majd a köztársaságiak ellentámadása jön a szárazföldi Kína ellen, aztán az erőviszonyok felborulásával már a kommunisták érkezését várják, mindenesetre ezzel elment két generáció, és már unják – véli Buzna. „Úgy vannak vele, hogy ha valaminek úgyis történnie kell, akkor történjen meg. Ha támadás van, akkor jöjjenek már végre”.

Másoknak az a meglátása, hogy az egész történet már régóta nem Tajvanról szól. „Annyira direkt provokatív, hogy ez már önmagában azért is lehet sértő egy tajvaninak, hogy a feje fölött történnek a dolgok” – mondja Buzna.

„A Kína részéről való állandó fenyegetettség miatt persze általában inkább örülnek, hogy itt van az amerikai nagy testvér, meg persze az egész viszony hullámzik, hiszen volt, amikor meg éppen az volt a baj, hogy túl barátira sikerült a kapcsolat Kínával, és félő volt, hogy így lesz bekebelezve a sziget” – sorolja.

Töredezett társadalom, távolodás Pekingtől

Elmondása szerint Buzna Hongkongban is tapasztalta, hogy a nyugati támogatásnak inkább egy hangos, moralizáló kisebbség örül, míg a többség ott és Tajvanon is inkább azt szeretné, hogy egyszerűen csak ne változzon semmi: ne jöjjenek a kommunisták, de ne menjen rá a szuverenitásuk se az amerikai védelemre.

„Persze nyomták a #welcomepelosi témákat a közösségi médiában, így most őket jobban halljuk, de

– így Buzna.

Buzna Viktor

A doktorandusz még egy érdekes összefüggésre hívja fel a figyelmet a tajvani helyzet összetettsége kapcsán, ami rendre elsikkad a politikai meg katonai megközelítések mellett: és ez az identitás kérdése. Mint mondja, a tajvani kormány állandóan közvéleménykutatásokkal méri fel a lakosság identitását, a szárazföldi Kínához való viszonyát és még sok más kérdést.

És a helyzet az, hogy Tajvan társadalma erősen töredezett, etnikai téren is: a 23 milliós szigetországban van egy szűk 400 ezer fős, 12 törzsbe sorolt őslakos tömeg, akik külsőre is elkülönülnek a kínaiaktól, inkább polinéz vonásokat mutatnak; ott vannak a polgárháború előtt betelepült dél-kínaiak 1,5-2 milliónyi leszármazottjai, akik inkább a hokla, mint a mandarin nyelvet beszélik; s végül a Kuomintanggal érkezettek húszmillió utódja.

Noha a helyiek nem élték meg megszállásként a köztársaságiak érkezését, elvégre a japán megszállók után érkeztek, a törésvonalak a mai napig megvannak. Ugyanakkor

így hiába Kínai Köztársaság Tajvan hivatalos neve, a helyiek egyre inkább tendálnak a tajvani öntudat felé (a tisztán tajvani identitásúak aránya kétharmadról 83 százalékra nőtt alig tíz év alatt), és egyre inkább távolodnak Kínától.

Buzna szerint Kínát is ez is zavarja, hogy az idő nem neki dolgozik, Peking ezért is érezheti magát lépéskényszerben.

Pincéből nincs hiány 

S hogy mi lenne a civilekkel egy támadás esetén? Buzna úgy látja, a környezetében Kaohsziungban a rozoga régi épületek mellett felhúzott új, modern házak nem csak a tájfunra és a földrengésre vannak felkészítve, de

amikor támadás van, ide küldik az embereket. Emellett az egyetemhez kapcsolódóan látta, hogy egy hegyet átfúró alagútnál, ami a kampuszra vezet, vasajtókon mindenféle oldaljáratok vannak, amelyek összekötik a japánok által a hegy gyomrába épített légvédelmi pincerendszerrel, szóval ez lenne egy logikus megoldás a hallgatók menekítésére.

S végül persze magyarként azt javasolja minden Tajvanon élő honfitársunknak, hogy regisztráljon a konzulátuson, hogyha esetlegesen evakuálni kellene a külföldieket, legalább tudjanak róla a magyar hatóságok.