Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséget, rövid nevén Frontexet 2004-ben alapították. Célja az Európai Unió tagállamainak és a schengeni társult országoknak az Európai Unió külső határai védelmében való segítése.

a migráció ellenőrzésével, a határigazgatással, valamint – amennyiben a tengeri határőrizetnél felmerül ilyen helyzet – a kutatás-mentéssel.

Feladatlistája: kockázatelemzés, helyzetfigyelés, sebezhetőségi értékelés, európai együttműködés a parti őrségi feladatok terén, a bűncselekményekkel kapcsolatos hírszerzési adatok megosztása, toloncműveletek, külső kapcsolatok, gyors reagálás, kutatás és innováció, képzés.

2021-ben a varsói székhelyű ügynökség

Az év júniusában az Európai Számvevőszék és az európai ombudsman is jelentést tett közzé, amelyben számos kritikát megfogalmaztak. Az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága, azaz a LIBE 2021 márciusában döntött arról, hogy munkacsoportot hoz létre a Frontexszel kapcsolatos aggályok kivizsgálására. A munkacsoport (FSWG) célja az ügynökség működése valamennyi aspektusának folyamatos figyelemmel kísérése volt, ideérte az integrált határigazgatáshoz szükséges források felhasználását, valamint az uniós vívmányok helyes alkalmazását is. 

Az FSWG fennállásának első négy hónapjában tényfeltáró vizsgálatot végzett. Az FSWG nyolc nyilvános és öt zárt ülést tartott a tényfeltáró vizsgálat során, e-mail fiókot nyitott a beérkező bizonyítékoknak, megkereste az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát (UNHCR) és online találkozót szervezett a Frontex vezetésével. 2022. július 14-én közzétett jelentése – mely nem került még a teljes LIBE elé, tehát csak munkaanyag – három nagy területet ölel fel:

• az alapvető jogok megsértésére vonatkozó állítások, amelyekben a Frontex munkatársai a jelentések szerint érintettek, tudtak róla és/vagy nem léptek fel, 
• a Frontex alapvető jogoknak való megfelelése,
• irányítás, felügyelet, jelentési eljárások és a panaszok kezelése. 

Nem tisztázott emberi jogi sérelmek

A következőkben/alábbiakban az első részre térünk ki bővebben. A jelentés eme részének apropója az, hogy az elmúlt évek során a nem kormányzati, valamint kormányközi nemzetközi szervezetek számos olyan esetet mutattak be, amelyek

az EU külső határain fekvő tagállamokban. Az UNHCR, a görög ombudsman, az Amnesty International, a Human Rights Watch és más szervezetek többször is felhívták a figyelm

óet arra, hogy a határ- és parti őrség ezekben az országokban olyan magatartásmintát követ, amely életeket veszélyeztet a tengeren, veszélyezteti a menedékjoghoz való hozzáférést, és erőszakkal riasztja el az embereket a partra szállástól, így pedig a menedékkérelem benyújtásától. Mások mellett az ENSZ emberi jogi és migrációs főbiztosai és az Európa Tanács parlamenti közgyűlése is kifejezetten kijelentette, hogy egyes EU-tagállamok megsértik az emberi jogokat és a tengerjogot. 

A jogellenes visszakényszerítésekre és kollektív kiutasításokra 2020 márciusa óta összpontosul nagyobb figyelem. Ekkor robbant ki egy görög ügy, miszerint

visszatoloncolásokat a migránsoknak a szigetekre vagy a félszigetre való megérkezését követően.

Nem világos azonban, hogy a Frontex közvetlenül részt vette-e ezekben az állítólagos akciókban. A görög ombudsman 2021 áprilisában időközi jelentést tett közzé a görög-török szárazföldi határon történt „pushbackekről”, amelyben megállapította, hogy a görög hatóságok nem folytattak vizsgálatot és nem reagáltak megfelelően a helyzetre, sőt folyamatosan tagadták a jogsértésekről szóló állításokat. 

A Frontex legalábbis szakszerűtlenül járt el

A Bellingcat nevű holland székhelyű oknyomozó újságírói csoport más médiumokat is bevonó jelentései szerint a Frontex repülőgépei a tenger felett tartózkodtak a görög-török határ közelében akkor, amikor állítólagos visszakényszerítési műveletek folytak. A riporterek állítása szerint

A vádak hatására 2020 novemberében a Frontex igazgatótanácsa belső vizsgálatot rendelt el.  2021. március 1-jei zárójelentésében az igazgatótanács arra a következtetésre jutott, hogy a Bellingcat-jelentés által felvetett 13 incidensből 8 esetben nem sérült a Frontexről szóló rendelet, 5 vizsgált incidens pedig nem tisztázható. 2021 májusában az 5 kérdéses ügyet is lezárták, és ajánlásokat fogadtak el egyebek mellett a jelentéstételi mechanizmusok javítására, a nemzeti hatóságok általi nyomon követési intézkedésekre vonatkozóan. 

Az FSWG azonban most a következőkre jutott:

• A Frontex általában figyelmen kívül hagyta megbízható szervezetek beszámolóit,
• nem reagált megfelelően az egyes belső észrevételekre sem,
• ugyan nem találtak meggyőző bizonyítékot a visszatoloncolások közvetlen végrehajtásáról és/vagy a Frontex általi kollektív kiutasításokra a súlyos incidensek esetében, ám a tagállami jogsértéseket nem követte nyomon „azonnal, éberen és hatékonyan”, vagyis nem akadályozta meg azokat és nem csökkentette jövőbeli előfordulásuk kockázatát,
• hiányosságok tapasztalhatók a Frontex ellenőrzési, jelentési és értékelési mechanizmusaiban és a
• tagállamokkal való együttműködés keretében, valamint 6. sérelmes az ügyvezető igazgató együttműködésének hiánya (aki például nem bővítette ki saját stábját alapjogi szakértőkkel),
• nagyobb proaktivitást várnak el az igazgatóságtól az alapvető jogok megsértése kockázatának felismerése terén.

A vezető lemondott

A LIBE bizottság kontra Frontex-ügy két elvárás,

A visszakényszerítésekért ugyan nem az ügynökség, hanem a tagállamok a felelősek, azonban az Európai Parlament viszonylag rövid idő alatt ezzel a jelentéssel világos politikai jelzést tud adni az európai közvélemény és intézményrendszer felé. Ellentétben a tagállami kormányokkal, a Frontexet az uniós költségvetésből működtetik, így – a kormányok tagadása és a sajtóban megjelent vádaktól övezve – könnyebb nyomást gyakorolni rá.

Ennek pedig engedett is: Fabrice Leggeri ügyvezető igazgató, meg sem várva a munkaanyag elkészültét, már április végén lemondott pozíciójáról.

Kép: ARIS MESSINIS / AFP

A szerző a Migrációkutató Intézet vezető elemzője