Rálépett Bukarest a külhoni magyar értelmiség és munkásosztály torkára – Erdélyi '56
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Ismét nagy sikerrel zárult az esztergomi fesztivál, a résztvevőket érdekes szakmai beszélgetések várták, és a színpadokon jeles személyiségek Navracsics Tibortól Csányi Sándoron át Kovács Ákosig.
Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.
Több mint harmincezer ember látogatott el idén a Mathias Corvinus Collegium július 28. és 30. között megrendezett fesztiváljára – annak ellenére, hogy az első két nap rekkenő hőség, szombaton pedig jókora zápor kísérte a rendezvényt.
Az este a koncerteké volt, nappal a színpadokon és egyéb helyszíneken viták és beszélgetések zajlottak a geopolitika, hazánk nemzetközi helyzete, a média, a szólásszabadság vagy éppen a felsőoktatási modellváltás témájában. Arra kiemelt hangsúlyt helyeztek a szervezők, hogy a viták valóban viták legyenek, tehát ütközzenek az álláspontok, de a felek megtaláljanak valamiféle közös minimumot.
Így került pódiumra például két tapasztalt eurokrata, volt uniós biztos, Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter és Balázs Péter, a Bajnai-kormány külügyminisztere. Navracsics reményének adott hangot, hogy már az ősszel sikerül megegyezni az Európai Bizottsággal a visszatartott források ügyében, ám a megállapodás legnagyobb ellenfele az idő. Kijelentette, hogy szerinte a Fidesznek van visszaútja az Európai Néppártba. Vitapartnere szerint a kormány rombolta le a vele szembeni bizalmat, de azt elismerte Balázs, hogy a fő brüsszeli elvárást, a jogállamiságot nem lehet pontosan definiálni. Azt is kifejtette, hogy szankciókkal nem lehet háborút nyerni, s a békéhez Moszkva és Kijev is kell.