További megkötés, hogy az anonimizált határozatot és az ügyiratjegyzéket kizárólag az eljárás lefolytatásához szabad felhasználni, annak tartalmát nyilvánosságra nem lehet hozni.
Ha az indítványt a bíróság befogadta, a vádlónak és jogi képviselőjét az eljárást végig kell csinálnia – máskülönben a bíróság a vádlót rendbírsággal sújthatja, de a költségek megfizetésére is kötelezheti. Sőt, szélsőséges esetben a bíróság vádejtésnek is minősítheti a tétlenséget.
Összegezve a fentieket, a büntetőeljárás tervezett reformjáról elmondható, hogy arra
a kormányzat megfelelő tárgyalási alapként tekint az Európai Bizottsággal folytatott jogállamisági diskurzusban.
Ennek leglényegesebb pontja, hogy minden hús-vér ember számára lehetővé teszi azt, hogy ha szisztematikus korrupcióról van tudomása, lényegében az ügyészséggel azonos jogkörökkel szálljon szembe azzal.
Hatályba lépése esetén persze érdekes élethelyzeteket szülhet a „tízmillió feljelentő” országában. Az indítványozóknak persze kétszer is meg kell gondolniuk, hogy mire vállalkoznak: ha indítányuk puszta sejtésen alapul, azért személyesen kell helytállniuk – nem beszélve az eljárási költségekről.
Nyitókép: Didier Reynders az Európai Bizottság jogérvényesülésért felelős tagja (B) és Varga Judit igazságügyi miniszter (J). Varga Judit Facebook-oldala.