A Nagy Tűzijáték-hiszti

„Az utóbbi hetekben a liberális hisztikurzus magasabb szintre emelte a válságpara művelését: ezúttal nem a tizenhatodik Covid-variáns, a járványnak továbbra sem nevezhető majomhimlő, vagy az Ukrajnában zajló háborúért pont semennyire nem felelős orosz művészek a riogatás tárgyai, hanem az augusztus 20-án tartandó budapesti tűzijáték.

Az új trend mögötti megfontolás szerint a rakéták fellövésének elodázása az államkasszát kevésbé terhelné le, és így nagyobb esélyünk nyílna a pénzügyi túlélésre a jelenlegi világgazdasági helyzetben. A közgazdászokra és a témához valóban értőkre bízva a kérdés mélyrehatóbb, analitikusabb megvitatását, érdemes elmerülni az ügy politikai vetületeiben.

Az ordítozó progresszívek zajkeltése közepette ugyanis képtelenség higgadtan beszélni a tűzijáték elmaradásának gondolatáról, hiszen csakis a hiperventilláció hatja át a diskurzust az alapos helyzetelemzés igénye helyett. Cikkek tömkelege jelent meg a témában; a 168 Óra egyenesen arról ír, hogy »senki nem szeretne most tűzijátékot«, a kérdés mögé pedig felsorakozott a hálózat: a balmédia mellett olyan sorosista civil szervezetek támogatják a kezdeményezést, mint a Szabad a Hang, a pártok közül pedig a DK is beállt a sorba. Kategorikus imperatívuszok vannak, a vita pedig halott: nem merülhetnek fel hagyománytiszteleti szempontok, nem vitathatja az ember az esetleges lefújás pozitív költségvetési hatásának mértékét, egyszóval senki sem lehet szkeptikus a Tökéletes Kezdeményezéssel kapcsolatban.

Időközben pedig felvetődött a vidéki tűzijátékok kérdése is, amelyek ügyében végérvényesen vakvágányra sodródott a libsi száguldó riporterek béna bagázsa. Diadalittas jelentést tett ugyanis arról a független-objektív média, hogy Tihany fideszes polgármestere is lemondta a tűzijátékot. Érdemben persze nem firtatták, hogy a Balaton-parti falu életét hogyan érinti mindez, vagy miben jelent mást az elmúlt évekhez képest ez az intézkedés. Fontosabb volt számukra, hogy a rendelkezést úgy állítsák be, mintha a “patás Orbán” ellen lázadt volna fel az egyszeri vidéki fideszes vezető, és minimum sugallni lehessen: már a sajátjai is a miniszterelnök ellen fordulnak! A klasszikus újságírói munka célrendszerei iránt régóta érdektelen haladó sajtó kizárólag a hangulatkeltésben utazik, és propagandistái meg sem próbálják leplezni, hogy politikai aktivistaként ténykedve látják el mindennapi feladataikat.

Azt esik nehezükre felfogni odaát, hogy ezeknek az intézkedéseknek a meghozatala nem pártlogókról és különféle színekről szól, hanem – jobb esetben – egy település vezetői az adott helység lakóinak igényeit érvényesítik.

Van egy diszkrét bája annak, hogy az önkormányzati rendszer ellehetetlenítéséről szóló balos csicskarekviemeket maga a rögvalóság cáfolja – már csak a tűzijáték-gate kezelésén keresztül is. Az önkormányzatoknak ugyanis teljes az autonómiájuk: ha megtehetik, hogy az államalapításunkat e módon idén is megünneplik, tegyék, ha azonban a válságra hivatkozva elodázzák a tűzijátékot, akkor döntsenek úgy. Tökéletesen felesleges a különféle községek és városok egyes intézkedéseit túldimenzionálni, izgága politikai nyilatkozatok és zord gazdaságtechnikai víziók csomagolásába gyömöszölni.

A legszebb kapás egyébként Pécsről jött, ahol az egyre szűkülő szivárványkoalíció polgármestere nagy csinnadrattával jelentette be a tűzijáték lefújását. A heroikus közpolitikai aktust mindössze egyetlen apró szépséghiba árnyékolta be: a baloldali városvezető által említett tűzijáték pusztán fantomkép, ugyanis a baranyai megyeszékhelyen 2009 óta nem is szerveznek ilyet.

És még nekünk ment el az eszünk.”

Nyitókép: ATTILA KISBENEDEK / AFP