„Az űrben sosem ért véget a hidegháború” – Ferencz Orsolya a Mandinernek

Interjúnk napján van 53 éve, hogy Armstrong a Holdra lépett. Űrkutatásért felelős miniszteri biztosként, hogy gondol vissza erre?

Az emberiség az elmúlt fél évszázadban olyan mennyiségű technológiára és tudásra tett szert többek között az Apollo-programnak köszönhetően, amelynek keretében Armstrongék is sikeres Hold-missziót hajtottak végre, hogy ez radikálisan megváltoztatta a földfelszíni gazdálkodás szerkezetét is. Ha a mostani háborút nézzük, ott is láthatjuk, hogy ez már az űrtechnológiával együtt zajlik. Az űripar ott van a mindennapjainkban. 

Az Apollo-program idején komoly hidegháborús versengés volt jelen, most az ukrán-orosz konfliktus miatt szintén mélyponton van Oroszország és az Egyesült Államok viszonya, mennyire befolyásolja ez a magyar programot?

Az a helyzet, hogy a hidegháború sosem ért véget. Legalább is az űrben. Az igazság szerint az űrtevékenység egy kettős felhasználású terület. A szomszédunkban dúló háború során is a világűrbe helyezett eszközök használata a konfliktus részét képezi. Az az érdekes, hogy ma már nem csak két nagyhatalom verseng az űrben, megjelent Kína, itt van India, Szaúd-Arábia, az Emirátusok, mind-mind nagyon komolyan foglalkoznak az űrtechnológiával.

Szijjártó Péter Sevillában az Európai Űrügynökség miniszteri csúcstalálkozóján jelentette be, hogy Magyarország önálló, nemzeti kutatóűrhajós programot indít, azóta az Egyesült Államokkal a NASA-val és az Axiommal közösen elindult a program megvalósítása. Ez Magyarországnak egy hatalmas lehetőség; például orvosi, gyógyszerkutatási vizsgálatok zajlanak jelenleg is az űrállomáson, részben komoly magyar szerepvállalással, amelyek nélkülözhetetlenek a földi egészségügyben. 

Több mint negyven éve volt utoljára magyar ember az űrben, mikor repül a következő?

Ezt a kérdést az elmúlt években mi is többször feltettük magunknak. Van egy óriási szellemi örökségünk, gondoljunk csak bele, a világűr határát Kármán-vonalnak nevezik Kármán Tódor tudósunk után. Az elmúlt évtizedekben hatalmas szellemi munka is lezajlott, Farkas Bertalan repülése is ide tartozik, akinek személyében

utána pedig egy hosszú csend jött, ezen akartunk változtatni. Ezt törtük meg akkor, amikor elindítottuk a Hungarian to Orbit, azaz a HUNOR programot. Elsősorban a NASA-val és az amerikaiakkal vagyunk kapcsolatban, ha minden jól megy, a legszerencsésebb jelölt a SpaceX űrhajójával fog felmenni az ISS-re. 

Korábban a nagyhatalmak között az volt a megállapodást, hogy a világűrbe kizárólag békés céllal merészkednek ki, ez megváltozott?

Azt látjuk, hogy ezek a konfliktusok zajlanak a világűrben is. Szeretne az ember erről nem tudomást venni és az emberiség érdekében az lenne a jó, ha ez a terület békés célú maradna és közösen együtt tudna dolgozni minden nemzet azon, hogy az emberiség érdekében, hogyan hasznosítjuk a világűrt, azonban egyelőre ez még nincs így.

Egészen február 24-ig optimista voltam. Azt hittem, hogy az emberiségnek lassan benő a feje lágya. Most úgy látszik, belátható időn túlra húzódik az időpont, amikor együtt tudunk dolgozni a fontos, nagy célok érdekében, például a klímaváltozás területén, ugyanis

A háborús helyzet milyen hatással van a HUNOR programra, késik-e emiatt a következő magyar űrhajós utazása? 

Azt kell mondjam, szerencsére nem. Egy évtizedig nem ment amerikai űrhajó az ISS-re, azaz a Nemzetközi Űrállomásra, aztán 2020-ban a SpaceX a Dragon űrhajóval bizonyította, hogy működőképes. Nagyjából ekkor vettük fel velük a kapcsolatot. Az elmúlt hónapokban láthattuk, hogy a felek között aktív üzengetés zajlott. Szerencsére ezek mögött nem voltak komoly tettek, mindig megtalálták a megoldást és sikerült tovább folytatni az együttműködést. Az utolsó információ szerint a következő őszi amerikai kilövés során az egyik asztronauta orosz lesz. Az emberiség számára mindenesetre óriási veszteség lenne amúgy, ha megszűnne az orosz-amerikai együttműködés az űrállomás tekintetében. 

Ki a legalkalmasabb jelölt, hogyan választják ki azt, aki végül magyar színekben fog dolgozni? 

Nagyon szigorúak voltak a feltételek, már csupán az első lépésnél a jelentkezésnél is. Sok ezren döntöttek úgy, hogy kipróbálnák ezt az életre szóló kalandot és tudományos munkát a világűrben. Érvényesen összesen 244 jelentkezést fogadott el a rendszer, ebből nagyon hamar 100-ra csökkent a kandidáltak száma a következő szűrőn. Most tartunk ott, hogy

A szűrőkön azt vizsgálják, hogy az alanyok meg tudnak-e birkózni az extrém fizikai terheléssel, ami a fel- és leutazás közben jelentkezik, valamint a súlytalansággal. Továbbá fontos még a pszichológiai alkalmasság, gondoljunk csak bele, egy speciális, tartós stresszkörnyezetben, izolációs környezetben kell élniük, váratlan helyzetekben is folyamatosan magas szinten kell abszolválni a feladatokat, miközben csapatjátékosnak is kell lenni egyszerre. A továbbjutók között vannak mérnökök, orvosok, tudósok, nagyon vegyes a csapat. Lenyűgöző embereket sikerült megismernünk, óriási tehetségek élnek ebben az országban, nem kell önbizalomhiányban szenvednie Magyarországnak, ha arra gondol, hogy van-e szürkeállománya.

Kiemelt kép: Ficsor Márton/Mandiner.hu