Pünkösd

Vannak olyan imádságok, melyek a szavak szintjén másra nem tartoznak, imakamrácskánkban hangzanak el, csak a készségesen rendelkezésünkre álló Atya számára. De zenében hírt lehet adni arról, hogy ezek a fontos, sodró és meghitt találkozások létrejöhetnek a Szentlélek segítségével. Jó, de lehet-e ilyen zenei híradás könnyűzene? Felidézheti ez egy megváltott/adoptált gyermek repeső háláját, vagy – amint a szerzemény végén a pár dadogó hangnyi gitárszóló jelzi – egyedül az eleven kapcsolatért születő kérdéseit? Lehet-e aztán szavak nélkül: zenével, ráadásul könnyűzenével imádkozni? Balogh Borsa, aki Űrlénykirály néven posztmodern zenész és az emberi sekélységet megmérő parodista, valamint robotos kollégánk a Mandiner ügyeletesi rendszerében, elfogadta a szerkesztők pünkösdi felkérését, és játékával bebizonyította, hogy ez lehetséges. Ahogyan – lám – az is lehetséges, hogy egy posztmodern művész, ha elharapottan is, de felidézzen valamit a magasztosból, jelezze az áhítatra méltó örök érvényét. S hogy valami – Valaki! – végtelenül nagyobb van itt mellettünk, és akár velünk, bennünk…
(Joó István)

*

(Nyitókép / borítókép: R.J.)