Von der Leyen nem számít arra, hogy megállapodás születik a hatodik szankciós csomagról

a mai vacsora is a szolidaritásról és a lemondásról szól: A folytatásban az állam- és kormányfők vacsorázni fognak, a sajtóval is megosztották az étlap tartalmát: articsóka és tejszínes parmezános előételt követően bárányfilé, fűszernövényes kéregben tört burgonyával szerepel a menüben, a desszert pedig vaníliás és ribizli eclair, melyhez német és spanyol borokat is felszolgálnak.

Szolidarisak vagyunk a szegeny ukran emberekkel, de nem a maffiozo ukran nacikkal. Nagy kulonbseg.

Szolidarisak vagyunk a szegeny ukran emberekkel, de nem a maffiozo ukran nacikkal. Nagy kulonbseg.

ÉS A LÉNYEG ! Henry Kissinger a maga kilencvennyolc évével Ferenc Józsefnél is idősebb, és bizonyosan képzettebb is. Sok évtizede foglalkozik geopolitikával, és pontosan tudja, hogy ennek gyakorlásához alapvetően a földrajzot és a történelmet kell ismerni, azok realitásaira kell épülnie. Erre a tudására alapozva figyelmeztette a nyugati vezetőket arra, hogy az ukrán-orosz háborúban ne törekedjenek Oroszország legyőzésére, tárgyaljanak az oroszokkal és fogadják el területi igényeik egy részét. Úgy fogalmazott, hogy Oroszország négyszáz éve Európa nélkülözhetetlen része, és a kontinens számára kritikus időkben kiegyensúlyozó hatalomként lépett fel. Ha a Nyugat tovább vívja a háborúját Oroszországgal, akkor az Oroszországgal folytatott tárgyalások elmaradása és Moszkva ellenségként kezelése katasztrofális következményekkel járhat Európa stabilitására nézve. Nem szabad hagyni, hogy a pillanat hangulata („the mood of the moment”) elfelejtesse a nyugati vezetőkkel a hosszú távú következményeket. A Nyugat mai vezetői láthatóan csak legyintenek Kissinger figyelmeztetésére. Miközben a nyersanyagárak rekordmagasságra szöknek, ők újabb szankciókat hoznak, ontják a fegyvereket Ukrajnának és további harcra buzdítják szegény Zelenszkij elnököt. Aki néhány hete, a mainál sokkal jobb hadászati helyzetben nyitottnak mutatkozott értelmes kompromisszumokon alapuló békére. Ehelyett ma már Oroszország totális legyőzését hirdeti, nyilvánvalóan nyugati „tanácsra”, hogy udvariasan fogalmazzunk. A „mood of the moment” az Európai Unió vezetőit is elragadta, a közösség alapszerződésein, a tagállamok társulási megállapodásain, a sok évtizedes szokásjogon túllépve egyfajta hadfelszerelési minisztériummá alakultak át. Ma már a békére való felszólítás is tiltott beszéd lett Brüsszelben, és olyasfajta túlteljesítési láz ragadta el az uniós vezetőket, amely egyre nehezebbé teszi a reális döntésekhez való visszatérést. Pedig igen, Kissingernek igaza van, Oroszország négyszáz éve Európa nélkülözhetetlen része, az marad továbbra is, és a pillanat hevületében súlyos felelőtlenség olyan döntéséket hozni, amelyek hosszú évtizedekre instabillá teszik a kontinens biztonságát. Henry Kissinger a legkevésbé sem nevezhető oroszbarátnak. Ő volt, aki a hetvenes években megalapozta az USA együttműködését a Kínai Népköztársasággal, szétszakítva így Moszkva és Peking amúgy is lazuló partnerségét. Ezzel egy puskalövés és egyetlen dollár elköltése nélkül jelentősen megerősítette az Egyesült Államok biztonságát. Közvetve ez is kihatott a Szovjetunió szétesésére, ami lehetővé tette hazánk megszabadulását is a szovjet megszállástól. Kissinger geopolitikai alapvetése szerint az Egyesült Államok elemi érdeke az orosz-kínai együttműködés megakadályozása. Az amerikai vezetés egy ideig még értette ezt a leckét. George W. Bush elnök 2008-ban elment a pekingi olimpia megnyitójára, hogy kifejezze tiszteletét a kínai nemzet iránt. Joe Biden elnök másképp gondolkodik.