Felemás CDU-siker Észak-Rajna-Vesztfáliában

Fonay Tamás és Bauer Bence írása

***

A 18 milliós Észak-Rajna-Vesztfália (Nordrhein-Westfalen, röviden: NRW) Németország legnagyobb tartománya, ezért is figyelt fel a német közvélemény az ottani tegnapi parlamenti választásra. A május 15-én lefolytatott szavazáson a 2005-ig a szociáldemokraták fellegvárának számító tartományban egy alacsony 55,5%-os részvételi arány mellett a hétfő hajnalban közölt hivatalos eredmények alapján a CDU 35,7%-kal magabiztosan győzött.

Ezzel pontosan kilenc százalékponttal maga mögé utasította a történelme legrosszabb eredményét produkáló SPD-t (26,7%, ami mínusz 4,6%). Harmadik helyre 18,2%-kal, 11,8%-ot erősödve a Zöldek kerültek, akik csúcsot döntöttek, míg az eddigi kisebb koalíciós partner liberális FDP (5,9%) majdnem hét százalékot veszített. A Nyugaton egyébként is gyenge Alternatíva Németországért (AfD, 5,4%) szélsőjobboldali párt támogatottsága is csökkent, a Baloldal (2,1%) pedig maradt a teljes szétesés felé vezető úton.

A 195 fős düsseldorfi parlamentben egy fekete-zöld kormánykoalíció tűnik a legesélyesebbnek, bár szóba került a szövetségi szinten gyakorolt közlekedésilámpa-koalíció, s csupán matematikai lehetősége van egy Nagykoalíciónak is. Gyorselemzésünk az Észak-Rajna-Vesztfália tartományi választásról.

Észak-Rajna-Vesztfália, mint „kis Bundestag-választás”

Az észak-rajna-vesztfáliai tartományi választásnak több szempontból is fontos ráhatása van a szövetségi politikára. Egyrészt a német politikai rendszer felépítése miatt, hisz a kormányzati feladatok nagy részét ezek a tartományok látják el: saját parlamenttel, saját kormánnyal, alkotmánybírósággal, számvevőszékkel, stb. rendelkeznek. Így egy átlag német állampolgár elsősorban a tartományok fenntartásában lévő intézményekkel (pl. közoktatás, rendőrség, igazságügy, egészségügy) találkozik.

Ezenfelül pedig a tartományi kormányoknak a Szövetségi Tanács (Bundesrat) révén érdemi beleszólásuk van a szövetségi törvényhozási munkába is. Ennek megfelelően

Másrészt Észak-Rajna-Vesztfália több mint 18 milliós népességszámával és gazdasági erejével (GDP-je alapján a tartomány még a G20-országoknak is tagja lehetne) minden társadalmi miliőnek és mozgalomnak otthont ad: zöld egyetemi városok, vörös munkáskerületek, konzervatív térségek, civisvárosok és zsugorodó vidék. Ennek megfelelően amelyik politikai közösség igazi néppárttá akar válni – vagy mint ahogy jelen esetben inkább maradni – minden területen mindenkit meg kell tudnia szólítani.

Ezentúl az itteni választások politikatörténeti szempontból is többször megmutatták már jelentőségüket. 2005-ben például, amikor a korábban sok iparvidékkel rendelkező és ezáltal a szociáldemokraták fellegvárának számító tartományban az SPD 39 év kormányzás után alulmaradt a kereszténydemokratákkal szemben, Gerhard Schröder (SPD) volt kancellár úgy érezte, hogy politikájának alapjait megkérdőjelezték. Emiatt kockázatos hatalomtechnikai játékba kezdett, aminek eredményeképpen végül előrehozott szövetségi parlamenti választásokat írtak ki, ami egyúttal Angela Merkel (CDU) 16 éves kancellárságának kezdetét jelentette. Ezt követően az SPD 1966 óta tartó biztos helye a tartományban megszűnt és Észak-Rajna-Vesztfália a két néppárt csataterévé változott.

Jól szemlélteti ezt továbbá a legutóbbi, 2017-es tartományi megmérettetés is, amikor az azt követő őszi Bundestag-választás előtt az észak-rajna-vesztfáliai voksolás eredménye (a CDU, mint esélytelenebb párt nyert) jelentette a kegyelemdöfést a szociáldemokraták kancellárjelöltje, Martin Schulz körül kialakult hype-nak, végleg megállítva ezzel Schulz nagy menetelését.

Bár ezúttal – többek között azért, mert a választás időpontja kilenc hónappal a szövetségi parlamenti választások után, nem pedig azt megelőzően van –, nem számíthatunk ilyen szintű politikai hatásra Düsseldorfban, de mindenképpen jelzésértékű a tegnapi voksolás: Ugyanis

Kérdés továbbá, hogy a jelenleg amúgy is recsegő-ropogó szövetségi koalíció stabilitására milyen hatással lesz ez a történelmi vereség, kivéltképp a szociáldemokratákra. Az is kérdéses, hogy a kereszténydemokraták fellendülése Friedrich Merz pártelnök vezetése alatt hosszú távon is ki fog-e tartani. Egy azonban biztos: a múlt heti schleswig-holsteini, illetve a mostani észak-rajna-vesztfáliai eredmények alapvetően a CDU és a Zöldek megerősödését eredményezték.

A miniszterelnök-jelöltek

A politikailag most egyértelműen megerősített 46 éves miniszterelnök, Hendrik Wüst (CDU) 2005 óta a tartományi parlament tagja, tavaly októberben Armin Laschet (CDU) utódjaként lett a tartomány miniszterelnöke, valamint a kereszténydemokraták észak-rajna-vesztfáliai vezetője. Mindez azután történt, hogy Laschet a 2021 szeptemberi szövetségi parlamenti választások után ígéretéhez híven minden NRW-s posztjáról lemondott.

Ezt megelőzően a jogász Wüst 2006 és 2010 között a tartományi CDU főtitkára volt, azonban a „Rent a Rüttgers” néven elhíresült ügy után lemondott tisztségéről. A botrány csupán annyi volt, hogy a CDU-kongresszust finanszírozó magáncégeknek felajánlattak exkluzív találkozókat Jürgen Rüttgers akkori CDU-s miniszterelnökkel – természetesen pénzért.

Mindazonáltal Wüst a politikában tudott maradni és pozícióit is sikerült annyira megerősíteni, hogy 2017-től közlekedési miniszter lett az akkora megalakult Laschet-kabinetben. Wüst számára azonban a mostani választáson tisztségein túl személyesen is sok forgott kockán: a médiában már most, mint a kereszténydemokraták fiatal generációjának prototípusa és reménysége szerepel, valamint sokan a párt jövőbeni erős embereként tekintenek rá.

Az SPD-s Thomas Kutschaty szintúgy 2005 óta a tartományi parlament tagja és – hivatali időben mérve – Wüst miniszterelnöknél is több kormányzati tapasztalattal rendelkezik: 2010 és 2017 között észak-rajna-vesztfáliai igazságügyi miniszter volt Hannelore Kraft (SPD) vörös-zöld (SPD-Zöldek) kormánya idején. Ezenkívül Kutschaty 2018 óta az SPD tartományi frakcióvezetője, tavaly decemberben pedig a szociáldemokraták szövetségi elnökhelyettesévé választották. Mona Neubauer, a Zöldek csúcsjelöltje 2005 óta aktív párttag, 2010 és 2014 között a Zöldekhez kötődő Heinrich-Böll-Stiftung ügyvezető igazgatója volt, 2014 óta vezeti pártja tartományi szervezetét.

Az AfD csúcsjelöltje egy volt CDU-tag, Markus Wagner volt, aki 2017-ben listáról jutott be a tartományi parlamentbe és azóta pártjának volt frakcióvezetője.

Az FDP csúcsjelöltje Joachim Stamp, aki 2017 óta a Gyermekekért, Családokért, Menekültekért és Integrációért felelős Minisztériumot vezette. Az 51 éves politikus 2012 óta tagja a düsseldorfi tartományi parlamentnek, 2017 óta pedig az észak-rajna-vesztfáliai FDP elnöke.

A választási kampány témái és a 2017-es eredmények

Az egy héttel ezelőtti schleswig-holsteini választáshoz hasonlóan egyértelmű tendenciákat lehetett megfigyelni a főbb kampánytémákban:

Ezzel összefüggésben és ezenfelül az energiabiztonság és az Észak-Rajna-Vesztfáliában fontos szénkitermelés megszüntetése, az infláció, az üzemanyag- és energiaárak növekedése, valamint a tartományban kulcsfontosságú témák, mint a belbiztonság és az oktatáspolitika voltak fontosak.

A mostani megmérettetéshez a kiindulási pont a 2017-es eredmények fényében a következőképpen alakult: az öt évvel ezelőtti választásokat nem várt módon, 33 százalékkal a CDU nyerte, megelőzve a 31,2%-ot elért SPD-t. Harmadik helyen 12,6%-kal az FDP végzett, ezt követte az AfD, amely 7,4%-os eredményével először tudott bejutni a tartományi parlamentbe, míg a Zöldek 2017-ben 6,4%-ra zuhantak be.

Ennek eredményeképpen az addig hatalmon lévő vörös-zöld koalíciót a CDU-FDP együttműködés váltotta, amelynek azonban mindössze egy mandátummal volt meg a kormányzáshoz szükséges többsége. Armin Laschet 2017-ben úgy tudot kormányt alakítani, hogy ez sokkal inkább az erős FDP-szereplésnek volt köszönhető, hisz maga a CDU akkoriban gyengébben alakított mint most.

A mostani eredmények és a lehetséges koalíciók

Düsseldorfban a 2022-ben kezdődő ciklusban a 195 fős törvényhozásban ezentúl a CDU-nak 76, az SPD-nek 56, a Zöldeknek 39 mandátuma lesz. Kis pártként az FDP és az AfD egyaránt 12 képviselővel rendelkezik. NRW-ben az összes más tartománytól eltérően csakis parlamenti képviselő lehet miniszterelnök. Mint mindenhol máshol is formális szavazáson kell átesni a jelölteknek, hogy valaki miniszterelnök lehessen.

akik gyakorlatilag megháromszorozták öt évvel ezelőtti eredményüket, és ezáltal ők lesznek a „királycsinálók” a tartományban, hisz nélkülük valós opcióként egyetlen koalíció sem reális. A CDU a másik párt, amelyik jobb eredményt tudott felmutatni, mint 2017-ben.

Hogy ez inkább Hendrik Wüst vagy Friedrich Merz szövetségi pártelnök személyének és politikájának köszönhető, kérdéses, mivelhogy a CDU Berlinben és Düsseldorfban egészen más taktikát követett: Merz tudatosan törekszik a szövetségi kormánytól történő megkülönböztetésre, és ennek érdekében rizikós fellépései is vannak (pl. az ukrajnai útja), míg a tartományban Wüst ennek épp az ellenkezőjét tette, és kimérten és mértéktartással lépett fel. Ez persze annak is tadható be, hogy Wüst egy nagy tartományt kormányzó, mindenkit képviselő miniszterelnök, Merz pedig egy ellenzékben cselekvő párt- és frakcióvezető.

Mindazonáltal a mostani eredmények ismeretében bizonyossággal kijelenthető, hogy a polgári fekete-sárga kormányzásnak nincs meg a szükséges többsége, így az az FDP gyenge szereplésének köszönhetően nem tudja folytatni munkáját. Ironikus, hogy míg Laschetnek öt évvel ezelőtt kb. három százalékkal rosszabb választási eredménnyel sikerült kormányt alakítania a szabaddemokratákkal, most erre még a matematikai esély sincs meg.

A mostani választáson az SPD történelmi vereséget könyvelhetett el, soha nem volt még ilyen rossz eredményük Észak-Rajna-Vesztfáliában.

sőt, azóta három tartományi választásból kettőn csúnya vereségeket szenvedtek el.

Thomas Kutschaty taktikája, miszerint teljes mértékben a kancellári bónuszra próbált támaszkodni (pl. a választási plakáton Scholzot is feltüntették) egyértelműen nem vált be, feltételezhetően inkább rontott is a helyzeten, hisz a kancellár tétova Ukrajna-politikája miatt egyre többet kerül a kritikák kereszttüzébe.

Figyelemreméltó a liberális FDP szorított szerepe. Ők ugyanis sokáig a polgári tábor részeként határozták meg magukat, s sokan mindig is a polgári-liberális FDP-ről beszéltek. Észak-Rajna-Vesztfáliában az utolsó ilyen polgári kormányzás volt, s szimbolikus értékkel is bírt.

Viszont a választók egyértelműen nem a sikeres polgári együttműködésben szép eredményeket produkáló NRW-s FDP-t, hanem sokkal inkább a szövetségi balos kormányban lévő FDP-t büntették. Ugyanis a szövetségi balos kormányban az FDP nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s nem tudott a polgári szavazók képviselőjévé válni. Sokkal inkább csalódást okozott. Történelme során váltott már élesen jobb- és baloldal között (1969, 1982, valamint most 2021-ben), s ezt a választók sose szívlelték.

Egy CDU-FDP-AfD kizárólag hipotetikus lehetőségként marad, politikailag teljesen ki van zárva. Előbbi kettő a jelenlegi berlini kormánykonstelláció ellenmodellje lenne, és egyúttal be tudná biztosítani az új CDU-pártelnök Friedrich Merz pozícióját is.

Mivel azonban egy CDU-Zöld kormánynak is meglenne a szükséges többsége, így nem valószínű, hogy – amennyiben koalícióra lépnek – bevonnának egy harmadik partnert is, márcsak azért is, mert az FDP egyértelműen leszerepelt. Ennek függvényében a „Jamaica” együttműködés inkább csak gondolati játék, mintsem realitás. De mindenképpen jelzésértékű lehetne, hiszen szövetségi szinten a jelenlegi konstelláció fényében csakis a „Jamaica” lehetne a kormánybuktató, többséggel rendelkező formáció.

Jelenleg ez a kormánybuktatás egyáltalán nem reális , de ki tudja, hogy alakul a további német belpolitika. Azt is tudni kell, hogy vélhetően Schleswig-Holsteinban kialakult az ottani Jamaica nem akakul újra, így egyetlen ilyen formáció se lenne már Németországban. Hatalomtechnikai aspektusokat figyelembe véve egy „közlekedésilámpa”-koalíció lehetősége is életszerűtlen lenne, mivel a szövetségi szinttel ellentétben Észak-Rajna-Vesztfáliában jelen eredmények alapján kvázi két vesztes párt is tagja lenne.

További szempont lehet még a koalíciós partner kiválasztásánál, hogy Schleswig-Holsteinban és Észak-Rajna-Vesztfáliában párhuzamosan zajlanak majd a kormányalakítások és az azt megelőző tárgyalások. Ez azt is jelentheti, hogy Kielben végül Daniel Günther (CDU) már csak azért is alakíthat polgári koalíció, mert a CDU-nak (és talán megint az FDP-nek) is fontos az ilyen jellegű kooperáció felmutatása, esetleges hatalomtechnikai opcióként történő verzióként.

Ez már csak azért is valószínű, mert Düsseldorfban minden bizonnyal egy CDU-Zöldek koalíció fog felállni, akárcsak Hessenben. Ez a modell azért is érdekes, mert nem kizárt, hogy a gyenge FDP miatt ez lenne a CDU egyik lehetséges hatalmi opciója sok más tartományban is. Az erős Zöldek akár gátat szabhatnak a polgári értékekhez visszataláló CDU számára, de minden esetre csak most látszik igazán, hogy a német társadalom milyen mélyen vannak jelen a zöld gondolatok. Ez még a CDU-nak is okozhat fejtörést.

Nyitókép: MTI/EPA pool/Filip Singer