A Kossuth téri beiktatási díszceremónia azzal ért véget, hogy a színpadi énekkórus és a közönség bensőséges egységben énekelte el a „Tavaszi szél vizet áraszt” kezdetű népdalunkat.
Magyar polgárként ünnepelni
Egy 1943-ban született nyugdíjas budapesti hölgy, aki párjával együtt vett részt a Kossuth téri ünnepségen, a befejezést követően elmondta lapunk érdeklődésére: eleve tervezték a kijövetelüket és nem csalódtak. „Nagy tudású hölgyet választottak államfőnek: ez nekem nagyon imponált. Külön kiemelném Novák Katalin beszédéből a béke gondolatát.” A műsorból többek között az volt emlékezetes a megkérdezett asszony számára, hogy Rúzsa Magdi a köztársasági elnök kedvenc dalát énekelte el.
Tetszett neki a program magyaros volta, beleértve a népdalokat és néptáncokat. Az idősebb nemzedékhez tartozó hölgy azt is észrevételezte: a közönség soraiban, beszédjükből ítélve rengetegen lehettek határon túli magyarok is, és ezt örvendetesnek tartotta.
Egy külföldi cégnél menedzseri állásban lévő, harminc év körüli nő, Erika, Márai-olvasmányélményére hivatkozva vallotta, minden ünnepnek meg kell adni a módját, rangját. „A kíváncsiság hajtott ide, de az tudatosul bennem az elmúlt egy órában – árulta el a Mandinernek –, miért ne ünnepelnék meg valamit mind magyar polgár? Ez az egész itt nagyon meghatott, mert szépnek találtam.” Így fűzte tovább az iménti gondolatot:
„Szerintem egy köztársasági elnök beiktatását magyar polgárként, hazafiként megünnepelni, nos, ennek nem kéne függnie attól, hogy kormánypárti szavazó-e valaki vagy sem. Sőt
ez is egyesíthetne minket, attól függetlenül, ellenzékiek vagyunk vagy kormánypártiak.”
Erika kérte, feltétlenül írjuk bele a cikkbe: sokat jelentett neki, hogy Novák Katalin zárásként a Miatyánkból idézett, nevezetesen ezt kimondta ezeket az újszövetségi szavakat: „Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség.” S hogy miért akarja ezt viszontlátni a megszólalásában? „Belőlem, aki istenhívő családból jövök – magyarázta –, ez a megnyilvánulás az érzést váltotta ki, de jó, hogy Magyarországon élek!”