A haladás útját ráadásul nyakazások kísérik, szépen sorban mindenkire sor kerül – mondta a történész.
A konzervatívok ezzel szemben széles és sokszínű táborba tartoznak, sokszínűbbe, mint a haladók. Köztünk vannak a tradicionalisták, ők még élik a hagyományt. Mások a forradalom által kikezdett tradíciót védő ellenforradalmárok. Aztán itt vannak a konzervatív forradalmárok, aki szerint a haladás ideje véget ért, itt az ideje az új kezdetnek. Ám a kezdet mindig a kultúra origója. A haladás zsákutcájában napról napra melyebbre jutunk, civilizációnk nem toldozásra-foltozásra vár, hanem gyökeres reformra, nagy visszatérésre, konzervatív forradalomra. A nagy kulturális változás mindig újjászületés is volt, ilyen volt a reneszánsz, a reformáció, s ilyenek ma a különböző országok „great again” mozgalmai.
Salazar portugál államférfi „csendes forradalomról”, Reagan a „józan ész újrafelfedezéséről” beszélt, de Orbán is „fülkeforradalomról” szónokolt. A kormánypártokra szavazók nemcsak egy pártszövetséget tüntettek ki bizalmukkal áprilisban, de visszamenőleg is szentesítették a korábbi döntéseket. Ezzel olyan politikai közösség született újjá, amely a magyarság kezdeteihez tér vissza. Alaptörvényünk is így szól: a nemzet a család és a munka, az anya nő, az apa férfi, a kulturális szuverenitás pedig védendő érték. Ez a normalitás forradalma, amely a jelek szerint igen jól teljesít – véli Békés. A hagyomány és forradalom nem ellenségek, hanem az olló két szára – idézte a történész Németh Lászlót.