„A külhoni magyarság polgártársunkká vált” – Semjén és Potápi a nemzetpolitikáról

Nyitófotó: MTI

Komoly sajtóérdeklődés mellett mutatták be a Cselekvő nemzet – Az újraegyesítés erőforrásai 2010-2022 című nemzetpolitikai kiadványt a Várkert Bazár bisztrójában. A vaskos magazinnyi anyag Orbán Viktor, Semjén Zsolt és Potápi Árpád János előszavával indít, benne tematikus, emberközeli történetekkel mutatja be az elmúlt 12 év nemzetpolitikai eredményeit – „erős intézményrendszer”, „gondoskodó közösség” és „megtartó szülőföld” kategóriákban.

A kiadványt Semjén Zsolt és Potápi Árpád János mutatta be. A miniszterelnök-helyettes a nemzetpolitika kapcsán elmondta, a semmiből építhették fel azt, „a 2004-es Gyurcsány-féle nemzetárulás” és a MÁÉRT sem volt összehívva, azaz magyar-magyar párbeszéd sem volt.

– fejtette ki, „ami akkor tud fennmaradni, ha minden része fennmarad”, életminősége javul, az anyaországié, a kárpát-medenceié és a diaszpóramagyarságé is, hiszen, ha például az erdélyi magyarság eltűnne, azzal az egyetemes magyarság csonkulna meg. A magyar nemzetpolitikának meg kellett teremteni az anyaországi feltételeit is, Semjén kiemelte ennek az Alaptörvényt érintő részeit, a felelősségvállalást a külhoni magyarságért, illetve a nemzeti összetartozásról szóló törvényt. Kiemelte: a nemzetpolitika négy pilléren nyugszik. Úgy, mint:

• az identitás megőrzésének támogatása

ide sorolta a magyar nyelvű oktatási intézményeket, hogy a kárpát-medencei magyarság óvodától az egyetemig magyar nyelven tanulhat, ugyanakkor fontosak a kulturális programok a Körösi Csoma Sándor Programtól a gyergyói néptáncosokon át a clevelandi cserkészekig; ezek mind nemzeti jelentőségű intézmények, programok, s hogy mi az, „azt nem mi, Budapesten döntjük el, hanem az érintettekkel közösen a MÁÉRT-en”. Hozzátette: mindösszesen több mint megtízszerezték 2010-hez képest az erre szánt forrásokat.

• a kedvezményes honosítás

– amivel eddig 1 millió 100 ezer magyar élt – Semjén „forradalmi dolognak” nevezte, a nemzet közjogi egyesítésének, mert

a hétfőn felálló Országgyűlés pedig a szavazataikkal vált igazából nemzetgyűléssé, ahol a külhoniak szavazataikkal is érvényesíthetik érdekeiket.

• Semjén különleges innovációnak nevezte a gazdasági támogatásokat

a külhoni magyarságnak, mert „nem csak igével él az ember, hanem kenyérrel is” – parafrazeálta a Bibliát. A külhoni magyarság, ha anyagilag nem tud megélni, el fog vándorolni szülőföldjéről, ezért a gazdaságfejlesztéssel „óriási összegek mentek Erdélybe, Vajdaságba, minden nemzetrészhez”, de „minden forint egy másikat eredményezett ott, ahol befektettük, és további ötven fillért Magyarországon, hiszen ez gazdasági expanzió is” – tette hozzá a kormányfő-helyettes –

valamint, „bár bizonyos utódállamok vitatják” – mondta a politikus – de

• „helyes ha a magyar állam a határon túli magyar politikai pártokat támogatja, és soha nem engedi el a kezüket”,

hiszen „nem közömbös, hogy akár Szatmárnémetiben vagy Marosvásárhelyen magyar polgármester van-e vagy sem, bent van-e magyar párt a bukaresti parlamentben, vagy sem, s kormányon van-e vagy sem”. Hozzáfűzte, ha az Európai Néppárt (EPP), amelynek a KDNP mellett az RMDSZ és az MKP is tagja, támogathatta ideológiai alapon akár a KDNP-t annak idején, etnikai alapon miért ne tehetné ezt a Fidesz-KDNP a külhoni magyar pártokkal? Kiemelte még az autonómia kérdését, amelynek koncepcióját az egyes nemzetrészeknek kell kidolgozniuk, de Budapest mindenben támogatja őket, pozitív példaként a délvidéki – vajdasági – kulturális autonómiát is felhozta, hozzátéve,

mert ezzel saját másodrendűségünket fogadnánk el, ami nyilvánvalóan lehetetlen.

Kárpátaljai táj

Potápi Árpád a politikai eredmények taglalásával kezdte, mondván, rekordszámú külhoni magyar, összesen 318 ezer fő élt a levélben szavazás lehetőségével, és csaknem 94%-ban döntött a „bukott baloldal” helyett amellett, hogy a nemzeti kormány folytassa eddigi munkáját, „az elmúlt 12 év jól átgondolt nemzetpolitikáját. „A célokat közösen fogalmaztuk meg és hajtottuk végre, erre jött is az egyértelmű válasz”.

Beszélt magáról a kiadványról is, amely 5000 példányban készült, részben már szétküldték önkormányzatokhoz, pártokhoz, egyházakhoz. S amely 122 oldalas ugyan, de, mint fogalmazott, ha minden fejlesztésre csak egy oldalt szánnának – beleértve az 1000 óvodát, amit építettek vagy felújítottak, a másfél ezernél több határon túli templomot és egyházi közösségi helyet, a támogatott iskolákat, civil szervezeteket és diaszpórabeli hétvégi iskolákat, évente tízezer oldalas kiadványokat jelentethetnének meg.

Potápi szerint az izraeli és az ír példák is sokat segítettek ebben, és külön jó érzés, amikor román szenátorok dicsérik meg a magyar példákat, vagy a balkáni, határon túli szerb vezetőket viszik továbbképzésre Budapestre a nemzetiségi szószóló koordinálásával.

Az államtitkár emellett köszönetet mondott munkatársainak és a Magyar Krónika szerkesztőségének, akik összeállították a kiadványt.

Aztán jöttek a kérdések, mi a magunk részéről arra voltunk kíváncsiak, hogy a háború nyomán elszabaduló árak, infláció és egyéb gazdaság nehézségek nem veszélyeztetik-e ezeket a bőkezű támogatási programokat, valamint, hogy Kárpátalja tekintetében a megváltozott etnikai arányok – az odaérkező belső-ukrajnai menekültek és az onnan elmenekült magyarok – után visszaépíthető-e a kárpátaljai magyarság korábbi erejében.

A lakosság tényleg megváltozott, Ukrajna belsejéből annyi menekült érkezett Kárpátaljára, mint annak egész lakossága, a magyarok közül pedig legalább százezer is elhagyhatta eközben Kárpátalját. Ezért arányait tekintve sajnos nem tartja valószínűnek, hogy a magyarság korábbi erejének megfelelően képviselteti magát Kárpátalján. 

„Nyilván, akik Kelet-Ukrajnából a biztonságos Kárpátaljára menekültek, azoknak egy része továbbmegy Nyugat-Európába, egy része talán Magyarországra… ha véget ér a háború feltehetőleg sokan lesznek, akik visszatérnek, ha lesz hova. De, akik Kelet-Ukrajnából átjöttek Kárpátaljára, azok ott fognak maradni, hiszen ott vesznek házat, kapnak munkát, miért mennének vissza. A magyarok esetében ugyanez, plusz a katonai behívó elől is menekültek – nagy elkötelezettség kell ahhoz, hogy visszatelepüljön Rahóba.”

Hozzátette:

és időben előkészítették az átjövetelüket”, sokan közülük már dolgoztak vagy dolgoznak Magyarországon, laktak is itt, „nem a semmibe jöttek”. A magyar állam fenntartja a támogatásokat Kárpátalja irányába, az orvosok, lelkészek, tanárok jövedelemkiegészítését, a gyermekek étkeztetését is – tette hozzá.

Kiemelte:

„elvették a nyelvi jogaikat, az anyanyelvi oktatáshoz való jogukat, és így tovább”, fogalmazott a kormányfő-helyettes, „ezért Magyarország blokkolt bizonyos NATO-rendezvényeken ukrán jelenlétet. De a helyzet az, hogy a háború minden felülír, nem populáris most ezeknek a jogos nemzetiségi sérelmeknek az előhozatala. Nem tesszük zárójelbe, de egy háború idején, azt gondolom, hogy az a helyes, ha a karitászra helyezzük a hangsúlyt” – fogalmazott, említve a mintegy 700 ezer ukrán menekültet, akik menekültek, hiszen Magyarország az első biztonságos ország, ahová a háború elől menekültek.

Kárpátaljai menekültek (fotó: Reuters / Bernadett Szabo)

„Mindenkit, aki Ukrajnából menekült, befogadunk” – jelentette ki Semjén, hozzátéve, a százezer magyar életvitelszerűen áttelepült mellett mintegy feleennyi ukrán is így tett, akiknek a magyar gazdaság készséggel nyújt munkalehetőséget. „Felső korlát nélkül kezeljük a sebesült ukrán katonákat, más kérdés, hogy hányat fognak küldeni” – tette hozzá, megemlítve, hogy a kárpátaljai magyarság intézményrendszerének a támogatását ezen körülmények között is biztosítják, s hogy a magyar pénzből épült magyar líceumok tornatermeiben is ukrán menekülteket fogadnak, és látnak el, magyar támogatásból.

„A támogatásokat tehát nem csökkentjük, hanem növeljük, de a megváltozott körülmények miatt elsősorban a menekültek fogadása, ellátása a hangsúlyos, részint a magyar, részint a kárpátaljai alapon”.

toborozni öt év börtönbüntetés terhe mellett tilos, bármelyik oldal számára. Ugyanígy a fegyverszállítás is lehetetlen, mert katonai célponttá válna Magyarország és Kárpátalja is, amin keresztülmenne a szállítmány.

További újságírói kérdések is voltak, például a kötelezettségszegési eljárás kapcsán, hogy az mennyiben befolyásolja majd a programok folytatását, mire Semjén azt mondta, „ez az EU-val való húzd meg-ereszd meg, ezt megszoktuk, Brüsszel rajtunk a sajtát mainstream ideológiáját kéri számon”, majd

abban az értelemben, hogy a szexuális felvilágosítás, a gyermek oktatását, s ezzel világnézeti nevelését is ki akarja venni a családok kezéből; magának a brüsszeli levélnek pedig „egy új eleme sincs: vagy réges-rég lezárt ügyek, vagy olyanok, amelyekben már megállapodtunk, vagy jogi tartalom nélküli lózungok”. A kormányfő-helyettes felrótta a kettős mércét is az Európai Bizottságnak, amely az LMBTQ-ügyekben a legkisebb sérelemre összeül, de a nemzeti kisebbségek legalapvetőbb jogaitól való megfosztása ellen nem hajlandó fellépni.

Arra a kérdésre, hogy miként tudják a külhoni magyarok segíteni a kormányt nemzetközi konfliktusaiban, Semjén úgy válaszolt, hogy „a legnagyobb segítséget megadták a szavazatukkal”, a magyar pártok jelenléte a szomszédos államok parlamentjeiben pedig ugyancsak nagy segítség az államközi kapcsolatokban és a nemzetköziekben is, például

Szóba került a kettős állampolgárság – szlovákiai – soha el nem évülő ügye, amire szintén Semjén felelt, mondván, ő „van annyira liberális, hogy mindenkinek annyi állampolgársága legyen, ahány identitása van”, így helyes, ha a pilisi szlovák felveszi a szlovákot, és a határon túli magyar is felveheti a magyart; a szlovák állampolgársági törvény, ami a 2010-es magyar jogszabály ellentörvénye, elsősorban ráadásul nyugaton vagy Csehországban dolgozó szlovákokat sújtott, nem is a célkeresztbe került magyarokat.

„Azóta barkácsolnak ezen, legalább öt szlovák miniszterrel tárgyaltam sorban, láthatóan még mindig azon bütykölnek, hogy a magyarok ne vehessék fel” – fűzte hozzá Semjén, aki szerint ezzel azonban elvesztik a sikeres, külföldön élő embereiket. Mindenesetre reméli, hogy a V4-es együttműködés keretein belül rendeződik ez az ügy, ezt külön elősegítené, ha az egységes magyar párt bekerülne a pozsonyi parlamentbe is, mindenesetre a magyar kormány is kész gesztust tenni a gesztusért.

Egy másik kérdésre Szili Katalin érdemeit taglalta a miniszterelnök-helyettes, hogy a megszüntetett MÁÉRT lényegét akkori szocialista politikusként átmentette a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumába, emellett Szilivel érvelt az autonómia mellett, mint alapvető emberi jog mellett, hiszen az az identitáshoz való jogból fakad. Beszélt még a Kárpát-medence földrajzi, gazdasági egységének az utódállamokkal szoros együttműködésben való gazdasági egyesítéséről, és szintén kérdésre arról is, hogy a nyári rendezvények és a többi esemény is meg lesz tartva;