Teljes valótlanság az, hogy az egyházak úsznak a pénzben

„Nemcsak a kereszténység került középpontba, hanem a papok is, akik közül – oldaltól függetlenül – néhányan valóságos kampányüzemmódba kapcsoltak. Mit gondol erről a jelenségről?
Erős kisebbségről beszélünk. Azt sulykolni, hogy a papok ne politizáljanak, szerintem rákosista megfogalmazás. Ilyet nem lehet mondani. Egy püspök, egy pap, egy lelkész ugyanúgy szavazópolgár. Én személy szerint nem szoktam politizálni a templomban, de egyedül a püspököm tilthatja meg, hogy ezt ne tegyem, vagy a templomom közössége. Senki nem veheti a bátorságot, hogy ebben a jogban korlátozza a papokat. Nem is értem, hogy egy demokratikus és szekularizált társadalomban hogyan jut eszébe valakinek ilyet mondani.

Mondok két konkrét példát: egy nyugalmazott püspök az egyik oldal szimbólumát zakójára tűzve ad interjút a kampány hetében a miniszterelnök-jelöltnek, míg egy plébános az egyik párt rendezvényén ünnepel reverendában, mintha maga is politikus lenne. Ez belefér?
Én a püspökömmel megbeszéltem, hogy mi pártpolitikában nem veszünk részt – számomra ez az irányadó. Viszont minden választás ideológiai küzdelem és harc is. Nem fogok valakit azért megvetni, mert ennyire magáénak érzi valamelyik pártot. Teheti. A magam részéről azt gondolom, hogy a nyílt pártpolitizálás nem helyénvaló, de ha ő jónak gondolja, akkor megteheti.

Nem megy az evangelizáció kárára, ha ennyire részt vesznek benne?
Egy papnak nagyon kell arra figyelnie, hogy minden szavával evangelizáljon. A határ ott van, hogy a mondanivalója Jézusról szól, vagy másról. Ha utóbbi, akkor azt a tevékenységet abba kell hagynia.”

Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd