Gyakorlatilag az látszott, legalábbis kívülről, messziről, hogy ők együtt tudnak „nem”-et mondani: hogy „nem Orbán”, „nem Orbán”. De igeneket nem tudtak. A politikában pedig, ha nem tudsz „igent” mondani, akkor a „nem”-ekkel nem jutsz túlságosan messzire. Ez most is bebizonyosodott, ahogy az is, hogy az, aki a társadalmi problémákra hiteles választ ad, az akár még növelni is tudja a támogatottságát.
Erdélyben is meglehetősen hangos csoportok törtek lándzsát Márki-Zay mellett, ehhez képest körülbelül a voksok 93 százaléka a Fideszre érkezett.
Ezen a részen számunkra semmiféle meglepetés nem volt. Mi pontosan tudtuk – mert élő emberekkel találkozunk nap mint nap vidéken, kistelepüléseken, nagytelepüléseken, falun, városon –, hogy az embereknek 90-nél több százaléka a Fideszre szavaz majd.
Aki hangos, főleg az online médiában, hangosabb, mint amekkora a társadalmi súlya,
ezzel úgy különösebben nem tudunk mit kezdeni, én minden véleményt tiszteletben tartok. A kritizálók jelentős része egyébként maga közölte annak idején, hogy nem veszi fel a magyar állampolgárságot, tehát így nem is szavazhat; közben szintén egy visszhangkamrába került a saját véleményével.