Hogyan terjesztik a társadalomtudósok a szélsőbaloldali eszméket és meddig állhatnak ellen a természettudományok? Immunisak-e a magyarok a woke ellen és vannak-e közös fogalmaink a baloldallal? Bemutatták Budapesten Gad Saad magyarul is megjelent könyvét.
Nagy érdeklődés mellett mutatták be Gad Saad kanadai marketing-szakértő és evolúciósbiológia-kutató Parazita elme című könyvét, mely a woke ideológiát kritizálja (recenziónkat a könyvről itt olvashatják!). Saad beszélgetőtársai Böszörményi Nagy Gergely, a MOME alapítványi elnöke, Porkoláb Imre, az MCC Vezetőképző Akadémia igazgatója és Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok műhelyének vezetője voltak. Az eseményt Kohán Mátyás, lapunk munkatársa moderálta, a megnyitó beszédet Szalai Zoltán, az MCC igazgatója tartotta.
Saadot Kanada egyik legkiválóbb akadémiai szereplőjének, a könyvet pedig az MCC Press egyik legjobb kiadványának nevezte Szalai Zoltán: szerinte olvasmányosan mutatja be a felsőoktatásba, a kutatóintézetekbe beférkőzött, az elméket megtámadó „parazita-szerű” eszméket. Felidézte, hogy Saad egy megosztott mém miatt éppen a Facebooktól kapott „büntetését” tölti. Ez is ismérve ezeknek az agyakba férkőzött ideológiáknak, hogy
Gad Saad először is együttérzéséről biztosította a magyarokat az 1954-es labdarúgó-világbajnokság döntőjével kapcsolatban, ami lelkes fociszeretőként máig megviseli őt; továbbá kifejezte szomorúságát, hogy egyelőre még nem találkozott komondorokkal Magyarországon.
Könyvére áttérve jelezte, hogy ő alapvetően vásárlási szokásokkal foglalkozik; de észrevette, hogy kollégái nem értik, a biológia hogyan befolyásolja az emberi döntéseket.
Az emberek elfogadják, hogy a szúnyogot befolyásolja a biológia – de az embereknél ezt nem fogadják el. Amikor ő felvetette, hogy köze lehet a biológiának a társadalomhoz, kollégái „nácinak” nevezték, ami szerinte vicces, mert egyébként ő zsidó.
Életében két háborút élt át,
E háború miatt írta ezt a könyvet, mert szerinte nyugaton ma a tudósok képviselik a „legostobább” nézeteket: a radikális feminizmust, a társadalmi konstruktivizmust, a posztmodernizmust, a kulturális relativizmust. Saad szerint ezek mint „parazita-szerű eszmék”, melyekre gyógyír kell.
Gad Saad
Magyarországon szerinte már természetes immunitásuk van az embereknek az effajta eszmék ellen, de Kanadában Trudeau miniszterelnök a „két lábon járó megtestesülése” az összes parazita-eszmének.
Kohán kérdésére Saad a posztmodernizmust nevezte meg a legveszélyesebb parazitának. E szerint nincsen igazság, minden relatív, és mindent egyéni előítéleteink határoznak meg. Saad felidézte, hogy egy eseményen – bár megígérte barátainak, hogy nem fog vitatkozni – vitatkozott egy posztmodernista hallgatóval, aki nem volt hajlandó elismerni, hogy a nők szülnek, és hogy a nap keleten kel és nyugaton megy le. Ezekkel az emberekkel nem lehet vitatkozni, mert egyszerűen nincsenek olyan fogalmaink, melyek azonosak velük.
Gad Saad beszélgetőtársai közül Böszörményi Nagy Gergely az áldozati kultúrát nevezte meg, melyből nem lehet kitörni, ha az ember egyszer már belekerült. Ballester az önimádatot emelte ki, amikor az embernek semmi baja nincsen az életében. A Saad által leírt ötletek bizonyos értelemben „a jólét gyermekei”. Porkoláb Imre hozzátette, hogy ennek a könyvnek megírásához nyugaton nagyon bátornak kell lenni, mert bár Magyarországon a konzervatívokat nem bántják, nyugaton sokat kockáztat az ember az effajta kötetek megírásával.
Kohán felvetette, hogy miért a diplomások a legnyitottabbak a fenti „ostobaságokra”? Saad szerint egyes területeken jobban elterjedtek az eszmék, mint máshol. A mérnökök nehezebb hisznek a posztmodernizmusban, mert nincsen posztmodern fizika. A marketing is inkább kötött a valósághoz. Más területeken lehetséges ostobaságokat terjeszteni, mert semmilyen következménye nincsen. Ezek sokszor értelmetlen ágak:
Böszörményi Nagy szerint viszont már kezdenek betörni ezek a nézetek a természettudományokba is. Az eszméket társadalomtudósok találják ki, de megfertőzik a természettudósokat is. Ballester hasonlóan úgy véli, hogy a közösségi médiát cenzúrázó guruk talán IT-zsenik, de kulturálisan a Star Wars és nem Machiavelli szintjén állnak. A társadalomtudományokban szinte az a cél, hogy az ember érthetetlen szövegeket írjon: ha senki sem érti, mindenki el van olvadva. Kicsit olyan ez, mint a modern művészet: ha senki sem érti az alkotást, akkor számít jónak.
Porkoláb Imre kifejtette, hogy ezt a könyvet nem lehet átlapozni, rengeteg bölcsesség van benne. Az emberiség számára elérhető információ mennyisége megduplázódott az utóbbi időben, így rengeteg ostobaságot is lehet találni, ami alátámasztja az ember előítéleteit. A közösségi média pedig erősíti az ember narratíváját, és így egy soha véget nem érő folyamat indul el. A mai világban már sajnos nem az objektív igazságot keresik, hanem ha elég ember hiszi el, amit mondasz, félistenként kezelnek.
Fotók: Gyurkovits Tamás
Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője szerint „ami most történik, az olyan, mintha elkoboznák a nemzeti hatásköröket az európai értékekre való hivatkozással”.
Csak úgy kíváncsiságból.
Az 1967-es hatalomra jutásával Ceaușescu megkezdte hosszú és félelmetes uralmát, amely 1989-ig tartott.
Didier Reynders-szel még 2021-ben készített interjút a Mandiner. Amikor a korrupcióról kérdeztük, a biztos felállt az asztaltól, és elviharzott.
Orbán egyelőre nem mondhatja ki, hogy Csurkának mindenben igaza volt, de a Mandiner már kimondhatja, és a Magyar Nemzet is.
Ezt a Kohán Mátyás-írást kötelezővé kell tenni a középiskolákban, mint Kosztolányi Pacsirtáját – remélem, az még kötelező.
Fekete Zoltán kijelentette, első a közlekedési, a vasúti funkció megtartása, ennek rovására fejleszteni nem lehet, de a helyi közösségek ellenében sem.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
