„Amit ember megtehetett, azt megtette” – Kónya Imre emlékezik a 90 éve született Antall Józsefre

Írta: Kónya Imre, az MDF volt frakcióvezetője, a Boross-kormány belügyminisztere (részlet Antall József közelről című könyvéből)

A forradalom leverése után néhány hónappal, 1957 elején Antall József találkozott Pándi (Kardos) Pállal, a később Kossuth-díjjal is megjutalmazott irodalomtörténésszel. Amikor Pándi meglátta Antallt, meglepődve kiáltott fel: – Mi az Antall, te nem disszidáltál? Mire a válasz: –  Kardos úr, ön elfelejti, hogy Magyarország nekem a hazám, és nem a működési területem. Huszonöt éves volt ekkor. És ötvenhét, amikor a Sors teret nyitott neki, és a Kerekasztal tárgyalások meghatározó egyéniségeként,

Elég jól ismerem az akkor színre lépő politikusi nemzedéket. Sok kiváló ember volt közöttük. De Antall volt az egyetlen, akinek kellő tapasztalata, tudása volt e történelmi feladat véghezviteléhez, ugyanakkor életútjának nem volt olyan szakasza, sőt egyetlen olyan momentuma sem, ami miatt szégyenkeznie vagy magyarázkodnia kellett volna. Videó:

„Savanyú Józsi”

Antall József határozott elgondolásokkal érkezett a politikába, világos és egyértelmű elképzelései voltak az ország és a nemzet jövőjének kívánatos irányát illetően. Békés rendszerváltozást akart, nem pedig felfordulást. Parlamentáris demokráciát, az alkotmányos keretekre és a stabil pártstruktúrára vonatkozó, részletekbe menő elképzelésekkel. Demokratikus jogállamot. Kulturálisan, szellemileg és gazdaságilag a Nyugathoz kapcsolódó, az atlanti gondolat jegyében szoros egységben működő Európához csatlakozó szuverén Magyarországot.

Kompromisszumait e stratégiai célok megvalósítása érdekében kötötte meg. Döntései meghozatalánál képes volt személyes szempontjait, indulatait háttérbe szorítani, és nem intuíciói, pillanatnyi megérzései alapján döntött, hanem

A kizárólagos hatalom ellen fellépő ellenzékiként és a demokratikus választások után hatalomra kerülő miniszterelnökként egyarán a megegyezést kereste.

Nem mintha naiv lett volna, pontosan tudta kikkel van körülvéve. S ha kellett, keményen harcba szállt ellenfeleivel. De nem kereste a háborúskodást, mert tudta, hogy a népnek békére, nyugalomra van szüksége. S mert ilyen volt a természete. Úriember volt és demokrata.

Antall József a demokráciáról

Antall József fegyelmezett ember volt. A külvilág előtt

Talán mindennél jobban vágyott arra, hogy kormányfőként ne csak tiszteljék, hanem szeressék is az emberek, ám férfiatlannak tartotta, ha a külvilág felé bármilyen jelét adta volna ennek.

Ravatalánál a metsző, hideg szélben órákig sorban álló tömeg, és temetését a televízióban végig kísérő milliók bizonyíthatják, hogy akkor, egy pillanatra közel került az emberekhez.

Antall József temetése Balaskó beszédével

 De gyorsan elmúlt ez a pillanat is…

A Wall Street Journal írta nekrológjában: Ő volt a kelet-európai átalakulás meg nem énekelt hőse. Valóban, keleteurópai társai, a lengyel Walesa és a cseh Václav Havel a kommunizmus elleni harcban világszerte ismert nevekké váltak, és méltán váltak azzá. A rendszerváltoztatás, a demokratikus átalakulás, az új rendszer felépítésének hőse viszont Antall József volt.

Az idősebb Bush elnöktől Kohl kancellárig, Margaret Thatchertől, Mitterandig és Chiracig, Walesatól Jelcin elnökig.

Meggyőződésem, hogy az a nem egészen négy esztendő, ami Antall Józsefnek jutott, a magyar történelem kiemelkedő időszaka. De tudom, az emberek többsége ezt nem így élte meg. A szabadság visszaszerzése a viszonylagos biztonság elvesztésével járt. S akik örültek a változásoknak, azok is többnyire csalódtak.

Tanúsíthatom: amit ember megtehetett, azt Antall József megtette, hogy ez a csalódás ne következzék be. A rendszerváltozás miniszterelnöke – ahogy kormányára vonatkoztatva egy beszédében megfogalmazta – „tudta, hogy mit kellene tenni, s tette azt, amit lehet”.