Meggyőző a Nyugat egysége az ukrajnai válságban – Danny Kruger brit képviselő a Mandinernek

Danny Kruger (1974) brit konzervatív parlamenti képviselő. Az Eton College után történészi tanulmányait az Edinburghi és az Oxfordi Egyetemen végezte. A Centre for Policy Studies-nál dolgozott politikai elemzőként, majd kutatási igazgatóként, később tanácsadó lett a Konzervatív Pártnál. 2006 és 2008 között David Cameron beszédírója, 2018-ban a brit kulturális minisztérium tanácsadója, 2019-ben Boris Johnson miniszterelnök politikai igazgatója volt. 2019 óta a Konzervatív Párt képviselője a brit alsóházban.

***

Hogyan fogadta az ukrajnai háború hírét?

Az ukrajnai háború egy katasztrófa egész Európa számára. Egy óriási válság, amellyel mindannyiunknak meg kell majd birkóznunk. A brit kabinet együttműködik a megoldás érdekében a többi európai vezetővel és a világ más hatalmainak a vezetőivel.

Hogyan kezeli Boris Johnson a nemzetközi válságot?

Úgy vélem,

Jól reagált a kormányfő erre az új biztonsági fenyegetésre?

Jól. Én az ő pártjának, a Konzervatív Pártnak vagyok az egyik parlamenti képviselője, a helyzetből fakadóan támogatom az ő kormányzati munkáját. Az Egyesült Királyság és a szövetségesei a háború kirobbanását követően rendkívül gyorsan reagáltak, és rendkívül súlyos szankciókról döntöttek. Engem meggyőz a nyugati világ jelenleg demonstrált egysége.  

A háború előtt Johnson támogatottsága alacsony volt, az elmúlt időszakban több konzervatív képviselő lemondásra szólította fel, a miniszterelnök többször változtatott a kormány összetételén. Mi az oka a küszködésének?

Mandátuma felénél van a brit kormány. Ez hagyományosan az az időszak, amikor a kormányok nyomás alá kerülnek. 12 éve kormányon van a Konzervatív Párt, így tehát természetes körülmény, hogy sok választó változást szeretne az ország élén. A helyzet azonban az, hogy

A koronavírus-járvány egy nehéz időszak volt, és most itt van az ukrajnai konfliktus, amely jelentős inflációs hatást hozott. A megélhetés költségei folyamatosan emelkednek nálunk is, ezért egyre nagyobb nyomás nehezedik a brit kormányra. Nehéz időket élünk, de a kormánypárt egységes.

Danny Kruger brit konzervatív parlamenti képviselő

Májusban helyhatósági választásokat tartanak az Egyesült Királyságban, amely egyúttal egy bizonyítvány is lesz a kormány munkájáról. Ha a Konzervatív Párt nem teljesít jól a voksoláson, annak lehetnek problémás következményei a kormányfőre nézve?

Sokan szeretnék, ha minden egyes visszaesés, válság fejek hullásával járna a kormányban és a pártban. Ez érthető. De mi abban reménykedünk, hogy jól fogunk szerepelni a májusi megmérettetésen – nagy a kontraszt a mi pártunk és az ellenzék fő ereje, a Munkáspárt karaktere között. Nem meglepő, ha félidőben egy voksoláson sok elégedetlen választó a kormányon lévő párt ellen szavaz, mégis, abban reménykedünk, hogy nem vesztünk önkormányzati helyeket ezen a választáson.

A Konzervatív Párt tehát most egységes, de Theresa May kormányzásának végnapjaiban, a brexit előtti végtelen parlamenti viták során nagyon megosztott politikai erő volt. Mivel magyarázható, hogy éppen egy megosztó személyiség, Boris Johnson tudott egységet teremteni?

Azért volt képes egységet teremteni, mert a legutóbbi parlamenti választáson stabil többséget tudott szerezni a kormányának.

Azt is ígérte, hogy helyreteszi a brit gazdaságot, és megszünteti a brit társadalom brexit miatti megosztottságát. Sokan ezek miatt voksoltak rá, és a párt e program mögé állt, elhatározta, hogy ezt fogja végigvinni. Persze, vannak konzervatív képviselők a parlamentben, akik sohasem szavaztak rá, de még ők is többségükben elfogadják, hogy a miniszterelnöknek stabil társadalmi felhatalmazása van e program végrehajtására. Nekünk, kormánypárti képviselőknek ennek a mandátumnak a támogatása a feladatunk.

Ön két brit miniszterelnök mellett is dolgozott, David Cameron és Boris Johnson  nagyon eltérő személyiségek. Mi a fő különbség köztük karakterükben, kormányzási módszereikben, politikai stílusukban?

David Cameron inkább egy tradicionális, régi vágású politikus volt, egy jó adottságú menedzser, aki figyelt a részletekre, és jól tudott másokkal együtt dolgozni. Boris Johnson jól kommunikál a közvéleménnyel, beszél az átlagemberek nyelvén, karizmatikus jelenség, és inkább egy intuitív politikus.

Ugyanakkor mindketten konzervatív meggyőződésűek, ahogy én is, és mindketten egyetértettek az alapvető konzervatív értékekben.

A budapesti konferencia egyik témája, hogy egy poszt-liberális világ van kialakulóban. Ön is úgy érzékeli, hogy a liberalizmus kora mintha lejárt volna, valami új jön, amiben a konzervativizmusnak nagy szerepe lehet?

A nyugati világban mindenhol érzékelik azt az emberek, hogy

Nem elég már abban gondolkodni, hogy mindannyian független, szabad egyéniségek vagyunk, akiknek semmilyen kötelezettségük nem áll fenn a család, a közösség, a nemzet iránt. Nem vagyunk csupán gazdasági szereplők, akiknek az élete kimerül abban, hogy maximálják a profitjukat. Vannak ugyanis társadalmi kötelezettségek, lojalitások. Ennek a felismerése átalakította a politikát, és nagyban közrejátszott abban, hogy megtörténhetett a brexit. A mi felelősségünk most az, hogy bemutassuk: létezik másfajta működőképes politika, mint a liberális. A más pedig nem jelenti automatikusan az agresszív nacionalizmust vagy a köldöknéző nosztalgiát. Család, közösség, nemzet – adottak az alapértékek, az ezekre építő politika képes lehet egy békésebb, előremutatóbb világot megteremteni. A 21. század várhatóan erről fog szólni, nem pedig az individualizmus határainak folyamatos kiterjesztéséről.

Mi lenne ennek az új konzervatív politikának a jelzője?

Nem tudom, de az biztos, hogy a személyes kapcsolatok fontosságára kell épüljön. A szomszédaink tiszteletére, a menekültek megsegítésére, az idősek, a hajléktalanok támogatására –

Valamint annak is, hogy minden embernek van felelőssége a saját közössége iránt. A társadalmi problémákat nem az államnak kell elsősorban megoldania, ahhoz az egész társadalom kell. Ugyanakkor a szabad piac sem fogja ezt kezelni. A közösségeknek kell felelősen cselekedniük.

Ön évekkel ezelőtt írt egy könyvet a testvériességről. Ez első blikkre egy tőről metszett baloldali értéknek tűnik. A mai politikában eltűnnek tehát az éles kontúrok a hagyományos bal- vagy jobboldali értékek között?

Szerintem mára egy konszenzus alakult ki arról, hogy mindkét oldalnak bizonyos hagyományos értékeket maga mögött kell hagynia, hogy újra megtalálja eredeti arculatát. Számomra a testvériesség nem baloldali, hanem konzervatív érték. Ez egy régi brit konzervatív érték, Disraeli vagy Churchill pontosan tudta ezt, még Thatcher is. De ehhez fel kell ismernünk újra, hogy

A baloldalnak pedig azt kell felismernie, hogy az állam, a kormány nem tud mindenre válasz lenni. A jelenkorban az emberek valós igényeire a konzervatív politika életszerűbb megoldásokat tud nyújtani, én úgy látom.

Érdekes módon ön konzervatívként azt írta évekkel ezelőtt, hogy a kannabisz használatát nem kellene kriminalizálni. Fenntartja ezt még most is?

Igen, én most is nyitott lennék a kannabisz legalizálására. Vagy teljes mértékben be kellene tiltani, és rendőri erővel alaposan meg kellene akadályozni a terjesztését, használatát, vagy legalizálni kellene.

A feketepiacon egy mérgező, veszélyes kannabisz-változattal kereskednek, amely nagyon veszélyes a fiatalok szervezetére. Én az alkoholhoz hasonló szabályozást tudnék elképzelni: engedélyhez kötném a kereskedelmét; a kannabisz korlátok nélküli legalizálását nem támogatnám. De ez egy érzékeny ügy, alapos megfontolást igényel.

Első parlamenti felszólalásában szorgalmazta, hogy az Egyesült Királyság térjen vissza keresztény gyökereihez, keresztény örökségéhez. Miért tartja ezt fontosnak?

Mert azt gondolom, hogy a nyugati kultúra Jézus Krisztus tanításaira épült fel. Emiatt pedig az európai politikának is reflektálnia kell a keresztény gyökerekre. Még akkor is, ha a jelenkor politikusainak zömét nem érdekli a kereszténység, vagy elutasítja a keresztény tanítást, hiszen ettől függetlenül

Enélkül szerintem nem lehet olyan politikát felépíteni, mint amelyről az előbb beszéltünk.

Ön keresztény? Úgy értem, kulturális keresztény, vagy hívőként Jézus követője?

Hívő vagyok. De nem gondolom, hogy az lenne helyes, ha a hitemet rákényszeríteném más gondolkodású emberekre. Csupán azt mondom, hogy hasznos lenne mindannyiunknak felismerni, hogy a mi civilizációnk a keresztény tanításra épült. A minket körülvevő világ egy keresztény világ, akár hiszik az emberek, akár nem, ezért fontos lenne a fundamentumait fel- és elismerni.

Fotók: Vaszkó Dávid (Danube Institute)