Megdöbbentően őszinte és éleslátó könyv került végre magyar nyelven is a polcokra: Katy Faust amerikai gyermekjogi aktivista műve, a Szemünk fényei a gyermekjogok olyan értelmezését mutatja be a házasság vonatkozásában, melynek érvrendszerével minden konzervatív olvasónak érdemes megismerkednie.
Mint Robert George amerikai jogtudós előszavában tisztázza: „a gyerekek nem életmód-kiegészítők, nem termékek vagy árucikkek, és nem szimpla tárgyak a felnőtt fogyasztói piac kínálatában.” Ha nem utóbbi módokon tekintünk a gyerekre, „akkor természetesnek fog tűnni, hogy magunk elé kell helyeznünk őket” (11-12.).
Manapság viszont kevesen szólalnak fel a gyermekek alapvető jogaiért.
Faust könyvének kiinduló tétele, hogy a gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy a saját édesanyjuk és édesapjuk ismerje és szeresse őket. A gyerekekkel vérrokonságban nem álló felnőttek kevésbé kötődnek hozzájuk, kevesebbet törődnek velük és kevesebbet költenek rájuk.
A szerző szerint a két szülő jelenléte elengedhetetlen, mivel a férfiak és nők egyaránt döntő szerepet játszanak a gyereknevelésben. Sajnos viszont manapság a házasságra úgy gondolunk, mint ami a szenvedélyről, a romantikáról és a felnőttek boldogságáról szól, illetve mint ami kizárólag a szerelemtől függ:
a többségben fel sem merül, hogy az elsősorban a gyermek védelmét szolgálja. (1-3. fejezetek).
„Az öt év alatt, amióta a legfelsőbb bíróság legalizálta a melegházasságot, a házasság és a család topográfiája földrengésszerű változáson ment keresztül” – véli Faust. A szerző felsorolja a megannyi, divatos, házasságot helyettesítő párkapcsolati formát, majd tisztázza, hogy „a házasság azáltal, hogy kodifikálja a gyerek létrehozását, táplálását és gondozását lehetővé tevő egyetlen kapcsolatot, egyedülálló módon képes szavatolni a gyerek jogát a saját édesanyjukhoz és édesapjukhoz. A házassági szerződés célja, hogy jó okból kifolyólag meggátoljon minden egyéb romantikus érdeklődést: a házastársi hűség elengedhetetlen feltétele a mentálisan és érzelmileg stabil gyerekek nevelésének.” (125-126.).
A szerző szerint lényegében minden „modern családforma” a gyermekjogok rovására történő kompromisszum eredménye, mivel a modern családnak egyszerűen nincsen olyan formája, amely „a felnőttek vágyaival szemben a gyermekjogokat helyezné előtérbe”.