Ellen kell állni az újmarxista ideológia térnyerésének

A faji és nemi oktatás kérdéseiről beszélgettek az MCC Budapest Summit panelbeszélgetésén, amin részt vett Rod Dreher, a The American Conservative vezető szerkesztője; az MCC és a Danube Institute vendégoktatója, Katy Faust író, a Them Before Us gyermekjogi szervezet alapítója, Joshua Katz nyelvész, klasszicista, a Princeton Egyetem professzora; Heather Mac Donald, New York Times-bestselleríró, a Manhattan Institute munkatársa; Szilvay Gergely, a Mandiner főmunkatársa, illetve Joanna Williams, a Cieo agytröszt igazgatója. A moderátor Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője volt.

Katy Faust tisztázta, hogy a szülőknek igenis van természetes joguk gyermekeik oktatásához, még ha ez gyakorlatban nem is valósul meg. Ő négy gyermeket nevelt fel egy woke városban, Seattle-ben, és úgy véli, hogy aki először beszél egy gyerekkel egy témáról, arra tekint a későbbiekben a gyermek szakértőként. Ha a szülő beszél velük először a szexről, akkor később is hozzá fordulnak kérdéseikkel, ezért

Ha nem teszik meg, akkor majd a Netflix és a TikTok beszél a gyerekekkel. „Inkább egy évvel korábban beszélj velük, mint öt perccel később!” – figyelmeztetett Faust. Ezek a beszélgetések nehezek, de meg kell tenni őket. 

Joanna Williams szerint a szülők sajnos sokszor elmenekülnek gyermekeik nevelésének feladata elől. De a gyerekeket nem szabad magukra hagyni, hogy felneveljék magukat. Szomorú dolog, hogy ma sok szülő azt mondja, nem bírja végigcsinálni ezeket a beszélgetését, és hogy „majd a tanár elintézi azokat”. A tanárok beszélnek majd a szexről, de nem lehet bízni az iskolákban, mert aláássák a szülőket. A tanárok alapvető felvetése – és ez az eredendő bűn gondolatára emlékezetet –, hogy a gyerekek születésüktől fogva rasszisták, szexisták és transzfóbok, és ezt ki kell nevelni belőlük. Ezért Williams inkább a szülőkre bízná az oktatást.

A rasszizmus fogalmáról beszélt Joshua Katz. Ez egy „nagy szó”, aminek sok aldefiníciója van a folyamatosan frissített amerikai szótárakban. Alapvetően azt lehet mondani, hogy ez a faji alapú diszkrimináció. Igen ám, de mi a faj? A faj vagy egy kitalált dolog, vagy egy velünk született dolog, vagy mind a kettő. De akkor mi az antirasszizmus? Nyilván a rasszizmus ellentéte, de ez nem lehet, hiszen a példákon megbukik a definíció. Katz a Princeton Egyetemen tanít, ahol konkrétan naponta állapítják meg, hogy az egyetem mélyen rasszista, és ezért antirasszista programokra van szükség.

A Morgan Stanley-nek van egy gyakornoki programja az egyetemen, ahová csak feketék, latinók, észak-amerikai indánok és/vagy melegek jelentkezhetnek. Katz szerint ez egyrészt ostobaság, mert a melegek nem egy faj, de illegális gyakorlat is, viszont az egyetemet nem érdekli. Ez pedig világosan rasszizmus, hiszen kizárják a fehéreket és az ázsiaiakat.

Williams utalt rá, hogy az egész diverzitás-kampány kétszínű, hiszen az ázsiai diákokat mindig kihagyják. Ennek oka, hogy ők gyakran sikeresek a tudományos területeken, és így nem engedik nekik, hogy részt vegyenek az effajta programokban. A Katz által idézett programok, mint a Princeton Egyetemé, hazugak, hiszen az igazság az, hogy minden felvételi eljárásban semmi mást nem keresnek, mint egy legalább valamilyen szinten megfelelő diplomával rendelkező kisebbségi oktatót – persze nem ázsiait. Williams azt javasolja a magyaroknak, hogy amint meghallják, hogy az egyetemeiken felvesznek egy sokszínűség-ügyi referenst, „küzdjenek az életükért”, mert ha ez egyszer megtörténik, onnan nincs visszaút.

Heather Mac Donald szerint manapság az emberek csak a kisebbségekről és az áldozatiságról tudnak beszélni. Az amerikai egyetemek egyenesen hátrányos helyzetbe hozzák a diákokat ezzel, hiszen egy téves valóságképet adnak nekik. Gyakran beszél egyetemeken, néha rendőrök védik őt, máskor a diákok az előadásai után pszichológus segítségét kérik, mert annyira felkavarónak találták a szavait.

Pedig ő csak annyit mondott, hogy ma az amerikai egyetemi hallgatók a legnagyobb privilégiumot élvezik, mert karnyújtásnyira van tőlük a világ minden tudása: történelem, tudományos, kultúra, minden. Azt javasolta, hogy falják a tudást. Erre kisebbségi tanulók felálltak, és azt ordítozták, hogy „nem csak képzeljük, hogy elnyomnak minket”.

Mac Donald szerint

Szerinte nem nyomják el a hallgatókat, de az egyetem mégis elhiteti velük, hogy ők az áldozatok. A fiatalok csak saját maguk tükröződését keresik a szövegekben, elmulasztva a lehetőséget, hogy reneszánszemberek módjára kapcsolatba kerüljenek az emberiség megértésének transzcendens munkáival. Sérülten kerülnek ki az egyetemről, és később sem tudják megragadni az élet által adott lehetőségeket. 

Szilvay Gergely kifejtette, hogy a gendertudományok a hatvanas években törtek be, és nincsenek jóban a biológiával, az evolúciós pszichológiával, mivel szerintük ezek fasizmusok. Folyamatosan vitatkozniuk kellene más tudósokkal, de nem teszik, mert egyszerűen figyelmen kívül hagyják a biológiát. Idézte egy magyar könyv példáját, melyet oktatnak a hazai genderszakokon: a könyv a tudományos rasszizmusról szól, és van benne egy fejezet az emberi természet biológiai magyarázatairól. A könyv szerint ha az ember ebben hisz, akkor rasszista. 

Ballester kérdésére, miszerint nem olyan-e a woke oldal, mint az elkényeztetett gyerekek, Dreher azt felelte, hogy

A konzervatívok azt hiszik, hogy ez egy politikai csata, de kulturális háború is van. A volt kommunista országokból érkező amerikaiak azt mesélték Drehernek, hogy bár nyilván nincsen még sztálinizmus Amerikában, de látják egy olyasfajta totalitarizmus felemelkedését, ami ellene van a nyitott gondolkodásnak és a józan észnek. Dreher idézte Hannah Arendt írását a totalitarizmusról, amit olvasva úgy érezte, hogy a korabeli Oroszország és Németország néhány jellemzője felbukkanni látszik Amerikában. Az egyének már nem érzik, hogy kötődnek az intézményekhez és múltjaikhoz, elkallódnak és fogékonyak a totalitárius eszmékre. Amerikában a Z generáció a leginkább magányos, pedig ők töltik a legtöbb időt a közösségi médiában. A TikToknak nagyobb hatása van a gyerekekre, mint az egyháznak vagy oktatásnak. Ha az ember konzervatív szülő, akkor nem adhat okostelefont a gyerek kezébe.

Dreher szerint

akik felállnak és küzdenek a woke ideológia ellen, ami már mindent átvett: a nagytőkét, a kiadókat, a sajtót, az egyetemeket, a sportot és a katonaságot is.