Hogyan lehet átadni ma az értékeket és a tudást az új nemzedéknek?

„Melyek a nevelés és oktatás legfontosabb színterei?” címmel folytatódott az MCC Budapest Summit eseménysorozata, melynek általános témája a gyermekeknek tanított értékek voltak. Ezúttal Alka Sehgal Cuthbert, az Academy of Ideas Oktatási Fórumának tagja, Böszörményi-Nagy Gergely, a MOME Alapítvány elnöke, Calum Nicholson, az MCC és a Danube Institute vendégoktatója és Porkoláb Imre, az MCC Vezetőképző Akadémia igazgatója beszélgetett Setényi Jánossal, az MCC Tanuláskutató Intézet igazgatójával.

Nicholson szerint a közösségi média a történetmesélésről szól, de az nem hasznos, amíg nem az összetartást szolgálja. A woke oldal gyökerei talán baloldaliak, de a woke eszme valójában a gazdaság minden szintjén jelen van. Ilyen értelemben ez nem egy politikai ügy, hanem egy kapitalista, neoliberális ügy. Hillary Clinton korábban „borzalmas embereknek” nevezte Trump szavazóit, és ma ugyanígy bánik a kanadai kamionosokkal kormányuk.

akiknek a munkáit kiszervezték külföldre. A cégeket védi, ha ezeket az embereket rasszistának tartják, lenézik. Amíg a kisebbségi közösségek a rasszizmusra fókuszálnak, nem tudnak foglalkozni a gazdasági szerkezettel. A nagy cégek a társadalmi igazságosság nyelvén beszélnek, hogy jó színben tüntessék fel magukat, de közben ugyanolyan borzalmas dolgokat csinálnak. A nagy cégek érdeke, hogy munkavállalóik féljenek, mert ha a kollégáik feljelenthetik őket, könnyebb kezelni a dolgozókat. A woke emberek „hasznos idióták a céges hatalom számára”.

Cuthbert arra utalt, hogy a közösségi média nem segíti az oktatást, de az iskolák nehezen ismerik be, hogy kikerült a kezükből az irányítás. Az iskolák dolga a szellemi fejlődés lenne a felvilágosodás szellemében, de ma már egy szűk, technológiai módon oktatnak, ez lebontja a társadalmat. Nem segít, ha a szülőket szidjuk, miközben a politikusok, akik változtatni tudnának, csak félrenéznek. 

Böszörményi-Nagy Gergely jelezte, hogy az új nemzedék magányos, a kortársoktatásnak vége, és utóbbi talán nem is baj. A „közösségi média” nem létezik, cégekről beszélünk. A valódi veszély, hogy megfelelünk a cégeknek. A közösségi médiát cégek uralják, és a tantermeket is egyre jobban uralják, mert digitalizáljuk az oktatást. A küzdelem a szélsőséges kapitalizmussal szemben zajlik, noha ő maga is kapitalista, de a szó régi értelmében. Böszörményi-Nagy maga is vitatkozna politikai oldalának törekvésével az oktatási digitalizáció terén.

ez nem jó, mert az oktatás nagyméretű iparosítását vagy cégesítését el kell kerülni. 

Porkoláb szerint fontos megőrizni a minőséget, a hadseregben sem képeznek tömegesen különleges egységeket. Az embereknek régen háromfázisú életük volt, tanultak, dolgoztak, nyugdíjasok voltak. Ma már többfázisú életeket keresnek a fiatalok, több bevétellel: egyrészt dolgoznak egy cégnek, közben otthon startupot építenek. Az egyetemek tehát nem csak egymással, de a cégekkel is versenyeznek, illetve az új nemzedék igényeivel. Fiatalon az ember a lexikont lapozgatta, ma több képernyőről elégítik ki a kíváncsiságát.

Böszörményi-Nagy szerint minden nap próbáljuk mérni az emberi teljesítményt, de így elveszítjük emberi képességünket, hogy megérzés és érzelem alapján döntsünk anélkül, hogy minden szám előttünk lenne. Nagyon ügyelnünk kell, hogyan tesszük mérhetővé az oktatást, mert ha minden számokról szól, akkor az emberi kapcsolatok elvesznek.

Nicholson szerint betegek vagyunk, és nem tudjuk meggyógyítani magunkat. A baloldal szerint a jobboldal a betegség, a jobboldal szerint a baloldal, de valójában mind a két oldal ugyanazokat a tüneteket mutatja, miszerint manapság úgy tekintünk az emberre, mint gazdasági célok elérésének eszközeire. Az oktatásnak az emberről kéne szólnia, nem arról, hogy a cégek dolgozókat kapjanak. Az új nacionalizmus és a neopuritán baloldal voltaképpen szimmetrikus. A baloldal utópiákat keres, a jobboldal pedig az utópisztikus múltat. Mind a két oldal okkal sérelmezi, hogy az átlagembert hátra hagyják. A társadalmi igazságossági mozgalom alapvetése, hogy az embereket több együttérzéssel kell kezelni, ez nehezen vitatható. A probléma a kivitelezés.

A cégek azt akarják, hogy egymást szidják ezek az emberek, mert addig sem a „menedzserkultúra” ellen küzdenek. Pontosan kellene meghatározni a betegséget, de mint a középkorban a pestisnél, most is egymást szidjuk. 

Setényi felvetette, hogy mint a kommunizmusban, a kocsmákban és vadászaton nyíltan lehet majd beszélni a woke szóhasználat nélkül, de a nyilvánosság előtt az emberek majd megtanulják a cinikus kettős beszédet. Böszörményi-Nagy és Nicholson ezzel nem értett egyet, utóbbi szerint akár egy „konzervatív hippi mozgalom” is kialakulhat olyan értelemben, hogy lesz egy pimaszabb, lázadóbb konzervatív fiatal réteg, mely kiáll a szabadságáért. 

Fotó: MCC