Meg kell erősíteni a NATO keleti szárnyát – a lengyel külügyi bizottság elnöke a Mandinernek

***

Az EU összekötheti a jogállamisági normák betartását az uniós kifizetésekkel – jogerősen döntött erről az EU Bírósága. Mi volt a reakciója az ítélet kihirdetésekor?

Sajnálattal fogadtuk az ítéletet, de számítottunk rá. Ugyanis Európából olyan jelzések érkeztek, hogy a jogállamisági mechanizmust be akarják vezetni, ezzel az eszközzel akarnak fellépni a magyar és a lengyel kormány ellen.

A lengyel kormányszóvivő első reagálásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az ítélet értelmében csak akkor lehet visszatartani az uniós kifizetéseket, ha egy tagállam a jogállami normasértéssel kárt okoz az uniós költségvetésnek. Lengyelország esetében ilyen nem áll fenn, ezért törvénytelen lenne, hogy Brüsszel felfüggesztené a támogatásokat.

Éppen ebből látszik, hogy ez egy eszköz, amelyet a kormányaink ellen akarnak felhasználni. A lengyel jogrendben a lengyel alkotmány az első számú jogforrás. Mi úgy véljük, hogy az Európai Unió Bírósága

Ez azt eredményezi, hogy egyfajta egyenlőtlenség jön létre az uniós tagállamok megítélésében, kettős mércével mérik őket. Ugyanis a Lengyelországban bevezetett igazságügyi reform elemei megtalálhatóak a svéd, a német vagy a spanyol jogrendben, a létrehozott jogintézmények már más tagállamokban régóta működnek. Így ha minket ezért elítélnek, de őket nem, az igazságtalanság, nemcsak politikai, de jogi értelemben is.

Marek Kuchciński, a lengyel parlament külügyi bizottságának elnöke

Az Európai Bizottságnak Lengyelország esetében a bírósági reformmal volt baja, a Bíróság ítélete azonban az uniós költségvetést veszélyeztető jogállami jogsértésekre vonatkozik. A lengyel bírósági reform okoz-e anyagi kárt az EU-nak? Ha nem, akkor furcsa lesz erre hivatkozva pénzeket elvonni Lengyelországtól...

Az Európai Bizottság valamilyen módon összemossa, összetartozó ügyként kezeli a jogállamiság kérdését és az uniós források megvonását. A lengyel álláspont szerint ez a két kérdés nem tartozik egybe, ezt mi külön szeretnénk kezelni.

a brüsszeli mainstream azonban azt akarja, hogy a jogállamisági mechanizmust és a források visszatartását együtt kezeljék. Fontos a kontextus is: két olyan állam – Lengyelország és Magyarország – esetében hoztak ítéletet, amelyek számára a szuverenitás alapvető érték, míg az uniós politikai fősodor éppen azon dolgozik, hogy a tagállamok egy föderális politikai unióvá alakítsák tovább az Európai Uniót. Brüsszel ebben a törekvésében használja ezt az új jogi eszközt e két ország ellen.

A Politico nevű uniós portál azt írja, hogy a lengyel kormány nemcsak az ítélet hatására, de már korábban is jelezte Brüsszel felé, hogy hajlandó finomhangolni igazságügyi rendszerét az uniós kritikák alapján. Ez igaz?

Erről még nincs végleges döntés. Hajlunk bizonyos kompromisszumokra, például a Legfelsőbb Bíróság átalakításával kapcsolatosan.

de ezek még csak tervek, konkrét döntések még nem születtek.

Ahogy elnök úr említette, a legégetőbb jogi (és politikai) probléma az, hogy uniós szervek az alapszerződéseken túllépve évről évre fokozatosan bővítik hatásköreiket. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament után a Bíróság is erre az útra lépett. Milyen jogi-politikai következményei lehetnek ennek?

Az idő perspektívájából talán a legveszélyesebb az, ahogy most az Európai Unió Bírósága is túllépett a saját hatáskörén. A tagállami alkotmánybíróságok és az Európai Unió Bírósága mintha az alapszerződésekben lefektetett hatáskörökön túli, vagy inkább az EU feletti hatásköröket szeretne magának vindikálni. Két politikai következményt tudnék megemlíteni. Az egyik, hogy a régi tagállamokban, mint Franciaország, Németország vagy Hollandia,

a másik pedig az, hogy a tagországokban az európai parlamenti választások egyre kevésbé váltanak ki érdeklődést a választópolgárokból. Például Szlovákiában a legutóbbi szavazáson a választók csupán egynegyede ment el voksolni.

Vannak azonban pozitív jelek is, például az Európai Parlamentben a realista frakciók elkezdtek együttműködni egymással, és létrejöhet egy nagyobb európai szövetség. Az ezt alkotó politikai erők egyes tagországokban akár kormányra is kerülhetnek, ez pedig

Nekünk, közép-európai országoknak, a volt kommunista blokk országainak nagyon fontos kérdés, hogy vissza tudjuk-e nyerni szuverenitásunkat; nem fogadhatjuk el, hogy ismét egy politikai központból adják nekünk az utasításokat, mint a régi rendszerben.

A másik ügy: az orosz-ukrán konfliktus. Elnök úr a Facebook-oldalára kiposztolt egy 2008-ból való Lech Kaczyński-idézetet: „Ma Grúzia, holnap Ukrajna, holnapután a balti államok, és végül lehet, hogy a mi hazánk, Lengyelország következik.” Miért támadna meg Oroszország NATO-tagállamokat?

Lech Kaczyński 2008. augusztus 13-án Tbilisziben fogalmazta meg ezt a figyelmeztetését, és most is aktuális. Putyin Oroszországa olyan politikát folytat, amelynek a célja visszaszerezni a régi Orosz Birodalom dicsőségét. Ennek bizonyítéka nemcsak Ukrajna egy részének a megszállása, vagy a Dnyeszter-környéki megszállás, hanem azok a követelések is, amelyekben például a NATO katonai infrastruktúráinak visszaépítését várja el az 1997-es állapotok szintjére. Ezt nem lehet máshogy értelmezni, mint hogy Moszkva azt kéri, hogy a NATO vonja vissza csapatait az 1997 után csatlakozott államok, Magyarország, Lengyelország, a balti államok és más országok területéről. Oroszország

De Lengyelország NATO-tagállam. Ha orosz támadást érné, akkor Oroszország az összes tagállammal, így az Egyesült Államokkal is háborúba keveredne. Miért lenne ez érdeke?

Az Észak-Atlanti Szövetség alapszerződésének 5. cikkelye valóban kimondja a kollektív védelem elvét, de ha gyenge hadseregünk lenne, amely képtelen lenne az önvédelemre, illetve hallgatnánk az orosz megtévesztésre, akkor nem biztos, hogy védhető lenne az ország. Nagyon helyes, hogy az Egyesült Államok megérti és átlátja ezt a helyzetet, és megerősíti a NATO keleti szárnyát. Azt meg kell erősíteni. A régióban minden országnak szüksége van egy erős hadseregre, mert az oroszok ellen ez képes elrettentő erővel bírni.

Bölcs dolog lenne Ukrajna beengedése a NATO-ba? A jelen konfliktust ez az eshetőség váltotta ki.

Azt gondoljuk, hogy Ukrajna egy szuverén állam, és minden szuverén állam elvitathatatlan joga az, hogy saját maga döntse el, milyen szövetséghez csatlakozik. A NATO vezetésének is hasonló az elképzelése – amikor 1992-ben a szervezet akkori vezetése azt mondta, hogy szabad az út számunkra, akkor azt mi egyfajta meghívásnak értékeltük. Ukrajna átgondolta a helyzetét: Oroszország 2014-ben megtámadta és elcsatolta tőle a Krímet,

A magyar álláspont Oroszország vonatkozásában évek óta az, hogy EU- és NATO-tagok vagyunk, de jó – főleg gazdasági – kapcsolatokat ápolunk Moszkvával. Az ukrán elnök néhány napja azt nyilatkozta, hogy vannak uniós államok, amelyek összejátszanak Oroszországgal. A lengyelek hogyan látják a több éve tartó magyar-orosz közeledést?

Először is, nem látom, hogy Magyarországnak, vagy akár Lengyelországnak akkora szerepe lenne az ukrán NATO-tagságról szóló döntésben. Leginkább a németek és a franciák befolyása a döntő ebben az ügyben, és köztudott, hogy ők sem optimisták ebben a kérdésben. Az ukrán konfliktusban jól látható, hogy Magyarország és Lengyelország máshogy közelít az ügyhöz, ugyanígy az orosz kapcsolatok kérdésében is más a hozzáállásunk. Magyarország keleti és déli irányban kezdte el külgazdasági kapcsolatépítéseit. Figyelembe kell venni azt is, hogy

kelet felől a magyar területek számára. Lengyelország más katonai földrajzi helyzetben van, ráadásul, ha megnézzük a történelmünket, akkor látjuk: a lengyel államnak több száz éve konfliktusai vannak Oroszországgal. És ez a törésvonal a mai politikában is megjelenik. Számunkra a független Ukrajna arra garancia, hogy Oroszország nem építi vissza birodalmi törekvéseit. Persze, Ukrajnával is vannak történelmi nézeteltéréseink. Ez egy tipikus közép-európai helyzet, de meg kell találnunk vele az együttműködés módjait. Ami összeköthet bennünket, az a közös elképzelésünk, hogy hol a helyünk Európában.

Végül: a lengyel kormány vajon érti-e a speciális magyar helyzetet az ukrán-orosz konfliktusban? Magyar kisebbség él Kárpátalján, az őket sújtó jogkorlátozások miatt a magyar érdek az, hogy Ukrajnát rábírja a nyugati sztenderdek kialakítására. EU- és NATO-tagságuk blokkolása politikai eszköz, nem nagyon van más a magyar kormány kezében. Értik ezt?

Szerintem

Abból indulunk ki, hogy minden állam alapvető feladata, hogy biztosítsa az állampolgárai biztonságát, illetve támogassa azokat a honfitársait, akik külföldön élnek. A lengyel kisebbség Ukrajnában és Belaruszban nagyon hasonló helyzetben van, mint a kárpátaljai magyarok. Ez tehát egy hatalmas kihívás az országaink számára: egyrészt hatékonyan képviselni a saját hazánk érdekeit, másrészt jó kapcsolatok kialakítani a szomszédos országokkal.

--

fotó: Mátrai Dávid