Mihálovics Zoltán és Oláh Dániel írása a Mandiner hetilapban.
Surányi Györgyöt 1990-ben nevezték ki első alkalommal a nemzeti bank elnökének, majd 1991 novemberében az új jegybanktörvény életbelépésével megszűnt a megbízatása. A menesztését egyesek a liberálisok melletti kiállásával magyarázzák; mindenesetre 1995-ben, az MSZP–SZDSZ-kormánykoalíció regnálása idején ugyanennek köszönhetően kerülhetett vissza a pozícióba. Ugyanazon a napon kezdte meg munkáját, mint Bokros Lajos pénzügyminiszter.
MNB-elnöksége idején azóta sem látott szintekre szökött az infláció”
Surányi és Bokros együtt dolgozták ki a Bokros-csomagot, amely a magyar társadalom tudatában ma is mint megosztó kiigazító intézkedés szerepel. Bevezetése példátlan életszínvonal-csökkenést eredményezett. A megszorítócsomag részeként 8 százalékos vámpótlékot vezettek be minden árura az energiahordozók kivételével, egyszeri 9 százalékkal leértékelték a forintot, és bevezették a csúszó leértékelés rendszerét. Ezek viszont fűtötték az inflációt, ami azt jelentette, hogy a bérek reálértéke markánsan visszaesett. Volt olyan év Surányi jegybankársága idején, amikor 30 százalék körüli szintre szaladt fel az infláció. A csomag tartalmazta ezenkívül a nominálbérek emelkedésének korlátozását az állami szférában.
Szintén nagy elégedetlenséget váltott ki, hogy megszüntették a felsőoktatás és a fogászati ellátás ingyenességét, a felsőoktatásban munkaerőpiaci leépítéseket hajtottak végre, szűkítették a gyesre, a családi pótlékra és a gyermeknevelési támogatásra jogosultak körét, ráadásul a gyógyszerek állami támogatását is csökkentették, illetve emelték a nyugdíjkorhatárt.