Aki nyakon szúrta Ferenc Józsefet: Libényi János élete

Libényi János 1831. december 8-án látta meg a napvilágot Csákváron, római katolikus szülők gyermekeként. Az édesapa szabómesterként dolgozott, János fia az ő hivatását vitte tovább. Később katonai szabóként dolgozott az aradi kaszárnyában és meglehetősen közelről élte át, amikor 1849-ben kivégezték a tizenhárom honvédtábornokot. Aztán 1850-ben Pestre költözött. A hivatalos osztrák álláspont szerint itt csatlakozott a magyar ellenálláshoz, és azt is itt határozta el, hogy megöli az uralkodót.

Egy évvel később, 1851-ben költözött Bécsbe, ahol egy szabóműhelyben helyezkedett el. A korabeli lapok szerint a merénylet előtt hetekkel egy konyhakést vásárolt magának, amelyet egy köszörűsnél tőrré alakíttatott át. Hónapokon át készült a merényletre, majd 1853. február 18-án elérkezettnek látta az időt, hogy véghez vigye a tervét. A szabóműhelyből déli tizenkettő előtt távozott, mert arra számított, hogy Ferenc József, a napi rutinja szerint a Kärntnertor (Karintiai-kapu) közelében lévő bástyasétányon időzik ekkortájt. Így is történt. A 22 éves uralkodó O’Donell szárnysegédje társaságában érkezett a sétányra, miközben a biztonságára ügyelők diszkrét távolságból követték őket. Amikor a császár a Karintiai-kapunál járt, kihajolt a bástya mellvédjén, hogy megfigyelje a lent gyakorlatozó katonákat.

A császár megtántorodott, azonban egyenruhájának magas, keményített gallérja nagyobbrészt felfogta a szúrás erejét. Libényinek ezt követően nem volt alkalma megismételni a tőrdöfést, mivel egy arra járó mészáros, nevezetesen Joseph Ettenreich, Libényire támadt és O’Donell szárnysegéddel közösen sikeresen megakadályozták, hogy a magyar merénylő többször is megszúrja a császárt.

Ferenc József alig múlt húszéves a merénylet idején. Fotó: Wikipedia

A merénylet híre Magyarországra csak két nappal később, február 20-án érkezett meg. Először, csupán néhány mondatban, a Közlöny hozta le a támadásról szóló információkat, majd napokon át ez volt a vezető téma a napilapok hasábjain. Az osztrák cenzúra alatt álló magyar lapok mélyen elítélték a merényletet, Libényit pedig hibbantnak és elmebetegnek minősítették. Kezdetben az a hír terjedt el a csákvári születésű Libényiről, hogy székesfehérvári származású. Ferenczy János, Székesfehérvár polgármestere, ezt követően nyílt levelet jelentett meg a lapokban, ahol nem győzte cáfolni az információt: „Az alávaló orgyilkosnak a szülei e városban sohasem léteztenek, ő, a nyomorult teremtény itt helyütt nem született.” Ferenczy gyors elhatárolódásának valódi oka az lehetett, hogy a polgármester tarthatott a megtorlástól.

Az osztrák belügyminiszterről elnevezett Bach-korszak viszonyait jól szemlélteti a csákváriak körében elterjedt meggyőződés, akik biztosra vették, hogy a bécsi vasút azért kerülte el városukat, mert ezzel büntették a települést a Libényi-féle merénylet miatt. Sőt, a városban élők között elterjedt az is, hogy az uralkodó elleni támadást követően Csákvár névváltoztatást kért, ám végül elutasították a kérelmet. Libényit a meghiúsult merénylet után bíróság elé állították és meglehetősen gyorsan, nyolc nappal később kivégezték.

mely ítélet, felsőbb megerősítés és szabály szerinti kihirdetés után Libényi Jánoson az arra kitűzött vesztőhelyen ma végrehajtatott” – írták a magyar lapok.

Az uralkodó életét megmentő Ettenreich mészárost dúsgazdag emberré tette a bécsi udvar, még a gyerekei taníttatását is vállalták, de O’Donell szárnysegédnek sem volt többé anyagi problémája, az amúgy hosszú életében. A merénylet után az udvar gyűjtést hirdetett és templomot emeltetett az uralkodó csodával határos megmenekülésének tiszteletére. Ez lett a bécsi fogadalmi templom. A közvéleményt még a kiegyezést követően is foglalkoztatta a meghiúsult merénylet.

Az egyik újság évtizedekkel később interjút készített az idős O’Donellel, amelyben a szárnysegéd elmesélte, hogy a merénylet után közvetlenül kiszívta Ferenc József sebét, mert attól tartott, hogy mérgezett volt a kés. Majd megjegyezte viccesen, ha rövid ideig, de benne is volt Habsburg-vér. Azt a nehezen hihető mondatot is papírra vetették a lapok, amely szerint a késszúrás után közvetlenül Ferenc József a magyar merénylőt leterítő mészárosnak a következőt mondta: „Hagyja őt, ne okozzon neki fájdalmat, kérem!”

Joseph Ettenreich. A bécsi mészárosmester akadályozta meg, hogy Libényi nagyobb kárt tegyen az uralkodóban. Fotó: Wikipedia

A Libényi név évtizedeken keresztül csak elvétve került be a magyar újságokba, akkor is negatív jelzőkkel illetve. Még 1914-ben is azt írta a Pesti Hírlap, hogy a „merényletet egy Libényi János nevű, meghibbant eszű szabólegény követte el”. Csak 1925-ben, tehát az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után értékelték át Libényi szerepét.

ahogy a Miskolci Estlap írta, a „magyar mártírról”. 1930-ban, tehát 77 évvel a merénylet után megjelent az újságokban, hogy valójában nemcsak politikai indítéka lehetett a támadásnak, hanem magánjellegű is. A lapok szerint Libényi János húga, Libényi Margit még a merénylet előtt Bécsben élt és a Népkert nevű vendéglőben volt táncosnő. Egyszer betért ide az uralkodó és hamar kiszúrta magának a csinos lányt, akit aztán titokban taníttatott, bejárása volt a királyi lakosztályba és nem egyszer udvari fogaton járt vásárolni. A legenda szerint Libényi János azután határozta el, hogy megöli Ferenc Józsefet, miután megtudta, hogy húga a Magyarországot elnyomó rendszer fejével tart fent titkos kapcsolatot.

Akárhogy is történt, az igazságot talán sosem tudjuk meg…