Írta: Kurucz Dániel
„Nagy az olló, kevés a középosztálybeli.” Ezt Szabó Dorka mondja, aki több mint 10 éve él boldogan családjával Panamavárosban. Dorkának van két hajszalonja, amelynek csínját-bínját otthonról hozta, és férjével való találkozása még igazi romantikus regényekbe is beleillene.
Annak ellenére, hogy egész sok magyar él a legdélibb közép-amerikai országban, a venezuelaihoz hasonló intézményeket nem tudták kiépíteni. Talán, mert sosem érte el a diaszpóra a „kritikus” tömeget, talán azért, mert rendkívül heterogén a csapat. Hogy mennyire? Dorka boltja előtt beszélgetünk épp, amikor fölismer minket egy fiatal srác, aki épp cégeket jött „bejegyeztetni” – de egyébként is jellemzően sokan élnek Latin-Amerikában a hatóságok elől visszavonultan, teljes inkognitóban. A csúcstartó ország e téren mellesleg nem is Panama, hanem Mexikó, de erről majd máskor.
Szó, mi szó, Dorka kisfia magyar óvoda, iskola hiányában csak szavakat tud az anyanyelvén – otthon jobbára ugyanis angolul beszélnek. Dorka számára Magyarország mai napig gyönyörű, és szívesen látogat haza, amikor van lehetősége rá, így időről-időre a nagyszülők azért megteszik, amit tudnak: csirkepaprikás + Balaton + Budapest, ami abba a pár napba ilyenkor belefér.