Így zajlik az iszlám térhódítás Európában

A migráció aláássa az európai rezilienciát – vonhatjuk le a logikus következtetést, ha alaposan végigolvassuk Speidl Biankának, a Századvég kutatójának új könyvét, melynek címe Migráció mint kockázat. A könyv, melynek borítója találóan babakocsit tologató muszlim nőket mutat Európa nagyvárosaiban, Scruton után tételként fekteti le, hogy „a reziliencia az a készség, hogy megőrizzük azt, ami biztonságos és működőképes, a fennálló társadalmi rendet, intézményeket és szabadságjogokat”. (207.). 

A könyv lazán összefüggő tanulmányok sorával mutatja, hogy a tömeges migráció miként veszélyeztetheti a modern társadalmak alapvető intézményeit, kezdve a kibocsátó országokban a helyi környezeti és gazdasági problémák miatt a vidékről a városba áramlástól egészen a befogadó európai országok nagyvárosaiban zajló radikális tiltakozásokig,

Speidl okkal jut arra, hogy „a tömeges és illegális migráció mindenféle kézzelfogható és szimbolikus határt átlép, azokat, amelyek egy szuverén államot és egy összefüggő civilizációt alkotnak”.

Ahhoz, hogy az ember mélyen elgondolkodjon a Speidl által feltárt adatokon, nem kell sokkal messzebb menni, mint a vízterhelés témája. (50.). E szerint a vízstressz növeli a geopolitikai feszültségeket és a belső migrációt Marokkóban, Egyiptomban, Szíriában és Afganisztánban is. A Közel-Kelet és Észak-Afrika nagyvárosai nem tudják biztosítani a szükséges infrastruktúrát, nem képesek befogadni a belső migránsok tömegeit, akik óhatatlanul Európa irányába fognak fordulni. 

Bár a közfigyelem általában a határokon áttörő migránstömegekre fókuszál, valójában

ami komoly demográfiai kockázatot jelent a társadalmi kohézió, valamint a házasság és a család mint civilizációs intézmény számára – fejtegeti a szerző. (87.).

A könyv ugyanitt részletesen ecseteli a csempészhálózatok, a kényszerházasságok, az álházasságok illetve az őshonos lakosság negatív demográfiai folyamatainak problémáját.

Talán a legfontosabb politikai konzekvenciákkal a hatodik fejezet bír, mely világosan leírja, hogy a bevándorló fiatalok egy részének megszólalási lehetőséget adnak a radikális baloldali tüntetések. A baloldal platformot és új szövetségest kínál a bevándorló fiataloknak. Valós alternatívák és konszenzuskeresés nélkül támadják a fennálló rendszert, illetve annak alapvető értékeit – szekularizmus, jogállamiság, teljesítményorientáltság. „A múlt sérelmei a militáns diskurzus alappillérét adják” – írja a szerző. „A bevándorlók harmadik generációjának fiatal tüntetői bosszút akarnak állni nagyszüleikért, akik a gyarmatosítás áldozatai voltak, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy ők saját elhatározásukból érkeztek Európába, ahol jogokat és juttatásokat kaptak.” (182.).

Mivel a migráció minden határt átlép,

melyek szintúgy sebezhetők. „Az egyén méltóságának, biztonságának, a jogrendnek, a családnak, a köztereknek, az erőforrásoknak, a környezetnek, az áruk behozatalának, a személyek mobilitásának, az értékeknek és a kultúráknak, a vallási hagyományoknak éppúgy vannak szimbolikus határai, mint az országoknak és a társadalmaknak” – írja Speidl. Nem lehet vitatkozni konnklúziójával, miszerint „a tömeges migráció helyi problémaként keletkezik, és az egyes közösségek helyi politikai civilizációjában kell rá megoldást találni”. (203.). 

Fotó: Unsplash