Egyszer minden civilizáció el fog bukni

David Engels ismert belga történész könyvét mutatták be az MCC Scruton kávézóban, melynek címe Mit tegyünk?, és az MCC Press gondozásában jelent meg. A szerzővel Lukács Krisztián, az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskola hallgatója beszélgetett. 

Engels rögtön tisztázta, hogy mindannyiunk tudjuk, komoly kérdésekkel nézünk szembe: migráció, terrorizmus, társadalmi szétszakadás, a kínai fenyegetés és az iszlamizmus veszélye.

s ez nem is néhány éve, hanem három-négy generáció óta történik. Néhány most is hatást gyakorló jelenség már az első világháború idején kialakult. Így nehéz lesz megváltoztatni a történelem menetét – jegyezte meg Engels. 

Minden civilizációnak van felívelési és zuhanási időszaka, a nyugati civilizáció már „idős korban” van, ugyanez megtörtént a Római Birodalommal is. Meg kell értenünk és együtt kell élnünk azzal, hogy a civilizációnk gyorsan éri el életszakaszának utolsó részét. Engels eközben belgiumi lakos volt, otthonát erősen érintette a gazdasági leépülés, a tömeges migráció és a munkanélküliség, illetve a szocialista „agymosás”, így első kézből látta, milyen is ezt átélni. Engels korábban baloldali egyetemen tanított, ahol meglátta, hogy a baloldali politikai elitet hatalmába kerítette a woke eszme, és hogy sokat nem lehet elvárni tőlük.

Mindez felveti a kérdést: mit tegyünk? „A tizenkilencedik században a szocialisták éltek a katakombákban és üldözték őket a hagyományos társadalmak, ma pedig – legalábbis nyugaton – a konzervatívok élnek egyfajta párhuzamos társadalomban”, nem fogadják el őket kollégáik, rokonaik. Nekik meg kell szervezniük saját életüket és szakmai életüket, hogy összhangban élhessenek elveikkel.

Engels provokálni is akart a címválasztásával, mellyel Leninre utalt, célja pedig,

A Nyugat, mint minden civilizáció, egyszer megéli a végét, de ez nem jelenti azt, hogy feladhatjuk a nyugati elvek képviseletét és hogy ne kellene valamilyen fajta örökséget átadni utódainknak. A római birodalom is sokat adott át az antik értékekből az őket követő civilizációknak - talán nekünk is hasonló lesz a feladatunk, ha már stabilizálni nem lehet kultúránkat. Ez lehetővé teszi, hogy későbbi korok még újra felfedezzék azokat. Keresztény szempontból nem idegen a gondolat, hogy abban a tudatban vívjunk vesztes csatát, hogy egy magasabb szinten tudunk győzni – ez voltaképpen a keresztény mártírok gondolatisága. 

Engels az államtól való eltávolodást, a nyugati nagyvárosok elhagyását, a párhuzamos intézmények létrehozását javasolja, továbbá a hosszútávú, generációkon átívelő gondolkodást. Szerinte saját szóhasználatot kell kialakítanunk, nem átvenni a baloldal szavait, olvasnunk kell, de megválogatva, mit, felelősen kell foglalkoznunk a testünkkel – de nem hedonista módon –, családokat kell alapítanunk és oktatni kell a gyermekeinket, de főleg újra hinnünk kell és büszkének kell lennünk európai történetünkre. A szerző szerint ezeket az értékeket nem feltétlenül felejtették el Kelet-Európában, és talán csodálkoznak egyesek, miért írnak ilyen könyveket nyugaton, de

Lukács kérdésére Engels jelezte, hogy a könyvet 2014-ben írta, azóta a helyzet csak rosszabb. A könyvet eredetileg is nehéz volt kiadnia, mert sok francia szerkesztő csak negatív könyveket akart kiadni. A kérdés, miszerint meg tudják-e fordítani a hullámot a kelet-európai országok, Engels negatív választ adott: a hullámot nem lehet megfordítani, minden civilizációnak vége van egyszer.

Ez szerinte nem azt jelenti, hogy mindenki meghal, mint a katasztrófafilmekben. Helyette a következő várható: az emberek többsége elutasítja a nyugati civilizációnak felvállalását. Ugyanezekben a városokban fognak élni és dolgozni, de nem lesznek már része a közös kulturális identitásnak.

amikor már csak pár régi római család ragaszkodott a régi pogány kultúrához és másolta az antik írásokat. Talán használni és valamilyen szinten ismerni fogják a kultúránkat, de nem fognak akarni meghalni érte.

Fotó: Unsplash