Bagdy Emőke: Sok helyen, akinek kilóg a feje a tömegből, annak levágják

A szakmai konferencián teltház mellett jelentették be a Mathias Corvinus Collegium (MCC) új egységének, a Tanuláskutató Intézetnek a létrehozását, ahol Orbán Balázs kuratóriumi elnök arról beszélt:

hogy milyen emberek lesznek, hogyan lesznek egyszerre patrióta magyarok és világpolgárok, hogyan értik a világot és tudják mégis jobbá tenni saját környezetüket” – fogalmazott.

Hozzátette: az MCC-ben a képzések ott kezdődnek, ahol a közép- és felsőfokú oktatás véget ér, itt a legtehetségesebb magyar diákok kapnak mentorálást és támogatást ahhoz, hogy befussák saját pályájukat, és ezzel hazájuk javát is szolgálják. S hogy nem biztos, hogy ami trendi, az a helyes: a finn oktatási csoda toposza is egyre több kritikát kap; ezért ismerni kell az oktatáspolitikai trendeket, több szakterület szakértőinek közös munkájával megtalálni a magyar utat: ezért kell az összes jó gyakorlatot és tudást összegyűjteni úgy, hogy „ne legyen olyan tudásmorzsa ezen a területen, ami nálunk, a Tas vezér utcában nem áll rendelkezésre”, hogy ezzel segítse az MCC a magyar oktatás megújulását, hazánk tudásalapú országgá válását.

Nyertes még nincs, jó időben vagyunk

Setényi János oktatásszakértő a tanulást mint a 21. század „totális” fogalmát emelte ki, mondván, az élet folyamatos tanulássá vált, s az is tanul, aki nem akar. Ugyanakkor ez nemzeti versenyképességünk kulcseleme is, fogalmazott. Arról is beszélt, hogy az ipar és az egészségügy fejlődése mellett a tanulásban várhatóak drámai változások, a globális trendeket pedig ismerni kell, s nem szembeszállni kell velük, hanem meglovagolni őket.

S hogy miért most jött létre a Tanuláskutató Intézet? Mert most nőtt ekkorára

– mondta Setényi –, ehhez több területen kell előrelépni, mind a kutatás területén, mind az MCC-n belüli szolgáltatások terén.

Néhány főbb célterületet is megnevezett, úgy mint a tanulás jövőjének kutatása, bekapcsolva a mesterséges intelligencia és a digitalizáció elemeit a főáramba, ugyanakkor nyilvánvalóvá téve, hogy az iskola, amelynek ennél sokrétűbb feladata van, nem szűnik meg, velünk marad. Hogy mi a jó arány, azt nem tudni, ebben a versenyben még nincsen nyertes, jó időben vagyunk – fogalmazott. Ilyen még a nemzeti szintű kormányzás belépése a folyamatba, mert a nemzeti túlélés kulcskérdése ez, „az MCC jó úton van ahhoz hogy, ezek legnagyobb beszállítója legyen hazánkban és térségünkben”. Egy felsőoktatási Közép-Európa térkép lesz az egyik közeli lépés, mert nemcsak a hazai központok, hanem a hazai és rivális központok között is meg kell találni a versengés és az együttműködés területeit; a fintech profil – már sikeres startupokkal – beépítése is szükséges, továbbá az oktatási szektor fejlesztő és pénzfelszívó képességének javítása, mert eddig

Mindemellett a Csíkszentmihályi Mihály-féle flow-elmélet oktatástámogató alkalmazására is sor kerül házon belül – tette hozzá Setényi.

Flow vagy kiégés

„A zseni azt is látja, amit mások nem, olyan célpontokat is felfedez, amiket más nem”, s az MCC a szokásostól eltérő mezsgyéket is felfedez – ezt már Porkoláb Imre, az MCC flow kutatóműhelyének vezetője mondta, aki szerint a tehetség négyzetre emelése nemcsak extrémsportokban és különleges katonai csoportoknál lehetséges, hanem az MCC segítségével az MCC-s hallgatóknak is. A flow ugyanis az a Csíkszentmihályi által is alaposan kutatott tudatállapot, amikor a legjobban érezzük magunkat és a legjobban is teljesítünk – ez a kiégettség ellenpontja – mondta Porkoláb; a pszichológiai módszerek mellett immár neurobiológiai és egyéb technológiák segítségével

ahogy a tanulási képességek és a kreativitás is ugrásszerűen megnőtt azoknál a nagyvállalatoknál, ahol alkalmazták ezt a megközelítést.

Márpedig a jobb tanulási képességek elengedhetetlenek akkor, amikor mindazok, akik most végeznek az iskolákban, 120-140 évig is élhetnek, közben 5-7 évente új karrierpályát kell felépíteniük majd.

Porkoláb felsorolt néhány példát: a nyilvános beszéd fejlesztésére alkalmas szimulációs programot, a tartós csúcsteljesítményt segítő Fligby játékot a vezetőképzésben, mint amikkel az MCC-s kutatókat támogatják. Középpontban a tanuláshoz elengedhetetlen fókusz, a vitalitás (rengeteg fiatal már most olyan, mint egy kiégett, középkorú menedzser) és a kreativitás.

A demokrácia vakcinája

Kicsit kilógott a sorból Calum T. Nicholson, az MCC és a Danube Institut közös vendégoktatója. Ő korunk kihívásai között a klímaválság és a covid mellett felsorolta a polarizációt, a törzsi logikát: a szélsőséges gondolkodás előretörését, akár radikális jobb, akár radikális baloldalról legyen szó.

Mindezek okának az egyetemi, úgynevezett „safe space”-eket jelölte meg, főleg az Egyesült Államokban, de Nagy-Britanniában is. Illetve a mögötte lévő logikát, a megalázás logikáját, a meggyőződést, hogy a hallgatók védelmezése a nem megfelelő vagy szélsőséges nézetektől mennyire kontraproduktív lett.

Az, hogy a kényelmetlen gondolatokkal a hallgatóknak találkozniuk kell, oktatási kérdés is, mutatott rá: az egyetem ugyanis mindig is safe space volt, csak éppen nem abban az értelemben, hogy aktivisták elfoglalták őket, hanem éppen úgy, hogy mindenféle ötletek és nézetek előkerülhettek, s ahol elemezték és próbálták megérteni azokat. Ez éppen a demokráciát segítette, a demokrácia immunrendszerét a betegségek ellen, így

A fiatalokat indoktrinálás helyett meg kell tanítani érvelni szóban és írásban, hogy logikusan és kritikusan tudjanak értelmezni egy szöveget.

Ez nagyon fontos a demokrácia szempontjából, az MCC pedig ebben a szellemiségben működik – fejtette ki, hozzátéve, ez a magyarok következő generációjának is tanítja.

Ahol az átlag a norma, ott baj van

Ezt egy hosszabb pódiumbeszélgetés követte, Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, Márky Ádám, az MCC Mindset Pszichológia Iskola kutatótanára, Constantinovits Milán, az MCC szakmai főigazgató-helyettese és Dominek Dalma, az MCC Vezetőképző Program vezető kutatója részvételével.

S ha már flow: a négy résztvevő közül Bagdy Emőke sodró erejű mondatai vitték magukkal a közönség egészét, kerekasztalból szinte nyitott szemináriummá változtatva az eseményt.

A jó gyakorlatok becsatornázása egyébként folyamatos, ahogy Constantinovits is elmondta,

ahogy az MCC keretein belül – a legkisebbtől a legnagyobbakig – végzett diákok a jó gyakorlatokat hazaviszik és becsatornázzák a maguk közösségeibe, akár a tehetségápolás terén.

Bagdy amellett érvelt: a norma veszedelmes, mert például pedagógiában létező rossz gyakorlat, hogy „akinek felfelé kilóg a feje a tömegből, annak levágják”, hogy az átlag a norma, a kevésbé tehetségest elítélik, aki meg többet tud, „azt, bocsánat, de szívatják; Isten őrizze a pedagógiát ettől a szellemtől!” (itt Márky és Dominek Dalma is kapcsolódott: előbbi a tehetségesek különbözőségéből fakadó belső szorongásait, utóbbi pedig a tanárai kapcsán azt hozta fel, ő azért indult ebbe az irányba, hogy a gyerekeit már ne olyanok tanítsák, mint őt). A pszichológus megemlítette egy száz tehetséges fiatallal végzett kutatása eredményeit: hogy a tehetségük felfedezettsége egy életre szóló élmény, kötődni tudnak ezáltal egy mentorszemélyhez vagy közösséghez, és így valakinek érezhetik magukat végre a világban.

Kémiarajongó fiú, csellista lány

A szülőket is szocializálni kell arra, hogy megszentelt figyelmet adjanak a gyereküknek; hiszen a tehetség nemzeti vagyon, a valakinek lenni a világon az identitás szerves része – fogalmazott. Az iskolának is segítenie kell, de nemcsak a tehetséggondozást, hanem a normál szocializációt, hiszen

A tehetség sikerének másik feltétele Bagdy szerint, hogy beleszerelmesedjen abba, amiben tehetséges, elkapja a flow élmény, megszűnjön az idő, akkor lehet töretlen a fejlődés. És akkor tudja túlélni azokat az időszakokat, amikor például a gyerek felserdül, és jönnek a minden normális ember életében jövő bicsaklások. Ilyenkor sokan kiesnek erről a pályáról, és nem is akarnak visszatérni, ezért kell figyelni ezekre az érzékeny időablakokra, ahol a személyiség oldalán is meg kell adni a segítséget a tehetséges fiatalnak. Példaként hozott fel egy kamaszfiút, aki egy nyáron unalmában kémiakönyvet olvasott, és kiderült, hogy mindent ért; mire gimnáziumba ment, bőven lekörözte a tanárát, aztán szerelmes lett, függetlenedni akart, pénzt keresni, és otthagyta az egészet, mert nem volt szakértő, megtartó közeg. Vagy a csellista lányt, aki bőven a tökéletes fölötti szinten játszott, de ha egy hangot észrevétlen elrontott, egy hétig nem tudott gyakorolni, annyira perfekcionista volt – itt szakember segített neki felfedezni, mik a valódi „jó” mértékei, és oldani a szeparációs szorongását.

– mondta ki a kulcsmondatot – „ehhez pénzt, paripát, fegyvert kell adni”.

Ennek az eszközeiről Constantinovits beszélt bővebben: kiemelte, hogy a közösség és egyén kapcsolódása az MCC-nél is fontos, a tehetséget közösségben is kamatoztatni kell tudni, hogy „ne szobatudósokat neveljenek”, s fontosnak nevezte a szenvedélyt, elhivatottságot, amit korosztályonként különböző módszerekkel keltenek fel, a 10-14 év közöttieknek minél több mindent igyekeznek megmutatni, 14 évesen már saját maguk tudnak dönteni, hogy merre tovább. A szülői háttér is fontos, nem véletlen, hogy szoros az együttműködés velük a tehetséggondozott gyerekek kapcsán. Vagyis – mint Bagdy fogalmazott – akik a tehetséges gyerek körül bábáskodnak, alkossanak közösséget.

Önbeteljesítő jóslatok

Egy kis vitaféle egyedül Dominek és Bagdy között alakult ki, illetve Dominek azon az állásponton volt, hogy a gyerek azt csinálja, amit szeret, ne azt, amiben tehetségesnek mondják, partnere ezt azzal oldotta fel, hogy természetesen a gondozás mellé a gyerek hajlama is kell,

Persze az is jó kérdés, hogy ez a fajta szenvedély beindítható-e a tehetséget gondozó részéről, például egy tanár által; Bagdy és Márky egyetértettek abban, hogy a tehetség kisebb rész, a szorgalom – ami motiválható, fejleszthető, tanulható – a nagyobb, s a flow ehhez kapcsolódik leginkább.

Az is tételmondattá vált a beszélgetés végére, hogy mindenki tehetséges valamiben; Márky példaként egy kísérletet hozott fel, ahol átlagos diákokat bontottak két csoportra, az egyik felénél a tanárnak azt mondták, átlagos gyerekekről van szó, a másiknál, hogy különlegesek – mindkét esetben önbeteljesítő jóslattá vált ez.

Kérdésként merült fel „minden tehetséggondozó csapdája”, ahogy Márky fogalmazott: az önismereti problémák, például a szorongás teljesítményromlásnál, hiszen a fiatal a teljesítményét azonosítja magával és a maga értékességével, nem a személyiségét. Badgy ezek közül az említett buktató életszakaszokat mondta, megemlítve, hogy a 15-16 évesei pillanatok alatt túllendültek ezeken szakértői segítséggel, illetve hogy közös csoportokba terelték őket, ahol

A személyes kapcsolatot a segítő pszichológussal életbevágónak nevezte, kiemelve, hogy ehhez bizalmi kapcsolat kell.

Tisztában lenni önmagával

Márky még egy érdekeset mondott: a szülői „ne izgulj” tanácsának káros voltát, hiszen akkor már nemcsak az izgulással kell küzdenie a gyereknek, hanem amiatt is, hogy a „ne izgulj” szabályát megszegi.

– Constantinovits ki is emelte, az MCC-ben tízéves kortól posztgraduális képzésekig van lehetőség erre – Márky pedig arról beszélt, hogy egy átlagos egyetemistából is nagyon sokat ki lehet hozni, és ez a fontosabb. Ahogy a minőség kérdése is elsődleges – amelynek mérhetősége kapcsán megoszlottak a vélemények, Bagdy szerint muszáj, de lehetetlen, Dominek szerint csak akkor lehet, ha megvannak határozva a célok, hogy hova akarj az ember eljuttatni az adott diákot – például vezető legyen-e az MCC Vezetőképző Akadémiájából kikerülő fiatal, vagy jó vezető? Márky viszont abban látta a kulcsot, hogy egy krízishelyzetben az ember „oké-e vagy nem oké”.

Constantinovits pedig a teljesítmény közös értékelését és a hallgatók önreflexiójának erősítését emelte ki, hogy a tanult készséget a fiatalok tovább tudják vinni, alkalmazni (a tehetség folyamatos trenírozásának egyik eklatáns példája volt, hogy az esemény moderátora is az MCC egyik fiatal hallgatója, Vecsei József volt – a szerk.) hatást gyakorolni saját közösségükben és aktivizálni ezt a tudást, legyen az a család, regionális közösség, a nemzet, vagy Európa – tért vissza a konferencia alapgondolataihoz.

Erre rímeltek Setényi zárógondolatai: jó lenne, ha az elmúlt harminc év rettenetes hideg polgárháborúját a most létrejövő új, felelős értelmiségi réteg meg tudná haladni, s olyan lehetne, amelyben a nyugati civilizáció értékrendje és a patriotizmus egyszerre van jelen.

(fotók: Gyurkovits Tamás)