1977-ben még csak 85 ezret adtak az 565 milliós Csontváry-képért

Sokan gondolták úgy vasárnap kora este, hogy benéznek a Kongresszusi Központba, hiszen ritkán látni 160 milliós kikiáltási árról induló festményt hazai aukción. Mi is így tettünk, s hamar kiderült, festményárverésre járni jó. Ül az ember a széken, egyik percben 12 millióért visznek el egy festményt, a következőben nyolcért, s közben beleringatja magát, hogy akár ő is licitálhatna. Akár ő is megemelhetné a táblát, mikor jön egy formás Rippl-Rónai, de hát ott van a lakásrészlet meg a gyerekek, a tábla pedig lent marad. Persze vannak alacsonyabb összegen induló festmények, de mire összeszedné minden bátorságát az ember, már nem kétszázhúszezer a festmény ára, hanem másfél millió, s hol van még a licit vége…

Sok embert vonzott az aukció, főleg Csontváry Titokzatos szigete

A legtöbb licittábla tehát ott pihen a széken, de már az is jó érzést kelthet sokakban, hogy róluk is azt gondolják, képesek lehetnek megvenni egy tízmilliós festményt. Hogy ki képes, az abszolút nem látszik. Van, aki öltönyben üldögél, más pólóban, nem sejteni, éppen hol emelkedik magasba a tábla. Tőlünk nem messze, egy konszolidáltnak tűnő család ül. Ránézésre apuka, anyuka és a nagyfiúk.

Még maradnak kicsit, aztán mennek haza. De az sem mindennapi látvány, amikor az úriember éppen tízmillió felett vesz meg egy képet, a mellette ülő párja pedig közben egykedvűen nézi a telefonját. Valószínűleg nem ez az első árverés, ahová elkísérte a férfit.

Van, aki megbízásból megy, s úgy tartja a táblát automatikusan a megrendelője számára. Aztán itt vannak a szenvedélyes gyűjtők, akik mindent megadnának a kedvenc festőjük hiányzó képéért, a higgadt befektetők, akik forintra tudják, mennyit áldoznak egy képre, s olyanok is vannak, akik csak azért jöttek, hogy felmérjék, mennyit is érhet az örökölt festményük a nappaliban. Nem kell sokat várni az este során az első komolyabb eladási árra. A Balaton festőjének, Egry Józsefnek az egyik tájképe a licit tárgya. Húszmillióról indul, s pillanatok alatt eléri a 30 milliót.

Aztán beigazolódik a tétel, ha egy árverésen két-három ember összeakasztja a bajuszát, akkor a győztes nagyon sok pénzt fog ott hagyni. Tornai Gyula festményét az árverezőház 6 milliós leütési árra taksálta, erre a hármak addig párbajoznak, míg jócskán húszmillió felett lesz a leütési ár.

Csontváry festménye mellett Kádár Béla Zene című képe is felkúszott 140 millióig.

S aztán jön a 42. tétel. A Csontváry. Amire mindenki vár. Aki eddig beszélgetett a sorok között, most talán még a lélegzetét is visszatartja. Csontváry 1903 körül festette a Titokzatos sziget című képét, és a hozzáértők szerint nem sokkal korábban Málta szigetén került őrületes viharba a hajójával, s az ihlette a festményt. Azt a festményt, amely fel-fel bukkant, aztán újra eltűnt. Annyi bizonyos, hogy 1977-ben a BÁV árverésén 85 ezer forintért vette meg valaki. Szóval levegő be, néma csönd, az árverező hölgy pedig belekezd. A kikiáltási ár 160 millió forint. 200, 220, 240… A közönség némán ül, s várja, mi lesz a licit vége. Egészen 460 millióig kúszik fel a festmény ára. S ha még hozzávesszük a 23 százalékos árverési jutalékot, nem nehéz kiszámolni, 565 millió 800 ezer forintért kelt el Csontváry festménye. Amely 1977-ben még 85 ezret ért.

Dübörgő taps a teremben, az árverést vezető hölgy pedig mosolyogva közli, hogy

A Csontváry elkelt, a közönség egy része pedig hazaindul. Tudják ők, ennél érdekesebb ma már nem lesz. Korán távoznak. Rippl-Rónai József Elegáns úriasszony a kertben című festménye 95 millió forintért megy el, aztán jön a 84. tétel, Kádár Béla 1926 körül festett Zene című festménye. 55 millióról indul a licit, s egészen 140 millióig megy fel az ára (jutalék nélkül). Egy biztos, Kádár Béla-festményért még soha nem adtak ennyit, amióta Magyarországon festményárveréseket rendeznek. Majd egy Vaszary-képért valaki 85 milliót ad, Bortnyik Sándor Geometrikus kompozíciója ellenben „beragad”, 80 millió a vége, pedig 170 milliót sem tartott elképzelhetetlennek az árverezőház. Közben Törő Istvántól, a Virág Judit Galéria ügyvezető igazgatójától azt is megkérdeztük, mit lehet tudni a Csontváry-kép új tulajdonosáról? Természetesen semmit (fő a diszkréció), ám annyi bizonyos, hogy nem állami intézmény vásárolta meg, vagyis előfordulhat, hogy egy magyar magángyűjtőhöz került, ám az sem kizárt, hogy egy bróker vette meg a külföldi befektetőjének. Ami bizonyos, mivel a festmény védettséget élvez, Magyarországról nem lehet kivinni.

Aztán mindenki hazaindul. Volt, aki húsz-harminc millió forinttal kevesebbel, de hát a nappalijában ott lesz egy méregdrága festmény a többi mellett. Mi, érdeklődő laikusok olcsón megúsztuk az estét. A ruhatár csak 250 forintba került. Licit nélkül…

Fotók: Trenka Attila