Nemet kell mondani a liberális utópiára – Yoram Hazony előadásán jártunk

Yoram Hazony izraeli vallástudós járt az MCC rendezvényén Budapestre, ahol a konzervatív gyökerekhez való visszatérésről beszélgetett vele Gallai Sándor, az MCC társadalom- és történelemtudományi intézetének vezetője.

*

Hazony arról kezdett beszélni: az emberek szeretnek különbséget tenni az európai és amerikai kultúra között, de sok a hasonlóság. Ennek fő oka, hogy a liberalizmus a második világháborút követően meghatározó polgári hit lett Európában és Amerikában is, és ezt a legtöbb ember nem is vitatja. De a Brexit és Trump után változás állt be, sok demokratikus ország elmozdult a nacionalizmus vagy a nemzeti konzervativizmus irányába. A magyarok, az angolok, az olaszok, de akár az izraeliek is körében is előtörtek a konzervatívok.

Ez a változás szerinte rendkívül fontos. Korábban Amerikában a liberalizmus volt a meghatározó eszme, de ez nagy mértékben összeomlott. A Princeton egyetemen vagy Hollywoodban is elmozdultak a neomarxista irányába,

Céltudatosan semmisítik meg a nyugati országok hagyományát – gondolt itt Hazony Istenre, családra, közösségekre vagy a férfiak és a nők közti különbségekre. Ezért tartja Hazony ígéretesnek, hogy egyes európai országok harcolnak nemzeti függetlenségükért, jobban is, mint Amerika. Magyarország és Izrael kifejezetten ösztönzőleg hat sok konzervatívra. 

Hazony szerint a liberalizmust nem szabad összekeverni a közgazdasággal. Egy fiatal férfi el akar venni egy nőt, eldönti, hogy összeházasodnak, de milyen fajta kapcsolatot akarnak? Teljesen szabad kapcsolatot, vagy olyat, mint egy piaci árucsere? Nyilván évtizedeken át akarnak együtt lenni. Lényeges, hogy milyen gondolatok adják meg a keretet. Sokan mondják, hogy ez körülbelül olyan, mint egy piaci helyzet: ha jön valaki jobb, akkor majd váltok. Ez a liberális hozzáállás, ez nem konzervatív hozzáállás.

A konzervatív szerint a legfontosabb kapcsolat, amely ha fájdalom, veszteség ér, akkor is benne maradok. Ez pont a piaci logika ellentéte. A piacon ha a főnök rossz, felmondunk. Egy házasságban nehéz dolgot építünk, egy egész élet kell hozzá. A házasságban is van fájdalom, de azt mondjuk, hogy megéri, megtaláljuk a kiutat.

Néha rossz emberek vezetik az országot, néha a nemzet szép dolgokat tesz, néha nem. De nem lehet ettől azt mondani, hogy elmegyek, keresek más nemzetet. A piac gazdaságilag értelmezhető, de nem a családban és a polgárok közti kapcsolatban. Ez a gondolat tört be a nyugati jobboldalra az utóbbi évtizedekben.

A liberalizmus Hazony szerint igenis sikeres volt gazdaságilag. Tudjuk, hogy ha túl sok a szabály és a beavatkozás a piacba, akkor ez visszahúzza az embereket a kezdeményezéstől. A gazdasági liberalizmus nagy erőt ad azon országoknak, amelyek ezt követik. A második világháború majdnem tönkretette a világot. A nyugati hatalmak azzal az elvvel jöttek ki a háborúból, hogy nem lesz még egy háború. Úgy gondolták, a gond az volt, hogy a nácik nem hittek az egyenlőségben. Az új utópia elhozott jó dolgokat, például a feketék emancipációját Amerikában.

De a tévedés úgy szólt, hogy akkor a nők és férfiak, házasok és nem házasok, gyermekesek és gyermektelenek között sincs különbség, és végül már senki között sincs különbség – és ennek a vége már egy kész vicc. Most Amerikában egyesek azt hiszik, hogy aki konzervatív, az nem akar teljes egyenlőséget, és ezért náci is. Nem tudják elfogadni, hogy bárki között különbség legyen bármilyen téren. Ez a liberalizmus hatalma ma a nyugat felett, de ez nem valódi világnézet, mert nem tud egy nő és egy férfi egyenlő lenni minden helyzetben. Most már felszámolják a női sportokat is. Nincs kiút egy olyan politikai eszméből, amelyben csak szabadság és egyéni jogok vannak. Van hagyományunk, bibliai igazságok, és ez megmondja, mikor kell egyenlőség, mikor nem.

Hazony szerint

Gallai felvetésére, miszerint egyesek szerint van hagyományos és forradalmi liberalizmus, Hazony azt felelte, hogy eltérő interpretációi vannak a liberalizmusnak. Az utóbbi hetven évben nyugaton a baloldali és a jobboldali liberálisok között verseny volt, de mindig a liberalizmus érvényesült – a kérdés, hogy gazdasági vagy társadalmi liberalizmusról volt-e szó. A végeredmény liberalizmus, így kell tekinteni rá.

A woke eszme viszont lényegében marxizmus, ez nem is liberalizmus. E szerint a lényeg, hogy ki az elnyomó, és ki az elnyomott. Akinek van hatalma, az elnyomó, a woke eszme el akarja törölni az elnyomót. A liberálisok nem akarják eltörölni az elnyomót, csak egyenlőséget akarnak, de Amerikában veszélyesen közel kerültek a baloldali liberálisok a marxistákhoz. Most már mind a ketten ellenségesek azon értékekkel szemben, amelyeket őseinktől örököltünk.

Néhány liberális visszahőköl a woke őrülettől, az ötven nemtől és az eltörlés kultúrájától. Hazony úgy látja: van esélye annak, hogy néhány liberális antimarxista lesz, és rájön arra, hogy a konzervatívokkal lehet beszélni. Ez reményteli jel, azt mutatja, hogy szélesebb szövetség lehet.

Ez nem jelenti azonban, hogy legyünk liberálisok, ez „nagyon rossz ötlet” lenne. A mi dolgunk, hogy mélyítsük vallási és nemzeti ismereteinket. A liberálisok dolga, hogy aggódjanak a szabadság miatt. Azokkal, akik látják, hogy a marxisták zsarnokságot hoznak, lehet dolgozni, de tudni kell, hogy mi nem ők vagyunk. Mi dolgozzunk a saját eszméinken: a nemzeteknek szerepe van, és ez nem csak a szabadságról szól. 

Hazony szerint a liberális demokrácia fogalma, mivel a liberálisoké az egyetem és a média, átalakult az évtizedek során. Ez egy friss fogalom, amit nem régóta használnak, bár a liberálisok úgy csinálnak, mintha ősi fogalom lenne. Ma Magyarország és Izrael konzervatív demokrácia, de lényegében az Egyesült Királyság is, hiszen az monarchia. Amerika is konzervatív demokrácia volt a ötvenes évekig. Akkor még keresztény értékek és a család határozták meg Amerikát. Aztán arra jutottak, hogy Amerika kétszáz éve liberális demokrácia volt, de ez nem igaz.

A torzítás így hangzott: három módon lehet a politikához állni: a kommunizmussal, a nácizmussal és a liberalizmussal.

Ezek a mozgalmak nem teszik fel a kérdést, hogy mit tanulhatunk a Bibliából.

Viszont vannak, akik azt mondják, hogy van negyedik út is: a konzervatív demokrácia, mint ma Magyarország. Ez óvja az egyén szabadságát, de a közélet nemzeti, vallásos, hagyományos lesz. A konzervatívok nem mondják, hogy mindig minden tökéletes volt, kell tudni javítani. A magyar nemzet ezeréves, reméljük, lesz még ezer éve, de ehhez fel kell tenni a kérdést: mi tette sikeressé a népet. Meg kell kérdeznünk, mit tehetünk életmódunk fenntartásáért – de ez már nem liberális gondolkodás, ez konzervatív gondolkodás.

Amerikában a hatvanas években törölték el a kötelező vallásoktatást. Két nemzedék alatt már azt sem tudják, mi a különbség nő és férfi között. A liberálisok először azt mondták, hogy ha a közéletbe bekerül a kereszténység, az elnyomja a kisebbségeket. Ortodox zsidóként Hazony vitatkozik ezzel, szerinte a magyar zsidók azt mondták neki, hogy itt biztonságban vannak, a kormány támogatja a zsidó iskolákat, itt nincs betiltva a kóser vágás. Itt kipában sétált, és nem szóltak be neki, de Párizsban és Londonban igen. A magyar zsidókat tisztelik, persze nyilván lehet javítani a helyzetet, de nem nyomják el őket.

Ez nem ellentmondás azzal, hogy egy keresztény nemzet tiszteli saját örökségét. Ahol a nemzet keresztény örökség birtokosaként tekint magára, ott tisztelni kell a keresztény hitet, lehetővé kell tenni az imát és templomba járást, még ha nem is kötelezővé. Azért mondja ezt ortodox zsidóként, mert a liberálisok és a marxisták néhány évtized alatt lehetetlenné teszik a keresztény vagy zsidó hit megélését. A zsidók ma több lehetőséget kapnak hitük megélésére a keresztényektől, mint a liberálisoktól. Egy kisebbség nem törölheti el a kereszténységet egy országban, ahol a többség keresztény.

Hazony kitért végül a Lengyelország és az EU közötti vitára: a lengyelek maguk akarják eldönteni, mi legyen a jövőjük. A lengyelek saját utukban hisznek, hisznek a függetlenségükben. A brüsszeli ideológusok azt hiszik, békét hoznak az emberiségnek határtalan utópiájukkal, de

Azt hiszik, erőszakkal majd létre lehet hozni a liberális utópiát, és nem ismernek kompromisszumot. A vita a szuverenitás és az európai – német – birodalom között van. Esetleg a franciák még labdába rúghatnak, de a magyarok nem fognak. Hazony nem szereti a birodalmakat, ő azt javasolja, hogy mindenki olvassa a Bibliát. A Biblia szerint vannak határok és vannak nemzetek. Más istenek azt mondták más vallásokban, hogy el lehet nyomni a nemzeteket, a zsidó Biblia nem ezt mondja.

Hazonyt dühíti az EU-s hozzáállás, mely kioktatná például a magyarokat. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell együttműködni a szomszédokkal, de európai bíróságok nem dönthetik el, mik legyenek a magyar törvények, vagy hogy kik vándorolhatnak be Magyarországra. Erre nemet kell mondani, a magyaroknak ki kell állniuk a szabadságukért, mert a magyarok egy szabad nemzet – zárta szavait az izraeli gondolkodó. 

Fotó: Földházi Árpád