Fejünkre nőtt a Facebook – szakértők beszélgettek

Létezik-e még a szólás szabadsága az interneten, mint annak hőskorszakában? Kik dönthetik el, hogy mit mondhatunk, mit láthatunk, és mennyiben befolyásolja ez – például – politikai döntéseinket? Mi a gyűlöletbeszéd, és ki dönti el ezt? Az MCC nemzetközi médiakonferenciájának közösségimédiára fókuszáló panelbeszélgetésén ezt próbálta megfejteni Norman Lewis, a Futures-Diagnosis londoni üzleti tanácsadó cég igazgatója, Arnaud Dassier a párizsi Avisa Partners nevű kockázatmenedzselési vállalat társalapítója, Ralf Schuler, a BILD-Zeitung berlini parlamenti irodavezetője, Gladden Pappin amerikai politológus, az American Affairs című lap társalapítója, valamint Őry Mariann, a Magyar Hírlap külpolitikai rovatvezetője. A moderátor Szilvay Gergely, a Mandiner főmunkatársa volt.

Amiben egyetértés volt: a jelenlegi állapot – amikor a nagy közösségimédia-mamutok uralják a véleményteret –

Többen a Facebook-moderátorok kiválasztásának módját is nehezményezték, hiszen az angol és francia nyelvű moderációt rendszerint kiszervezi a Facebook. Lewis félírástudatlan indiai és afrikai moderátorokról beszélt, Dassier pedig arról, hogy alapvetően Afrikában élő, franciául beszélő muszlimok döntik el, hogy mit cenzúráznak ki a francia közbeszédből, ahol éppen most a muzulmán kisebbség viselt dolgai a forró téma.

De maga a moderáció kérdésében sem volt egyetértés, hogy egyáltalán szükség van-e rá: Lewis szerint például nincsen szükség arra, hogy valakik szakértőnek nevezzék ki magukat, akik „megvédik” az embereket a szerintük káros tartalmaktól, szerinte az embereket felnőttekként kellene kezelni. Ha nem így teszel, a probléma része vagy – fogalmazott.

Egyszerűen nem lehet jó

Dassier hozzátette: sosem működött, nem is működhetett jól a Facebook-moderáció, mert az algoritmus annyira összetett, hoyg még maguk az ott dolgozók sem értik; az automatikus – kulcsszavakra szűrő – moderálás egyenesen nevetséges, leginkább politikai nyomásra vezethették be és óriási hiba volt. Schuler kiemelte: náluk Németországban azért is tiltás járt a Facebook-moderátoroktól, ha egy amúgy már a mainstream sajtóban megjelent cikket megosztott valaki. Ugyanakkor ő kevésbé volt radikális,

Pappin és Őry inkább a gyakorlati furcsaságokat hangsúlyozták: a politológus szerint eleve az problémás, hogy véleménybuborékot képez a Facebook algoritmusa az ember köré, hogy ne találkozzanak számukra kellemetlen dolgokkal, így tovább maradjanak és nézzék a hirdetőik reklámjait – és éppen az emberek erre adott válasza a mémkultúra cinizmusa, hiszen az emberek átlátnak mindezen. A rovatvezető pedig elmondta, sokszor találkozott Facebookon és Twitteren is azzal, hogy nyilvánvaló fake newst például a magyar kormány kapcsán, azt annyiban hagyta a rendszer, sőt mintha még futtatta is volna, de ha ő például ellentmondásos témában osztott meg cikket, például a migráció vagy az LMBTQ jogok, akkor az alig érhetett el valakihez. Lewis külön nehezményezte a „tényellenőrök” munkáját, akik sok posztja alá kihelyeztek kis boxokat, miszerint „ha tudni akarod az igazat, kattints ide”,

például a coviddal vagy a cancel culture-ral kapcsolatban megosztott szkeptikus cikkei alatt.

Az őrzők őrzői?

Kérdésként felmerült, ki ellenőrzi ezeket a moderátorokat és tényellenőröket – mint Szilvay kiemelte, az újságírók maguk is ellenőrzik a tényeket, mielőtt közlik, ők viszont legalább névvel vállalják, amit csinálnak. Lewis szerint a probléma forrása, hogy a kormány gyakorlatilag fokozatosan kiszervezte a szólásszabadság betartatását ezeknek a nagy techvállalatoknak, amelyek egyedül a szilíciumvölgy nagy embereinek tartoznak felelősséggel, hogy hogyan alakítják a nyilvános szférát – mert a 3,4 milliárd Facebook-felhasználó, akinek a valóságképe felett Mark Zuckerberg őrködik, a világ lakosságának majdnem a fele, s az, hogy néhány, senki által meg nem választott ember gyakorolja nagyobb hatalmat fölöttük mint bármely kormány valaha, az politikai cselekvést kíván a demokrácia védelmében. Pappin véleménye szerint a nagy techóriások az alapvető útvonalakat ellenőrzik, ellenőrzési pontokat állítanak fel rajta, és a jelenlegi tendenciák sem a megoldás irányába a mutatnak. Schuler szerint már az is problémás, hogy míg a Facebook tartalmait például az egyes médiumok állítják elő, nem olcsón, a reklámbevétel java a közösségi oldalé. És nem tudni, melyik hír miért kerül a top hírek közé adott esetben.

Mi több, Őry szerint nem kell megvárni, amíg Zuckerbergék bevezetik a Meta nevű virtuális valóságot, hiszen

ahol tabusítás, egyik vélemény lecsavarása, és a másik felhangosítása zajlik világos politikai agendák mentén.

Brutális hatalomkoncentráció

Olyannyira, hogy mint Lewis mondta, ez a woke agenda, amelynek mentén letilthattak egy regnáló amerikai elnököt, megfosztva a lehetőségtől, hogy akár azokhoz a milliókhoz szóljon, akik rá szavaztak: ez egy támadás a szabadság ellen. Az EU pedig nyitva hagyta ugyanezt a kaput, aztán csodálkozik, amikor a techmamut bemasírozik rajta. Őry hozzátette: az EU ezt ugyanúgy tervezte megoldani mint eddig minden mást: véget nem érő megbeszéléseken a semmiről, Schuler pedig rámutatott, ezt az információs hatalmat tudják politikai hatalommá konvertálni ezek a nagy platformok.

Szóba került a gyűlöletbeszéd is; Dassier arról beszélt, mennyire nehéz eldönteni, mi az és mi nem: hogy valami erőszakra uszít-e vagy sem, azt sokkal könnyebb, de most éppen a woke kultúra miatt már a viccek is gyűlöletbeszédnek számítanak. A cenzúra megőrült, a politikusok hárítják a felelősséget, márpedig ez így nem fog menni, vissza kellene térni a teljes véleménynyilvánítási szabadsághoz, amit szerettünk az internetben – ehhez Pappin szerint kiforrott terv kell, ez pedig nem lehet más, mint visszatérni e téren a kilencvenes évek zabolázatlan aranykorába a szólásszabadság terén, korlátozásokként pedig az egyes platformoknak az egyes országok szabályozásai szerint kellene alkalmazniuk. Azaz,

Abban is egyetértettek, hogy nemzeti platformot felesleges és hiábavaló kísérlet lenne létrehozni, ahogyan politikai nézet alapján szerveződőket is; a Facebookkal való versenyzés temérdek pénzt és energiát emésztene fel. Lewis optimista volt: szerinte a Facebook nem megtörhetetlen, ugyanis a felhasználói bázisa öregszik, a fiataloknak már nem ez az elsődleges felülete. Őry szerint is elsődlegesen kényelmi kérdés, hogy sokan a Facebookot használják, a zöm nem is politizál rajta, ettől még a tendencia nem megnyugtató.

A gond viszont, mint Lewis kiemelte, hogy amikor lefolyt ugyanaz a vita az Egyesült Államok nagy médiamamutjai kapcsán száz évvel ezelőtt, akkor Herbert Hoover amerikai elnök felállt, és azt mondta, meg kell védeni az emberek alkotmányos jogát a szólásszabadsághoz, és nem lehet, hogy néhányak döntsék el, milyen információkat kapnak az amerikaiak. A szólásszabadság ugyanis a demokrácia alapja – vélte Lewis.